migráció

„A migráció segítése kultúránk túlélésének kulcsa”

Antonio Tedeschitől, az olaszországi Molise tartomány elnöki tanácsadójától idéztük ezt a mondatot, amely az alábbi interjú címét képezi. Tedeschi felelős a világsajtóban is publicitást élvező letelepítési projektért. A migráció szó sajnos sok emberben már pejoratív tartalommal bír, itt mégis számottevő pénzzel támogatják tartósan azokat, akik – családjukkal vagy egyedülállóként – Molise-t választják új hazájuknak.

Zentai Péter: Igaz-e, hogy az ön falujától 40 percnyire van Róma és Nápoly, s ugyancsak 40 percet kell autózni a legközelebbi Adria-menti strandra?

Antoni Tedeschi: Nem igaz, csak részben. Róma valóban 40 perc, de Nápoly csak egy órányira fekszik. Az Adriához legalább 50 percet szoktam autózni. Viszont két hét múlva beindulnak a síliftek Molise környéki hegyekben, oda az út átlagos téli időjárási viszonyok közepette viszont tényleg 40 perc.

Sípályáik is vannak? Ezt nem nagyon írták meg a magukról szóló cikkekben. Nézem a fotókat Molise különböző városkáiról és minden lélegzetelállító. És még maguk fizetnek, ha letelepednék Molise-ben? Önöknek még fontos a migráció? Engem, egy magyar embert is befogadnának?

Ez szó szerint így van. 700 eurót havonta, összesen 24 ezer eurót öt éven át.

Feltéve, hogy teljesítem a feltételeket, tudniillik teszek is dolgokat új lakhelyemért. De mi van, ha már nem vagyok fiatal? Elmúltam hatvan.

Ez önmagában véve nem hátrány, nem előny. Illegális lenne a részünkről, ha mondjuk Önt a kora miatt utasítanánk vissza. A feltételek között ez a faktor nem szerepelhet. Amit elsősorban elvárunk, hogy letegyen az asztalunkra egy tervet arról, hogy miként kívánja hasznosítani magát, mi olyat készül csinálni nálunk, amely jót tesz nemcsak saját magának, hanem Molise tartománynak, legalábbis annak a településnek, ahol új életet tervez kezdeni.

Idősgondozás? Nem akarom elviccelni: nem saját gondozásomra céloztam. Hanem arra, hogy idős, beteg emberekhez kijárnék, gyenge olaszsággal ugyan, de beszélnék hozzájuk, rendszeresen bevásárolnék nekik. Mindezt vállalkozási alapon tenném.

Ez, tartok tőle, nem annyira érdekelne bennünket. Dél-Olaszországban vagyunk ugyan, de azért nem valami harmadikvilágbeli, fejletlen térséget kell elképzelni. E vidék meglévő szociális és egészségügyi infrastruktúrájára nem lehet panasz. Molise-ben és a többi dél-olasz régióban – az EU támogatásoknak is köszönhetően – európai átlagban jók az utak, van megfelelő számú orvosi rendelő. Sőt, több, mint amennyire szükség van.
Éppen ez a lényeg: Molise lakóinak száma drámaian fogyatkozik – évek óta. Egész Olaszország fogy, de a Mezzogiorno (Dél-Olaszország) tragikus mértékben. Az EU-hoz és a római kormányhoz fordultunk, a mi saját projektünkkel, ami tulajdonképpen a migráció támogatása, akarjuk felpörgetni az életet. Olaszország más térségeiből és külföldről érkezőkkel. Cserébe támogatásokat kapunk, hogy ilyen sajátságos alapon népesítsük be szűk pátriánkat. Közben már kopíroznak bennünket más dél-olasz tartományok is. Ha valaki, valamilyen oknál fogva „lemaradna” Molise-ről, más dél-olasz, szicíliai régiókban van még bőven remény.
Moliseről pedig annyit (noha nyilván elfogult vagyok, de nem sok máshonnan való vitatná, ami mondok most), hogy Olaszország egyik legszebb vidéke.
Jártam már Magyarországon, tudom, hogy sok magyar ismeri Dél-Tirolt. Nos, ahhoz hasonlítható a mi régiónk.
Azzal a különbséggel, hogy szegényebbek vagyunk, és sokkal kevesebben. 9000 embert veszítünk el évente. Fiatalok már alig lézengenek errefelé. Ez a legkisebb regione (tartomány) az országban, 340-360 ezres lélekszámmal. Olaszország az a nyugat-európai ország, ahol a legnagyobb mértékben csökken a populáció és a folyamat óhatatlanul folytatódik az elkövetkező 10-20 évben. A Dél üresedik, az Észak stagnál.

Pedig az olaszok, közismerten, vallásos katolikus emberek. 

Semmi nem bizonyítja, hogy hívő katolikus vagy bármilyen valláshoz tartozó emberek több gyereket vállalnának, mint a kevésbé vallásosak. Lengyelországban, Spanyolországban és Portugáliában is csökken a lélekszám. Pedig mind vallásos katolikus népek.  A tények cseppet se támasztják alá ezt az összefüggést.  Korábban a kommunista országokban és a szabad, demokratikus nyugati országokban egyaránt nagyobbak voltak a családok.  Maradjunk abban, hogy pillanatnyilag olyan súlyos a régiónkban a helyzet, hogy falvak százainak teljes letűnése fenyeget, hogy nincs más alternatíva, mint a migrációhoz. Furcsa, de tény: a migráció a kultúránk túlélésének kulcsa.

