„A klímaváltozás első áldozata az igazság”

„A politika annak művészete, hogy keressünk bajt, mindenütt megleljük, felállítsuk a hibás diagnózist és használjuk a rossz orvosságot.” Groucho Marx

Elemzünk. Inputokat gyűjtünk, feldolgozzuk, aztán megpróbálunk valami objektív (haha!), talán még hasznos következtetésre is jutni. Van néhány téma, amivel kapcsolatban nem lehet nem inputhoz jutni, olyan elánnal passzírozzák azokat belém. Itt van egy.
Azért szeretném néhány olyan mentális és lelki horgonnyal kezdeni ezt a cikket, amelyekkel talán nagyon sokan egyet tudunk érteni. Ezekhez aztán a kedves olvasó visszatérhet, amikor a később érkező bekezdéseken éppen felháborodni készül. Hátha így többen elgondolkoznak az olvasottakon.

A „CNN hatás”

Egy egymondatnyi példában megfogalmazva: az a jelenség, hogy a valójában egyre ritkábban előforduló hurrikánokról (idióta politikusokról, kétfejű kecskékről, mindegy miről…), azt hisszük, hogy egyre több van, mert ezekről sokkal hosszabban és többször számolnak be a hírcsatornák.

A propaganda

A hallgatóság politikai célokból való befolyásolása, félrevezetése. Néhány jellemzője:

  • Nem a teljes valóság, hanem csak egy darabjának/verziójának bemutatása
  • Hírek fabrikálása vagy bizonyos részleteinek felnagyítása, más részek elhallgatása, az előadó céljait szolgálandó.
  • Gyakori eszköze a félelemkeltés, a törzsi ösztönökre (mi vs. ők) apellálás

Bűnözés

Az alábbi ábra arról szól, hogy miközben az Egyesült Államokban az utóbbi 30 évben a bűnözés minden formája látványosan csökkent, a lakosság az elmúlt 15 évben mégis úgy érezte, hogy romlik a helyzet (ezt a jobb alsó grafikon mutatja). Az ok elég nyilvánvalónak látszik: politikai pártok, TV csatornák, hírportálok egyaránt kiszámolták, hogy az emberek nagy részének a félelemre (?) van igénye, amiatt szavaz, arra kattint és azt nézi – nem csoda, ha a keresletet kielégítve azzal árulják portékáikat. Így aztán a csapból is erőszak folyik, márpedig, ha már minden médiumon egyre több az erőszak, akkor biztos sok is van belőle – gondolja a lakosság.

Diszkrimináció

A második ábra kicsit rázósabb, de szintén tanulságos. Azt mutatja, hogy az amerikai bal- illetve jobboldali szavazók hány százaléka véli úgy, hogy a feketék előre jutásának egy fő gátja a faji alapú diszkrimináció. A kérdéssel magával egyáltalán nem akarok foglalkozni, csak a válaszok arányának dinamikájával: hány olvasó gondolja úgy, hogy az a tény, hogy 2010 óta (2009 Barack Obama beiktatásának éve) éppen a Demokrata párt szavazói szerint a feketék helyzete drasztikus romlásnak indult, a valóságot tükrözi? És hány olvasó úgy, hogy ez a jelenség inkább annak tudható be, hogy esetleg akkortájt kezdett egyre nagyobb hangsúlyt kapni a Demokrata párt kampányában – és így a baloldali médiában – az (amúgy már csak demográfiai alapon is fokozatosan csökkenő) faji megkülönböztetés és az abból származó problémák? Remélem, látszik a párhuzam a fenti, bűnözés percepció ábrával.

 

A fenti ábrák üzenete csak és kizárólag ez: nőhet a félelem egy társadalomban valami miatt úgy is, hogy az a valami valójában nem romlik, sőt, akár javul. Nem kell más hozzá, csak a szavazatgyűjtő politikusok és a nézettséggyűjtő média gyúlékony elegye*.

