A méret a lényeg

A greenwashing kifejezés magyar megfelelőjéről még nem tudok, de a jövőben érdemes lesz ezt a fogalmat jól megjegyezni, mert befektetőként sokszor fogunk vele találkozni. Alapvetően arra használják, amikor egy cég hamisan próbálja azt a képet sugározni magáról, hogy a termékei megfelelnek a fenntarthatósági, zöld gazdasági kritériumoknak. Az ESG által uralt világban nem nehéz belátni, hogy miért érdeke ez a magatartás a cégeknek. Aki nem felel meg a zöld elvárásoknak, annak nem lesz befektetője, vagy rosszabb esetben ügyfele, vásárlója. Ha felütjük bármelyik tetszőleges tőzsdei vállalat befektetőknek szánt prezentációját, rengeteg slide-on keresztül fogják nekünk bizonygatni, hogy mennyire fenntartható a működésük.

Különösen igaz ez az autógyártókra, akik régóta a környezetvédelmi viták fókuszában állnak. Aki benne van az autós világban, az már rengetegszer hallotta azokat a fogalmakat, hogy downsizing; elektrifikáció; szilárdtest-akkumulátor; autonóm vezetés; shared mobility stb. Vitathatatlan, hogy ezek a technológiák előbb-utóbb mind hozzájárulnak, hogy a közlekedés egyre kevésbé, ideális esetben egyáltalán ne terhelje a környezetet. Azonban van egy dolog, amit nem nagyon szoktak a cégek a kirakatba tenni. Ez pedig az általuk gyártott autók súlyának növekedése.

Márpedig a fizika jelenlegi szabályai szerint minél nagyobb tömeget kell mozgatni, értelemszerűen annál több energiára van szükség. Így, ha nem csak az ESG szempontok betűjének, hanem a szellemiségének is meg akarnának felelni az aurógyártók, nem az SUV vonalat kellene fejleszteniük. Kétségtelen, hogy ez ma a piac legjövedelmezőbb szegmense, így, ha valaki egyedüliként kimarad ebből a jelenségből, az nem a bolygót menti meg, hanem magát írja ki a versenyből. Azonban ezeket a vállalati stratégiákat fenntarthatóként eladni… Fogalmazzunk úgy, hogy nem az igazság teljes kibontása.

Különösen fontos lenne a tömegre, és így a fenntarthatóságra odafigyelni egy olyan időszakban, amikor a különböző kényelmi szempontok és biztonsági előírások miatt az autók egyébként is csak nőnek. Szemléletes példával élve egy mai 3-as BMW nagyobb, mint egy ’90-es évekbeli 5-ös BMW. Húsz év alatt pontosan egy kategóriát híztak az autók. És ha ez nem lenne elég, a fogyasztók egyre nagyobb és nagyobb kategóriájú autókat keresnek. A Nemzetközi Energiaügynökség számszerűsítette, hogy az elmúlt 10 évben a technológia fejlődésének köszönhetően 0,97 literrel csökkent az új autók 100 km-re vetített fogyasztása Európában. A tényleges fogyasztás azonban nem csökkent ennyivel, mert ebből 0,37 litert ellentételezett, hogy nőtt a nagyobb súlyú autók aránya.

Ráadásul a technológia nem fejleszthető örökké. Az égés egy elég összetett folyamat, számos paraméter határozza meg. A mérnökök nálam jobban tudják, hogy mennyi üzemanyaghoz, mennyi oxigén kell, milyen kompresszióval, milyen geometriájú égéstérben (igen, még ez is számít!). Vannak érdekes elképzelések – például a Mazda szokás szerint a többiektől eltérő utat választott. Azonban nagy vonalakban látható, hogy az elmúlt száz évben a belső égésű motorok technológiáját elég jól kifejlesztette az emberiség. A hatékonyság további növelése vagy aránytalanul drága lenne, vagy egyszerűen fizikai korlátjai vannak.

A zöld jövőt az elektromos autóktól reméljük. Egyelőre azonban ez a meghajtás sem feltétlenül jelenti az abszolút fenntarthatóságot. Nem mindegy, hogy miből termeljük az energiát, amit a hálózatba táplálunk. Norvégiában még az egyébként szennyező módon gyártható akkuk lábnyomát is figyelembe véve, az autó teljes életciklusát tekintve is zöldebb egy elektromos jármű, mint egy hagyományos. Közép-Európában már kevésbé. Azonban akármiből is termelünk áramot, nekem azt nehezen fogják tudni megmagyarázni, hogy ezek az autók mitől számítanak zöldnek.