Tehát, ha egy magyar állampolgár bejelentkezik egy jó projekttel, akkor jó eséllyel letelepedhet Molise-ben és minden hónapban 700 euró üti a markát. Hol tud lakni, mennyiért?

Nem tudom, hány ház – régi és új, jobb és rosszabb állapotban lévő – ingatlant árulnak Molise településein, de hihetetlenül sokat. A lakhatással nem lesz gond.

Mennyibe kerül egy rendbehozásra váró, több szobás, vagy több szoba kialakítására alkalmas ház, átlagosan?

Szerintem 15 ezer euró az átlagár. Van, amit 10 ezernél kevesebbért, van, amit 25 ezerért árulnak. Ennyi a legdrágább, azon keveset kell már javítgatni. Renoválással együtt, tapasztalatból mondom, egy panorámás háromszobás két fürdőszobás, színvonalas épület, telekkel, ahol bármit termelhetünk is, nem kerül 40-50 ezer eurónál többe. Egyébként, tudja, hogy Olaszországban általában is esnek az ingatlanárak? Emögött a népességfogyásnak is szerepe lehet, de főként annak, hogy nem érdemes az ingatlanokkal spekulálni, nem érdemes kiadni őket, az ilyen tevékenységek páratlanul magas megadóztatása miatt.

Családokat várnak inkább? A nyelvtudás mennyire számít?

Semennyire. Migráció a világ bármely részéről történhet, úgy is, hogy egy szót sem tudnak olaszul. Úgyis felszedik a nyelvet. Úgyis jönnek, akik angol vagy más nyelvű óvodákat, iskolákat, kulturális központokat fognak alapítani, de az olasz kultúrát kötelességük lesz ápolni, népszerűsíteni. Kétségtelenül preferáljuk a családokat. Félreértés ne essék: egy családból csak egy személy jogosult a havi apanázsra. De a havi 700 euróra, amely a következő időszakban nem kizárhatóan, még emelkedni fog, garantáltan számíthat. De öt éven át itt kell maradni: és az illető és családja vagy felvállalja egy ingatlan teljes felújítását, vagy vállalkozást indít. Előnyt élvez, aki üzletet nyit, kulturális műhelyt indít, panziót, szállodát, bármilyen, az idegenforgalmat, Moliso nemzetközi és itáliai ismertségét  fellendítő tevékenységre tesz ígéretet. Minden kreatív ötletet „díjazunk”-A cél nem egyszerűen az, hogy szám szerint  többen legyünk, hanem, hogy élettel telítődjék a vidékünk. E célt ugyanúgy szolgálhatja mezőgazdasági megújulás, az egyébként fantasztikus kulináris kultúránk szélesítése, vagy egy pékség, egy kreatív szórakozóhely, egy művésztelep… nem sorolom tovább.

Hogy történik az elbírálás?

Elektronikus jelentkezés a tartományi honlapon keresztül, van már angolnyelvű verzió is, de alapvetően – mert sajnos azért nem sokan beszélünk, értünk itt más nyelveken – szükségünk van olasz nyelvre lefordított projektleírásra. Most zajlanak az első elbírálások, a világ minden részéről érkezett ajánlatok közül kevés olyat ismerek eddig, ami ne lenne megfelelő. Sok a fiatal család a jövendőbeli Molise-i polgárok között.

Mennyi pénzből tudnak gazdálkodni, mármint a tartományi döntéshozók?

A tartományi program elfogadtatásakor évi egymillió euróból indultunk ki, de, az érdeklődéstől, a komoly projektek számától, az egész nagy betelepítési projekt sikerességétől függően, sokszorosára növekedhet a pénzügyi forrásunk. Azt szoktam mondani: nincs felső határ.

Ne érezze sértésnek, de nem történhetnek csalások, mutyizások? Nincs ebben az egészben elrejtve valamiféle visszaélési lehetőség, elvégre EU pénzek, állami pénzek kerülnek kiosztásra. Pályázati pénzek…ezek útja, sok helyütt, nem annyira követhető, átlátható.

Dehát itt sorskérdésről van szó, egy tartomány túléléséről! Nem is ismerjük a jelentkezőket személyesen. Itt minden szereplő jól jár, de csak akkor, ha minden szereplő tisztességes. Összeomlana az egész projekt, ha a velünk foglalkozó világsajtó akárcsak a legkisebb visszaélésre vonatkozó hírt tudna közölni.

Bárki jelentkezhet Európa, sőt az Európán kívüli világ bármely részéből. Ha „tiszta lappal” induló, átlátható, ellenőrizhető illetőről, főként családról van szó és jó a projekt, akkor biztos, hogy letelepedhet Molise-ban. Nekünk, nekem egyebek között éppen az a feladatom, hogy betekintést engedjek az összes potenciális jelentkezőnek és a helyi közösségek tagjainak minden egyes elfogadott projektről.

Mellesleg, bár ez nem ide tartozik, de elmondom: a itáliai félsziget egyik legjobb konyhája a Molise-i,  Campobasso községben csillagos étterem is működik…Nem bántásból mondom, de nem hinném, hogy maguknál van olyan jó a gyümölcs, a zöldség, mint nálunk, Molise-ben.