A Nifty Fifty story, avagy megéri-e sokat fizetni a növekedésért

A cikksorozat tegnapi része rávilágított, hogy a growth részvények látványos szárnyalása mögött különösen néhány technológiai óriás kiemelkedő teljesítménye húzódik meg. Ezek növekedésébe vetett hit nagyon erős. A jelenség nem példa nélküli, a múltban is előfordult már hasonló helyzet.

Mi, az alapkezelőben olykor elgondolkodunk azon, hogy milyen befektetési döntéseket hoznánk most, ha 3-5-10 évig nem nyúlhatnánk egy adott portfólióhoz. Az erre a kérdésre adott válasz azért érdekes, mert jól megmutatja, hogy melyek a legerősebb meggyőződéseink. Ilyenkor derül ki valójában, hogy miképp fektetnénk be, ha egyáltalán nem foglalkoznánk a rövid távú piaci folyamatokkal.

Nehéz ezt elképzelni a mai világban, ahol nap, mint nap végtelen mennyiségű információt kellene feldolgoznunk, illetve ehhez persze óriási mértékű ügyfél oldali bizalomra van szükség.

Nos, szűk 50 évvel ezelőtt ez a nézet meglehetősen széles körben meghatározta az amerikai részvénybefektetések világát. A 70-es évek elejének bull piacán elterjedt „one decision” nézetrendszer szerint, létezett a részvénypiacon néhány tíz olyan befektetés, amelyet minden körülmények között érdemesnek tartottak arra, hogy a portfóliók meghatározó eleme legyen. Ezekre a részvényekre ragadt rá a Nifty Fifty elnevezés, amit talán Klassz 50-esnek fordíthatnánk. Az akkori passzív stratégia még a mainál is egyszerűbb volt: egy döntés, tehát vedd meg és tartsd örökké. A piac legnagyobb kapitalizációjú részvényei sérthetetlennek tűntek, stabil, növekvő üzletmenettel és erős piaci pozícióval rendelkeztek. Nemcsak a tőkepiacon befektető magánszemélyek öntöttek dollár tízmilliárdokat ezekbe a papírokba, de az intézményi befektetők széles körének szimpátiáját is élvezték. Nem csoda, hisz érdemi eladósodottsággal nem rendelkeztek, stabil és növekvő osztalékhozamot biztosítottak, így a Nifty Fifty mániában nem számított különösebben ezen részvények árazása. Az átlag alatti növekedési rátával rendelkező cégek szinte senkinek nem kellettek, mindenki a kétszámjegyű bűvülésre hajtott. Pedig akkoriban még az államkötvények nominális hozama is öt százalék körül mozgott, de a befektetők az inflációtól való félelem miatt szívesebben fordultak a reáleszközök felé. Aranyat nem vehettek, az aranystandard rendszer még létezett, így 1974 decemberéig ilyen jellegű privát befektetésre nem kerülhetett sor.

A Nifty Fifty 50 cégére vonatkozóan nincs hivatalos lista. Utólag több is készült, amelyek sokszor átfedésben vannak egymással, de tartalmaznak különböző elemeket is. Bármely listát is nézzük, szembetűnő a piac szélesebb köréhez mért árazásbeli különbség, hisz az S&P 500 index 19 körüli P/E rátáját messze meghaladó, 40 fölötti átlagos szorzókról beszélünk 1972 végén, a mánia csúcspontján. A 24 legdrágább cég („Terrific 24”) szinte minden listán szerepelt, ezek mindegyike 45 fölötti P/E szorzón kereskedett az összeomlás előtt.

Márpedig az összeomlás 1973 folyamán bekövetkezett. Kibukott a Watergate-botrány, ami komoly belpolitikai bizonytalanságot és felfordulást hozott. 1973 őszén kirobbant az első olajársokk, szétesett a Bretton Woods-i rendszer, felpörgött az infláció, mely szintén rendkívül kedvezőtlenül hatott a piacokra. Valamint a vietnámi háború negatív következményei is ebben az időszakban realizálódtak, mondhatjuk csőstül jött a baj. Az S&P500 index szűk két év alatt lefeleződött, véget ért a részvénytartási mánia és megdőlt a buy and hold stratégiába vetett hit is. Persze némi vígaszt nyújthatott volna a befektetők számára, ha a nagy piaci erővel rendelkező, stabil óriásvállalatok jobb pozíciójuknál és egészséges mérlegüknél fogva felülteljesítik a szélesen vett piacot. De nem ez történt, az árazásuk túlságosan feszített volt ehhez és az ikonikus cégek túlesték a piacot. A teljesség igénye nélkül: a Polaroid 91, az Avon 86, a Xerox árfolyama pedig 71 százalékot zuhant.

