A kor, amikor nem Amerikától tanulunk, hanem Amerika tanul tőlünk

Az amerikai demokrácia végét hozza, ha újraválasztják Donald Trumpot. Ezt egy republikánus, konzervatív szellemiségű politikai szakértő, David Frum mondja. Róla közismert, hogy ő volt George W. Bush elnök beszédírója, tanácsadója a kétezres évek elején. Az Alapblognak adott interjújában elmondta azt is, hogy „ég és föld” a különbség a két republikánus elnök között. Egyúttal a rendkívül sötét prognózist ad az amerikai társadalom és általa az amerikai gazdaság várható jövőjéről, amennyiben Trumpot megválasztják ismét az Egyesült Államok elnökévé.  Frum szerint Amerikában ugyanolyan kliensi- és vad kapitalizmus formálódik Trump alatt, mint amilyen a populista vezetésű országokban, például némely kelet-európai államban épült ki.

Zentai Péter: A kétezres évek legelején, amikor Washingtonban voltam tudósító, az ottani közéletben személyesen nem ismertem Önnél – ha szabad így kifejeznem – vadabb republikánust. George W. Bush beszédírójaként, vezető tanácsadójaként tulajdonképpen ugyanazt a szellemiséget képviselte, amit most Donald Trump. Húsz évvel később, azaz ma, meg nem ismerek Önnél erőteljesebb anti-trumpista republikánust… Jól érzékelem és ha igen, akkor ezt mivel magyarázza?

David Frum: Összevethetetlen a két személyiség. Összevethetetlen, amit az akkori George W. Bush és a mostani Donald Trump csinált illetőleg csinál ma. Bush republikánus, konzervatív értékek tisztelője volt és maradt, Donald Trumpnak nincsenek elvei, sosem voltak.  George W. Bush a nyugati típusú demokrácia rendíthetetlen híveként elnökösködött nyolc éven át.  Annak, amit Donald Trump szisztematikusan ás alá és végzetesen megrendíti a bizalmat saját hazájában, belül és kívül egyaránt.

Ne mondjon ilyet, hiszen egykori főnöke, Bush annyira járatta le az Egyesült Államok tekintélyét a nagyvilágban, mint ahogy most ugyanennek vagyunk tanúi…

Igen, súlyos hibákat követtünk el. Ezt azonban maga Bush (volt)elnök is belátja, elismeri. Egyszer sem, egyetlen pillanatig sem fért kétség azonban ahhoz, hogy tetteit, döntéseit józan, tisztességes megfontolások diktálták. Trump ellenben – egész pályája során – kizárólag ennek az ellenkezőjét csinálta. Nincs olyan lépése, egy mondata sem, ami nem kizárólag öncélokat szolgál. Direkt – ez egyedülálló az amerikai elnökök történetében – osztja meg saját nemzetét, osztja meg európai szövetségeseinket. Szántszándékkal űz játékot velünk amerikaiakkal és a világgal.

A kétezres évek első évtizedében ugyanilyen embernek gondolta fél Amerika és a fél világ Busht is…

Ma már viszont inkább jó szándékú, de esendő, sokban tévedő, normális emberként gondol vissza rá mindenki.

Az amerikaiak most értékelik és értik meg igazán George W. Bush szavait, amelyeket első beiktatásakor, 2001 januárjában mondott el és utána többször megismételt. A lényeg: messzemenően tisztában van azzal a ténnyel, hogy az amerikai nép többsége nem rá, hanem ellenfelére a demokrata Al Gore-ra szavazott, de az elektori rendszer mégis neki kedvezett.  Tehát ő maga mutatott rá egy olyasfajta problémára, aminek haszonélvezőjévé vált. És ennek tudatában jelentette ki: „nem azok elnöke kívánok lenni, akik rám szavaztak, hanem azoknak is, akik ellenem. Az Egyesült Államok egész népét akarom szolgálni”. 

Donald Trump viszont éppen ellenkezőleg?

