A lap

Kedves Olvasó!

„A kapitalizmus vagy piacgazdaság olyan gazdasági rendszer, amelyben a termelési tényezők többségében magántulajdonban vannak, miket haszon elérésének céljából működtetnek, és ahol a termelt javak és szolgáltatások elosztását túlnyomórészt a szabad piac határozza meg.”

A Wikipédia „kapitalizmus” szócikke felütésében szereplő definícióban a szabad piac kifejezés a legújabb kor jellemzője. A szabad piac biztosítása és léte erős intézményrendszert feltételez, amelyben a törvényhozás és a szabályozók el tudják látni az ez irányú feladataikat. Ez a gyakorlatban sokszor – ahogy körbenézünk a minket körülvevő világban vagy éppen a saját bőrünkön tapasztaljuk – már nem egy ilyen egyszerű kérdés.

Az A lapban egy globális, több évtizedet átölelő és mára mindenki számára érzékelhető tendenciáról olvashatnak „A győztes mindent és mindenkit visz – Miért gond, ha erősödik a vállalati koncentráció?” című cikkben.

Ennek kapcsán ötlött fel bennem, hogy megosztok önökkel egy személyes tapasztalatot.

Amikor a 2000-es évek elején túl voltunk az első 5-6 év működésén és láthatóan álltuk a versenyt a többi, banki és biztosítói tulajdonban levő alapkezelő céggel, az volt a várakozásom, de még inkább a vágyakozásom, hogy legyen több hozzánk hasonló társaság. Akkor nem is volt nehéz egy alap-, vagyonkezelőt elindítani. Alapvetően intellektuális szakma ez, ahol a tárgyi, technikai, személyi feltételek egyszerűek voltak és 20 millió forint alaptőkével el lehetett indítani egy ilyen céget. Ha 3-4 tettre kész ember úgy ítélte meg, hogy vállalja a kockázatot és a versenyben megméretteti magát, egy szobában, telefonnal, néhány számítógéppel elindulhatott. Három év jó teljesítményére már felfigyelnek és onnantól az üzlet is nagyságrendekkel nőhet. (Tipikus életpálya a fejlett világban, hogy a sikeres portfóliómenedzserek önállósítják magukat, azonnal vannak ügyfelek, akik velük tartanak, tehát üzlet is van és nincs „idióta főnökük” – ideális állapot, nem?).

Az elmúlt években folyamatosan, a 2008-as válságot követően egyre durvább és durvább szabályozói környezet telepedett rá a szektorra. Mind személyi, mind tárgyi és technikai feltételekben nagyon erős követelményrendszer jelent meg, ami a költségeket és ezáltal a belépési korlátot jelentősen megemelte. Ma sokkal kisebb a valószínűsége annak, hogy bárki arra vetemedne, hogy belépjen erre a piacra. Holott ennek az ügyfél lenne a legnagyobb nyertese. Aminek szintén a szabályokat alkotó és a szabályok betartását ellenőrzők elsődleges érdekei között kellene szerepelnie.

Továbbra is a szabad versenyen alapuló piacgazdaságot tartom a legegészségesebb modellnek. Csak azt sajnálom, hogy a jelenlegi tendenciák a szektorunkban egyre kevésbé mutatnak arra, hogy ez a belépési korlátok csökkenésével könnyen megvalósulna. A köz érdekében.

Bilibók Botond
vezérigazgató