Általában nehéz elhinni a piac vezető részvényeiről, hogy hosszú távon alulteljesíthetik a piacot, azaz az átlagot, pedig a történelem sok példát szolgáltatott már erre. Ahogy mondani szokás, hosszú távon minden részvény értéke nullába tart. Persze ez a jópofa mondat nem ad túl sok támpontot a befektetésekhez, mert hosszú távon mind meghalunk. De több érdekes visszatekintést is olvastam a múltból és az egyik legszemléletesebb számomra az az anyag volt, ahol közel 30 év távlatából visszatekintettek a fenti 24 vállalat teljesítményére. Nos, nem véletlenül kapta ez a csoport a „terrific” jelzőt, hiszen ezen időszak alatt értékük felét vesztették el az S&P 500 index tagjaihoz képest.

Ma is hihetetlennek tűnnek azok az érvek, amiket a legnagyobb értékű tőzsdei cégek értékcsökkenése mellett hoznak fel az emelkedésben kételkedők. Mi baj történhet a sérthetetlennek tűnő, erős, óriási piaci erővel és bőséges likviditással rendelkező vállalatokkal? Ma nehéz hinni a FAANG részvények, vagy a szélesebben vett technológiai szektor esésében vagy hosszú távú alulteljesítésében. Elolvasván a 1970-es évek elején aktív tőkepiaci szakemberek beszámolóit ez akkor sem tűnt túlságosan valószerű forgatókönyvnek.

A cikksorozat következő részében emiatt megpróbáljunk egy szárnyaló growth, valamint egy gyengélkedő value részvényt kritikus szemmel megvizsgálni a Nifty Fifty tapasztalataira is támaszkodva. Vajon mit tükröz az árazottságuk, milyen jövőképpel számolnak a befektetők? Hol lehet igazuk, hol hibázhatnak?

 

* A HOLD Alapforgalmazónál, online módon – a HOLD Alapkezelő és a HOLD Alapforgalmazó közötti megállapodás alapján az előbbi által átvállalt díjak következtében – ingyenes számlavezetés mellett, tranzakciós költségek nélkül megvásárolhatók a HOLD Alapkezelő által kezelt befektetési alapok, többek között az értékalapú megközelítéssel már közel 20 éve sikeresen kezelt HOLD Részvény Alap vagy a HOLD 2024 Deep Value Alap.

HOLD Részvény Befektetési Alap

JOGI NIYILATKOZAT
A fenti leírás 2020. november 25. napján készült és az akkor rendelkezésre álló információn alapuló feltételezéseket tartalmaz, készítője és közzétevője a HOLD Alapkezelő Zrt. (felügyeleti hatósága a Magyar Nemzeti Bank), nem teljeskörű, célja kizárólag   a figyelem felkeltése. Megalapozott befektetői döntés csak az   adott alap Tájékoztatója és Kezelési szabályzata ismeretében hozható meg, amelyek a HOLD Alapkezelő Zrt.-nél, a http//:hold.hu honlapon, valamint az  adott alap egyéb forgalmazási helyein rendelkezésre állnak. Kérjük, befektetésidöntése meghozatala előtt tájékozódjon a befektetési alapok vételéhez és visszaváltásához kapcsolódó díjakról, továbbá gondosan mérlegelje befektetése tárgyát, kockázatát és a befektetésekből származó esetleges károkat.   A dokumentumban   foglaltak nem minősülnek befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetésitanácsadásnak vagy adótanácsadásnak, befektetési elemzésnek, az abban foglaltak alapján a   HOLD Alapkezelő Zrt.-vel szemben igény nem érvényesíthető, azokért a HOLD Alapkezelő Zrt. felelősséget nem vállal.