 

 Klímaváltozás

Na, jó, az előbbi két esetben a média és a politika szándékosan torzítja az érzékelést, de hát ez a klímaváltozás esetén nem így van! Hiszen mindenhonnan az folyik, hogy mekkora probléma! Hiszen melegszik és olvad és emelkedik és kiszámolták… Napi tíz cikket látok a témában!

Én is. Ezért raktam be a fenti ábrákat.

Először is szeretném leszögezni, hogy a klímaváltozás, felmelegedés, jégolvadás és tengerszint emelkedés fenyegető problémák. Csak, ahogy Bjorn Lomborg (a cikk címe is tőle származik) fogalmaz: nem a világvége!

Az alábbi becslés nem valami Trump háta mögötti altright kutatóintézeté, hanem az IPCC-é, ami az ENSZ klímaváltozási panelje. Úgy is mondhatnám, hogy a tudomány jelenlegi álláspontja:
A jelenlegi ütemű felmelegedés miatt várható extrém időjárás, mezőgazdasági változások, tengerszint emelkedés stb. 2100-ig (!) úgy 2,6 százalékkal csökkentheti a globális GDP-t. (Miközben ezen időszak alatt a világ GDP-je többszáz százalékkal fog emelkedni…)

Persze mit tudják ők, hogy mi lesz 2100-ban, de abban talán megegyezhetünk, hogy ez a mikroszkopikus várt hatás éles ellentétben áll azzal a képpel, amit a média zúdít a nyakunkba – a tudományra hivatkozva.

Az alábbi pedig éppen ennek a panelnek egy volt vezető közgazdászától, Stephen Schneidertől, származó idézet:

„Nem csak tudósok, emberek is vagyunk …. csökkenteni kell a potenciálisan katasztrofális klímaváltozás kockázatát … Ezért ijesztő forgatókönyvekkel, leegyszerűsített, drámai hangvételű állításokkal kell operálnunk, az esetleges kételyeinknek pedig ritkán kell hangot adnunk.” (ld. fent, propaganda bekezdés)

Műanyaggal teleszemetelni a világot (palackos vizet inni!), marhaság. Az Amazonas, vagy Budapest fáit kivágni, marhaság. Élelmiszert szemétbe dobni, marhaság. Dugóban ülni kerékpározás vagy buszozás helyett, marhaság. És akármilyen meglepő, de évente többezer milliárd dollárt elkölteni CO2 kibocsátás csökkentés erőltetésére, az is marhaság.
Három pontban lehetne felvázolni, hogy mi a baj a jelenleg a klímaváltozás körül zajló párbeszéddel (pontosabban annak hiányával):

  1. A nagyon kis esélyű katasztrófa-szcenárió áll a (média)kommunikáció középpontjában.
  2. Amely katasztrófán a szén-dioxid kibocsátás elleni hadakozás semmit nem segít.
  3. A fentiek (politikai okokból) történő hajkurászása ellehetetleníti a problémák valós kezelését.

 

A nagyon kis esélyű katasztrófa-szcenárió van a (média)kommunikáció középpontjában

Fel lehet ugyan vázolni olyan forgatókönyveket, ahol elszabadul a klímaváltozás-pokol és kihal az emberi faj, azonban ilyen területet még sokat találunk, ha megvan hozzá a (politikai) motivációnk: bioterrorizmus, nukleáris fegyverek, szupervírusok… Vajon mindent megteszünk e potenciális katasztrófák hatástalanítása érdekében?
Vegyük például a meteoritok követését. Az egyik legkönnyebben elképzelhető, az emberi faj kipusztulásával járó katasztrófa-szcenárió az, hogy egy kellően nagy meteorit csapódik a Földbe. Sokkal reálisabb, mint a klímakatasztrófa – példának okáért, már történt ilyesmi. Mégis, csak a földközeli objektumok 90 százalékát követi a NASA. Évi néhány milliárd dollár árán lehetne ez 99% is, de a Kongresszus 2000 tájékán úgy döntött, olyan alacsony a katasztrófa valószínűsége, hogy elég lesz a 90%. Vélhetően ez marad is így. Amíg egy politikai párt meg nem méri, hogy rengeteg szavazót szerezhet azzal, hogy 99 százalékot követel – persze ehhez először alaposan rájuk kéne ijeszteni a meteorkatasztrófával kapcsolatban.

