A lakossági állampapírok (másik) leginkább alulbecsült kockázata

Bankár kollégám nemrég írt egy bejegyzést a nagy népszerűségnek örvendő lakossági állampapírok likviditási kockázatáról. A következő hetekben vélhetően a Nemzeti Kötvény tekintetében is világosabban látjuk majd, hogy milyen intézményi garanciák mellett valósulhat meg az új termék teljes futamidő alatti likviditására vonatkozó vállalás.

Azonban, ha ez a likviditási feltétel teljesül, akkor is érdemes kicsit tovább gondolkodni, megvizsgálni mi befolyásolhatja a befektetésünk értékét. Ha az infláció a jelenlegi szintjén marad, akkor tényleg nagyon vonzó reálhozamot kínálhat a Nemzeti Kötvény, a türelmesebb befektetőknek akár egy időlegesen felpörgő infláció esetében sem kell nagyon aggódniuk, a tartási periódus növekedésével szépen nő az elérhető kamat. Illetve, ha valóban likvid befektetésről lesz szó, akkor gondolkodhatnak abban, hogy egy gyorsuló inflációs környezetben áttehetik pénzüket infláció követő lakossági állampapírba. Persze ezt az épp aktuális feltételek mellett fogják tudni megtenni, az általuk forintban elérhető reálhozamot az akkori konstrukció fogja determinálni. Szerintem, ha a lakosság tömegesen mozdul meg a Nemzeti Kötvény felől az inflációkövető lakossági papírok felé, akkor kicsi eséllyel fog nagy prémiumot ígérő papírt kibocsátani az ÁKK. De végül is, ha likvid a Nemzeti Kötvény, akkor felpörgő infláció esetén pici prémium mellett is megéri majd átmenni, addig pedig gyűjtögettük a reálhozamot.

Van azonban egy kockázat, ami ellen a Nemzeti Kötvény egyáltalán nem, az inflációkövető pedig csak korlátozottan véd. És most nem az állam nemfizetési kockázatáról beszélek, mert forintban azt tényleg nem tekintem valós fenyegetésnek. Viszont a befektetés külföldi devizában történő leértékelődését én annak vélem. Persze a forintban elért reálhozamot az EURHUF árfolyama nem befolyásolja, de a magyar megtakarítóknak véleményem szerint eléggé meghatározó. Ha nem pörög fel a hazai infláció, akkor a Nemzeti Kötvény elbír évi kb. 2-3 százaléknyi forint leértékelődést anélkül, hogy a megtakarításunk euróban számított reálértéke csökkenne. Az inflációkövető papírokban jelenleg nincs ekkora tartalék. Persze a forint leértékelődése esetén vélhetően növekszik az infláció. A probléma ezzel az, hogy az infláció rugalmassága az EURHUF árfolyamára vetítve nem túl magas. Az általam ismert szakértői becslések szerint 0,2-0,25 körül lehet maximum. Tehát egy százaléknyi forint leértékelődés az euróval szemben kevesebb, mint negyed százalékkal növeli a hazai inflációt. Évi néhány százalék forint leértékelődés az inflációkövető papír esetében is elviheti az euróban számított reálhozamot.

Persze mondhatjuk, hogy a jelenlegi európai nyomott hozamkörnyezetben a forintban befektető magánszemélyek lehetősége legalább tovább bővül. Viszont mielőtt megtakarításainkat befektetjük érdemes végig gondolnunk vagy szakértőkkel átbeszélnünk, hogy élethelyzetünktől függően hogyan osszuk meg a devizák közötti kockázatokat.