Maximálisan. „Sportot űz” abból, hogy folyamatosan megszégyeníti azokat az amerikaiakat, akik nem őt támogatják. Napi Twitter üzenetei többsége semmi egyebet nem szolgálnak, mint hogy közvetlenül vagy áttételesen, de mindenképpen lelkileg terrorizálják mindazokat, akik nem engedelmeskednek neki, akik vitába szállnak vele. És közben egyfolytában hazudik, fake news -nak nyilvánítja, ha egy újságíró orra alá dörgöli az előző nap elhangzott szavait, amelyek ellentmondanak aktuális szavainak. Ezt csinálja négy éve. Ezt a technikát mindig, minden korban az autokraták, a diktátorok, a történelem legkegyetlenebb vezetői alkalmazták.

A megfélemlítést…

Dehát Amerikáról beszélünk, a világ legszínesebb, alapvetően a legnyitottabb országról!

S lám, mégis meg tudja csinálni. Amerikát négy éven át – így vagy úgy – ez az egyetlen ember, megállás nélkül belső, egyéni, csoport- és össztársadalmi konfliktushelyzetekbe volt képes sodorni.

Zseni talán?

Kit érdekel, hogy zseni vagy sem. A lényeg, hogy szóról szóra másolta és másolja mindmáig azt, amit és ahogy Erdogan, Putyin, Orbán, Duterte (fülöp-szigeti elnök), Maduro (venezuelai elnök) csinált.  A huszadik században ugyanezt ezt a technikát alkalmazta Sztálin, Hitler, az argentin Juan, majd Evita Peron, az olasz Mussolini…

De hogy hasonlíthatók ezek a rezsimek az amerikaihoz? Hogy hasonlíthatóak klasszikus, etnikai alapon kialakult nemzetek, nemzetállamok az Amerikai Egyesült Államokhoz?

Donald Trump és az említettek mindahányan, az általános néplélekkel, az ember mindenkori, tipikus működésének ismeretével, leginkább az ember univerzális esendőségének, lelki sérülékenységének maximális kiaknázásával játszadoztak, játszadoznak. Gúnyt űznek magából az emberből.

Konkrétan: lehet bármennyire fejlett az amerikai kapitalizmus, azt mégiscsak emberek működtetik, a Kongresszusban is emberek ülnek, ahogy a Legfelsőbb Bíróságokon is. Amit Trump csinál – ahogy a többi autokrata is – nem más, mint hogy egymás ellen kijátssza az üzleti-gazdasági-szellemi élet kiszemelt „főnökeit”, egyiküktől elvesz, másikuknak odaad, és non-stop „Kampf”-ot, harcot provokál, amely „lecsorog” és egyre hevesebben folytatódik a társadalom egyre alsóbb és alsóbb szintjein. Azok, akik látják mi folyik, egyre kevésbé tudnak vele mit kezdeni, mert képtelenség követni a napról napra, némelykor óráról órára egymást követő legkülönbözőbb sértéseit, nagy és kis provokációit, hazugságait. Egy totalitásra törekvő rendszernek megfelelően totálisan forgatja ki önmagából az amerikai társadalmat, manipulálja annak háromszáz milliónyi polgárát, egyenként „bombázza” fejüket, lelküket, rendíti meg őket hitükben, teszi őket szkeptikussá a tudománnyal, a politikai intézményekkel, a médiával, minden olyannal szemben, ami valamiképpen őt, a „vezért” megkérdőjelezheti.

Akkor sem értem, hogy lehetne orosz mintájúvá, putyinivá, vagy ahogy Ön írja: „crony” kapitalistává, értsd kliensi rendszerűvé tenni egy verseny alapú társadalmat, ebből a „fajtából” is a legfejlettebbet? Szerintem, ez lehetetlenség…

Ha Trump-ot újraválasztják, akkor egy-az-egyben ugyanazt a modellt fogja végig csinálni, amit Önök ismernek, amit Oroszországban hosszabb ideje kiépítettek, amit Törökországban Erdogan kialakított. A klientúra már létezik. A republikánus párt önmaga karikatúrájává vált, Trumpnak sikerült kezébe vennie egy sor régi róka republikánus vezetőnek és azok családjainak a sorsát.

