„A koronavírus megteremtette a home office-t és az ember látta, hogy a home office jó.”

Akár így is kezdődhetne az otthoni munkavégzés XXI. századi teremtéstörténete.

Talán jól hangzik, de persze nem igaz: A digitalizációs robbanás valójában már hosszú évekkel ezelőtt rengeteg munkavállaló számára teremtette meg a munkahelyi szabadság elméleti lehetőségét.

Bár sem a munkáltatónak, sem a munkavállalónak nem könnyű élni vele, ez a szabadság csodálatos és értékes adottság. Éppen ezért nem az hihetetlen, hogy a víruskorlátozások alatt mennyire berobbant, hanem éppen az, hogy ilyen sokáig kellett rá várni!

Határozott véleményem szerint a „hagyományos munkahelyen kívüli munkavégzés” a digitalizáció elmaradhatatlan velejárója, sőt, valódi életünk szempontjából talán a legfontosabb pozitív eredménye. Éppen ezért azoknak, akik a home office-t hóbortos múló jelenségnek gondolják, nem lesz igazuk. A történelem kerekét éppolyan nehéz visszaforgatni, mint amennyire egy koronavírus előtti igényekre tervezett, újonnan elkészült irodaházat szigorú home office megvonással hagyományos sűrűséggel benépesíteni (hacsak nem albérlőkkel…)

Nyilvánvaló, hogy a munkavégzésnek ez az új formája még számos gyermekbetegséggel küzd. A legfontosabb alapkövetelmények már ugyan rendelkezésre állnak: az internet, a vállalati felhő, a kommunikációs platformok lehetővé teszik az elfogadható minőségű munkavégzést, de a rendszer csiszolása, tökéletesítése még sokáig fog tartani. A nem túl távoli jövőben valószínűleg pszichológusok adnak javaslatot az irodai-otthoni munkamegosztás ideális arányára, munkáltatók által fizetett lakberendezők segítenek átalakítani az immár duális célú otthonokat és szofisztikált programok mérik az otthoni munkavégzés hatékonyságát. (Nem, nem az egér mozgatását követő szoftverekre gondolok…)

A fentiek ellenére úgy tűnik, mintha a home office terjedése visszájára fordulna, hiszen koronavírus enyhülésével számos vállalat beszüntette ezt a lehetőséget. Vajon mi fogja őket „predigitalizációs” álláspontjuk megváltoztatására kényszeríteni?

Leginkább a munkaerőpiacra tippelnék.

Egyrészt a ritkább utazások elérhetővé teszik a dolgozók számára központoktól távoli, olcsóbb ingatlanpiacok előnyeit, így lakhatási problémák megoldását*, másrészt a fiatalabb, felsőfokú végzettségű munkavállalók nagy többsége anyagi érdekeitől függetlenül is nagyra értékeli a heti 2-3 napos otthoni munkavégzés lehetőségét. A fentiek miatt a home office-t tiltó cégek egyértelmű versenyhátrányba kerülnek a munkaerő toborzás területén, főleg a kreatív munkatársakat igénylő területeken.

Lehet, hogy a közeljövőben „Gyere, megmutatom a csilivili irodaházamat!” dumával szofisztikált munkaerőt csábítani épp olyan ósdi lesz, mint a „Gyere, megmutatom a bélyeggyűjteményemet!” szöveggel egykoron csajozni?

 

*Erről a témáról részletesen írunk Karácsony Tamással a következő bejegyzésünkben.