A legvidámabb barakk

A magyar befektetők hangulata olyan optimista, hogy ha azt említem, milyen pocsék időkön lettünk túl az elmúlt években a tőkepiacokon, akkor általában értetlenül pislognak rám. „Hát nem épp sok évnyi szárnyalás van mögöttünk a világgazdaságban?”

A világlátásunk különbsége érthető, ugyanis egészen mást nézünk. Kelet-Európában a gazdaság épp dübörög. Szárnyaló bérekről és lakásárakról olvasunk. A budapesti tőzsdei vállalatok többségükben felértékelődtek az elmúlt években. Ha az ember kipillant a hazai valóságból, akkor tőzsdei befektetőként elsőre valószínűleg az USA tőkepiacait fogja nézni. Márpedig, az elmúlt 4 évre visszatekintve épp azt látjuk, hogy a New York – Budapest tengely egy csodás felemelkedésen van túl.

Éves átlagos hozam 2015.04.30-2019.04.30. időszakban

New York (S&P500) 9.0%
Budapest (BUX) 17.1%

Akkor most mi ez a szomorkodás befektetői körökben? Miről beszélnek a közgazdászok az EU-ért aggódva? Kínai problémákat feszegetve? Japánban nagy gazdasági reformért kiáltva? Szerintem jól érzékelteti a problémák tőkepiaci kivetülését az, ha megnézzük, mi történt a gazdagabb világrészeken az elmúlt 4 évben a New York – Budapest tengelyen kívül.

Éves átlagos hozam 2015.04.30-2019.04.30. időszakban

Frankfurt (DAX) 1.9%
London (FTSE100) 1.6%
Párizs (CAC 40) 2.6%
EU (STOXX50) -0.7%
Tokio (NIKKEI225) 3.3%
Shanghai (SSE COMP) -8.8%

Ha valami kis inflációval is számolunk, vagy mellé tesszük, hogy a kötvénypiacokon a nulla kamatok korát éltük, akkor azt fogjuk látni, hogy bizony az európai és ázsiai befektetők általában véve nem tudtak pénzt keresni évek óta.

Amennyiben a tőzsde jó tükörként mutatja a gazdaságok állapotát, akkor mondhatjuk, hogy Magyarország (és Kelet-Európa) ismét a legvidámabb barakként áll a világ jelentős részének közepén. Igazán kár, hogy amikor baj van, akkor könnyen lehetünk mi a legszomorúbb barakk is.