Közülük, azok rokonai, ismerősei, megbízható, egyes vallások bigott hívői vagy erősen zsarolható emberek közül nevezi ki azoknak a posztoknak az új irányítóit, amelyek máskülönben az elnöki hatalmat lennének hivatottak korlátozni.

Már most jószerivel senki sem akadályozza őt semmiben. Elegendő, ha arra gondolunk, hogy az Egyesült Államok elnöke és családja a nyilvánosság előtt halmozhat fel úgy vagyonokat, úgy gazdagodhat, hogy az elnöki hatalommal morálisan összeférhetetlen üzleti tevékenységet folytathatnak. Igen, maga az elnök és főként családtagjai Amerikában és külföldön gyakorlatilag zsebbe kapnak támogatói pénzeket, és erről nem adnak számot. Az elnök a nyilvánosság szeme láttára, annak egy jelentős része beleegyezésével – a kliensek operatív közreműködésével – megteheti, hogy talán egyedül az amerikai polgárok közül, ne kelljen beszámolnia adó ügyeiről.

Közben az egész ország tisztában van vele, hogy egyáltalán nem fizet adót – saját hazájának. Egy önmagát sokszoros milliárdosnak nevező ember, aki történetesen az amerikai elnök.

Mindeközben az FBI-nál, a CIA-nál, a Legfelsőbb Bíróságon, az Igazságügyi apparátusban, az ügyészi karban non-stop zajlottak a kádercserék az utóbbi négy évben. Elsikálták neki az oroszokkal és más, Amerikával szemben ellenséges külföldi politikai, gazdasági erőkkel folytatott nyilvánvalóan illegális ténykedéseit.

Közben a gazdasági- és üzleti élet neki nem tetsző, értsd: független „nagyágyúit” a Kína elleni kereskedelmi háborúra hivatkozva a nagy nyilvánosság előtt előbb megszégyenítette, hazafiatlannak nyilvánította őket, majd bojkottot hirdetett ellenük. Ez Amerikában korábban elképzelhetetlen volt. Az érintettek egy része – ahogy általában az ember már csak ilyen – félelmében azonnal „haptákba vágta magát”. Államosításokkal, gazdasági szükségállapotok kihirdetésével, ágazatok preferálásával illetőleg ledarálásával, főnökeik ellehetetlenítésével fenyeget folytonosan az elnök, miközben tettekben a következőt csinálja: rendkívüli előnyökkel járó helyzetekbe hozza pénzügyi-gazdasági klienseit, ahogy most éppen az Oracle vezérének, egyik fő finanszírozójának tesz szívességeket. Az amerikai üzleti és gazdasági élet hírhedten korrupt figurái a fő barátai, értsd pénzelői.

Ha újraválasztják, akkor mindebből mi következik?

Nincs más útja – mint az amit Önök is jól ismernek –  a „Kampf” végtelenítése. Harc, ellenség képzés – megállás nélkül.

A Covid járvány folytatódása ugyanúgy kapóra jön a számára, mint annak leállása. Vagy, mint a gazdaság esetleges súlyosabb recesszióba esése, illetőleg felfelé ívelése.

Ha rossz történik, akkor azt az ellenfelei számlájára fogja írni, jobban fog beléjük rúgni, mint valaha korábban tette. Ha romlik a járványhelyzet, akkor pláne azt „az őt akadályozó liberálisokra, demokratákra” keni. Ha javul a helyzet, azt pedig saját rendkívüli munkája eredményeként prezentálja. Akárhogyan történik is, neki nincs más választása, mint hogy lényegileg, alapvető munkájában eliminálja a hatalmát korlátozni, ellenőrizni hivatott intézményeket. Ezt kádercserékkel, zsarolásokkal, korrumpálással csinálja végig.

Egy második Trump elnökség – efelől ne legyen senkinek sem kétsége – az amerikai demokrácia végét, az Egyesült Államok nemzetközi lesüllyedését, a totalitárius rendszerek számának rohamos szaporodását fogja előidézni.