Amely katasztrófán a szén-dioxid kibocsátás elleni hadakozás semmit nem segít.

De ha már a felmelegedéstől sikerül ennyire rettegni, akkor – ha nem akarunk teljesen következetlennek látszani – talán nem a szén-dioxid kibocsátás elleni kilátástalan harcba kéne bocsátkozni, hanem olyan lépéseket tenni, amelyek valóban megállítják, sőt visszafordítják a felmelegedést.
A szén-dioxid (vagy az üvegházhatású gázok úgy általában) kibocsátás elleni harccal ugyanis két nagy baj van. Az egyik, hogy még ha össze is jönnének az ambiciózus párizsi klímaegyezmény célok (maximum 1,5-2 C° hőmérséklet-növekedés, aminek a fele már megvan), az is csak arra elég, hogy a következő évtizedekben lassítsa a valójában kíméletlenül folytatódó felmelegedést. A másik probléma, hogy ezen (és korábbi) célok betartása is teljesen reménytelen: az egyetlen ország, amely nagy sikereket ért el a CO2  kibocsátás terén az meglepő módon az Egyesült Államok volt. Ugyanis felfedezték a palagázban rejlő lehetőségeket, így a szénerőművek helyett most már a sokkal inkább környezetbarát gázerőművek termelik az áramot.
Mit lehetne tehát akkor tenni, ha valóban meg akarnánk állítani a felmelegedést? Leárnyékolni a Földet. Geoengineeringnek hívják, sok fajtája van, nem mennék bele a részleteibe, de nem kell sci-fi eszközökre gondolni: például az óceánok vízének fröcskölése több sót juttat a légkörbe, amitől több fehér felhő lesz, amelyek a beérkező napsugárzást visszaverik. Az árnyék olcsó, hatékony, tudjuk, hogy működik: egy tartalmasabb vulkánkitörés évekre képes mérhetően csökkenteni környezetének átlaghőmérsékletét. Mégse csináljuk. Pedig melegszik, elolvad, kiszárad, megemelkedik és csak 12 évünk van hátra…

A fentiek politikai okokból történő hajkurászása ellehetetleníti a problémák valós kezelését.

Van, ami ellen küzdeni kell, mint a környezetszennyezés (a CO2 nem szennyezés, mint ahogy az oxigén sem) vagy a műanyagok használata, azonban a felmelegedésbe még a legambiciózusabb zöld tervek alapján is kénytelenek leszünk beletörődni. Volt már a Földön melegebb, volt már sokkal több CO2 a levegőben, a tengerszint is állt magasabban és a jégtakaró is hol nagyobb, hol kisebb. Emberrel, ember nélkül. Ezek nem kezelhetetlen problémák.
Ami miatt az ember kiemelkedett az állati sorból, az az adaptációs képessége. A nagyon lassan emelkedő tengerszint és hőmérséklet olyasmi, amihez viszonylag könnyű alkalmazkodni. Itt egy aspektusa ennek az alkalmazkodásnak:


