A koronavírus és a globális beteg

Ha a koronavírus epidemiológiai és gazdasági jellegzetességei hasonlóak, akkor bizony elég nagy bajban vagyunk.

A koronavírus körüli, sokszor egymásnak ellentmondó információk ködében csupán annyi tűnik bizonyosnak, hogy a fertőzés elsősorban a legyengült immunrendszerű betegeknél jelent halálos veszélyt.  A legtöbb ember szervezete szerencsére rendelkezik olyan tartalékokkal, amelyek segítségével kisebb-nagyobb szenvedés árán legyőzhetik a kórt.

Van itt egy beteg – ráadásul egy olyan beteg, amelyhez mindannyiunkat nagyon szoros kapcsolat fűz – aki már több, mint tíz éve lélegeztetőgépen tengődik. Kívülről (pld. a tőzsde parkettről) látszólag normális életfunkciókat mutat, de fehér köpeny helyett furcsa módon elegáns öltönyt viselő orvosai tudják, hogy gépi támogatás nélkül szervezete gyorsan felmondaná a szolgálatot. Tudják, mert már megpróbálták.

Az Alapblog rutinos olvasói már valószínűleg kitalálták, hogy a világgazdaságról van szó.

A 2008-as gazdasági világválság csúnyán ledöntötte a lábáról. Leállt életfunkcióit egy különösen nagy kapacitású költségvetési defibrillátorral sikerült ugyan visszaállítani, de a „normális” működéshez folyamatos monetáris infúzióra volt szükség. Kilenc év után úgy tűnt, végre megáll a saját lábán és a konzílium úgy döntött, fokozatosan meg lehet szüntetni az intenzív kezelést. Ezt követően az USA nulla százalék körüli kamatszintje sorozatos jegybanki alapkamat-emelések révén 2018 végére 2,5 százalékra emelkedett.

A folytatást mindannyian ismerjük: még ez év decemberében a világ tőzsdéi régen látott összeomlással reagáltak. Ezzel az amerikai történelem egyik legrövidebb kamatemelési ciklusa le is zárult. A FED professzorai belátták: a beteg állapotára vonatkozó korábbi diagnózisuk túl optimista volt. Ismét elindult a kamatcsökkentés, megfejelve 1000 milliárd dolláros költségvetési túlköltekezéssel. A globális beteg tehát rövid kalandozás után – és a világ befektetőinek számomra furcsa ujjongása közepette – visszafoglalta még ki sem hűlt helyét a lélegeztetőgépben.

Sajnos úgy tűnik, hogy a koronavírus félelmetesnek tűnő gazdasági sokkjával szemben ennek a súlyos és krónikus betegségekkel küzdő, egyre komolyabb mellékhatásokkal járó mesterséges stimulálókkal életben tartott világgazdaság kell, hogy felvegye a harcot.

U.i. A koronavírus a tüdő mellett az agyat is károsítja! Mi mással lenne magyarázható, hogy az IMF a múlt héten acélos 0,1 százalékkal (!) csökkentette a világ GDP-jére vonatkozó 2020. évi előrejelzését?