A közelgő vakcinaelosztásról

Az USA-ban bejelentették, hogy december 11-én, vagy 12-én megkezdődhet a védőoltások beadása. Jayati Ghosh „Vaccine Apartheid” címmel írt cikket, a közelgő vakcinaelosztásról. (Magyarul ezen az oldalon olvasható – VG, 2020/11/18)

Közeledni látszik tehát a „vakcinaverseny” vége, miután jónéhány cég és ország bejelentette, hogy védőoltása szinte készen van, és így rövidesen elindulhat az alkalmazás. (Remélem, az engedélyezési folyamat felpörgetése ellenére nem lesz tömeges probléma a vakcina használatakor.)

Óriási feladat legyártani a szükséges mennyiségű oltást, de nemcsak a gyártás lesz majd nagy feladat, hanem a területi szétosztás és a végső célba juttatás is.

Mivel egyszerre nem lehetséges legyártani és szétosztani az emberiség részére szükséges teljes mennyiséget, ezért a WHO (Egészségügyi Világszervezet) és más szervezetek közreműködésével létrehozták a Covax-ot (Covid–19 Vaccine Global Access Facility).

A Covax Facility célja, hogy gyorsítsa a Covid–19 elleni vakcina megalkotását célzó fejlesztéseket, minden országnak biztosítsa az oltóanyagot, és igazságosan ossza szét oly módon, hogy az oltásokat először a legnagyobb kockázatú csoportok kapják meg. A kezdeményezés részben azért jött létre, hogy megakadályozza a vakcina (kizárólag) gazdag országok kormányai által történő felhalmozását.

A szerző szerint jelenleg 186 ország csatlakozott a programhoz. Az országok két csoportra oszthatók, 94 magasabb jövedelmű ország fizet majd az oltóanyagért, 92 alacsonyabb jövedelmű ország pedig ingyen kapja majd meg. A jelenlegi tervek szerint az oltóanyagot két szakaszban osztják majd ki.

Az első szakaszban minden a programban résztvevő ország a népességszámának megfelelő arányban kap oltóanyagot. Először az adott ország népességének legmagasabb kockázatú 3 százalékának beoltásához szükséges vakcina mennyiséget szállítják ki, a tervek szerint ekkor a frontvonalban dolgozó egészségügyi és szociális dolgozók kapják meg az oltást. (És véleményem szerint a politikai és gazdasági elit, családjaik, közeli fontos kapcsolataik, valamint a holdudvarukhoz tartozó személyek. Nagyon meg lennék lepődve, ha nem így történne.)

Ebben a fázisban a további szakaszolt szállítások addig tartanak, amíg az oltottsági arány minden egyes országban el nem éri a népesség 20 százalékát. A fenti csoportok után, elsőként azok kapják meg az oltást, akikre leginkább veszélyes a vírus, például az idősek és a súlyos betegségekben szenvedők.

Amikor már minden ország népességének 20 százaléka be van oltva, akkor a második szakaszban a szétosztási elv úgy változik, hogy azt veszik figyelembe, mennyire vált túlterheltté egy-egy ország egészségügyi infrastruktúrája, azaz, mekkora még mindig a baj.

A szerző szerint (is) ez a két szakaszos módszer tűnik a legigazságosabbnak, azonban a valóság ebben a folyamatban is közbeszól:

Az USA még nem csatlakozott a programhoz, ami Trump elnök eddigi munkásságát ismerve nem annyira meglepő. (A szerző nagyon bízik az új elnökben.)

Hiába azonban a megállapodás, a Covaxban részt vevő gazdagabb országok egymással versengve kétoldalú megállapodásokat akarnak kötni (és jónéhányan már kötöttek is) a gyógyszergyártó cégekkel nagy mennyiségű oltóanyag szállításáról, ami miatt hiány keletkezhet a vakcinapiacon.

A szerző példaként a Pfizer esetét hozza fel, aki a 2021 végéig (várhatóan) legyártható oltóanyagmennyiség 80 százalékát már eladta olyan országoknak, amelyek a világ népességének csupán 14 százalékát teszik ki.

Szerencsére a kb. 200 oltóanyagjelöltből mintegy 50-et már klinikai keretek között tesztelnek, így remélhetőleg lesz azért majd alternatíva, de az alacsony jövedelmű országoknak akkor sincsenek olyan lehetőségeik, hogy már bevált készítményeket időben vásároljanak meg magas áron.

Ez azért probléma, mert a járványt akkor lehet ténylegesen megfékezni, ha mindenütt felülkerekednek rajta, azaz, ha ezek az országok nem jutnak hozzá időben a jó minőségű oltóanyagokhoz, akkor a járványt ott nem sikerül majd megfékezni, ami komoly negatív hatással lehet az adott régióra, illetve később (ismételten) a gazdagabb országokra is.

Annyi haszna mindenesetre lehet a fenti anomáliáknak, hogy a következő (nem COVID-19) járványnál már lesz egy vagy több kipróbált módszer a szétosztásra is.


Forrás: szabadeuropa.hu