A párizsi klímaegyezmény betartása évente egy-két ezer milliárd dollárba kerülne globálisan és nem segít a felmelegedésen – nem csoda, hogy nemigen csinálják. Jelenleg a CO2 elleni küzdelemre rengeteg erőforrást pazarolunk, olyan „megoldásokkal”, amelyeknek köztudottan nem lesz érezhető pozitív hatása. Ilyen többek közt a nem hatékony alternatív erőforrások elterjesztése, miközben lehetne inkább kutatás-fejlesztésre költeni. A klímavédelem leghatékonyabb módja az, ha mindenki akarja. Ami úgy kevésbé működik, hogy a média belénk veri, sokkal inkább úgy, ahogy az Egyesült Államokban: a „környezetbarát” gázüzemű erőművek elterjedése könnyű úgy, hogy költséghatékonyabb technológia a szénnél. Így nem csak Stockholmban engedheti meg magának valaki, hogy környezetbarát legyen, de a legszegényebb ázsiai gazdaságokban is. Na, ez az olcsóság sokat segítene a felmelegedés elleni küzdelemben. Fel kéne találni!

Kicsit mellékvágány, de ide kívánkozik: vajon mi az oka, hogy az emelkedő vízszint Rotterdamban jóval kisebb gondot okoz, mint Bangladesben? Vagy annak, hogy ha egy hurrikán az Egyesült Államokban csap le, az jóval kisebb katasztrófa, mint ha Haitire? Természetesen nagyrészt a gazdasági fejlettség és a technológia. A legrosszabb dolog, ami egy emberrel (országgal) történhet klímaváltozás esetén az, hogy szegény. Így nem tud alkalmazkodni. A leghatékonyabb módszer tehát a segítésükre az, ha arra fókuszálunk, hogy a világ egyre nagyobb része emelkedjen ki a szegénységből. Ennek pedig az eddig talált leghatékonyabb módja a globalizáció, a világkereskedelem. Úgyhogy fókuszáljunk arra, hol lehet a legköltséghatékonyabban segíteni, és ne arra, hogy lehet csökkenteni a CO2 kibocsátást.

Szóval a nagy segítség a klímaváltozás kezelésére a hatékony környezetbarát technológiák kifejlesztése és a világ gazdagabbá tétele lenne. Most nem ezek kapnak prioritást. Ami meg prioritást kap, attól vígan emelkedik tovább a CO2 szint és a hőmérséklet.

Politika

A klímaváltozás mindent elsöprő kommunikálása az egyik politikai oldal harci pörölye. Van benne félelemkeltés, de társadalmi csoportok, kapitalizmus elleni gyűlöletkeltés is. A másik oldal a migrációval csinálja ugyanezt – a létező, ám kezelhető problémáit megpróbálja ijesztően nagyra hazudni, mert az ő szavazóik azt szeretik hallani, attól válnak mélyekké az árkok és nyerhetővé a választások. Ilyen körülmények közt bármely témában nehéz a józan párbeszéd, az előrelépés, mert, ha valaki nem a szekértábornak tetsző kánont visszhangozza, annak rögtön (politikai) ellenségei lesznek. Jól illusztrálja a problémát a következő: ha egy politikai oldal a migrációtól rettegést helyezi a kommunikációja középpontjába, abból az következne, hogy a migrációt részben kiváltó klímaváltozás ellen is kampányol. De nem teszi, sőt! Ugyanis azt elfoglalta a másik oldal…

Nagy reményeim nincsenek, úgyhogy megelégszem azzal, ha felhívom a figyelmet: ha valaki megoldást szeretne látni a klímaváltozás problémáira, arra a téma politikai agendaként kezelése kifejezetten kártékony eszköz. Valami azt súgja, a józan higgadtság jobb ellenszere a propagandának, mint a visszaüvöltés; a szekértábor építés a probléma része, nem a megoldásé; és csak azért, mert szimpatikusabb a cél, mint migráció esetén, ne legyenek elfogadhatók ugyanazok az eszközök! Meg persze világbéke!

 

*Hogy a halmaz teljes legyen, hozzá kell tennem, hogy az is egy verzió, hogy egy régóta létező, ám eddig alulkezelt problémára a média/politika hívja fel a figyelmet, így végre a helyén lesz kezelve. Hmmmm… mondjuk úgy, aki szerint a média/politika működési alapelve a társadalom javának szolgálata, az maradhat ennél a verziónál.