A SAS felszállt, de hol szállt le?

Eddig úgy tudtuk, hogy az első holdra szállás holdkompja szolgálata végeztével becsapódott a Hold felszínébe. Abban a hiszemben éltünk, hogy miután befejezte a szolgálatát, vagyis visszaszállította Armstrongot és Aldrint a Hold körül keringő Apolló űrhajóhoz, az üres holdkomp még utoljára a tudomány szolgálatába állt: rádióparanccsal lefékezték, hogy becsapódjon a Holdba, és a keltett holdrengést a felszínen elhelyezett szeizmográfok észlelték, ez pedig segített feltérképezni a Hold belső szerkezetét.

De hol is csapódott be pontosan a Hold felszínébe az Eagle? Ennek akart utánajárni James Meador, a Kaliforniai Műszaki Egyetemen (Caltech) végzett kutató. Először is kiderítette, hogy az első holdkompot nem fékezték le, hanem sorsára hagyták. Amikor az űrhajó és a holdkomp szétkapcsolódtak egymástól, hogy az űrhajósok megkezdjék a hazautat, több kilométer per másodperces sebességgel keringtek a Hold körül és a holdkomp nagyjából fél méter per másodperces sebességgel sodródott el tőlük.

Meador nekiállt kiszámolni, hogy hogyan repült a szétkapcsolódás után a holdkomp. A számításhoz használt program úgy működik, hogy egyenletes időközönként, mondjuk 1 másodperces lépésenként kiszámolja, hogy hol van a holdkomp és mennyi a sebessége. Csak arra van szükség, hogy a kezdő időpillanatban megfelelő pontossággal tudjuk ezeket az értékeket, a helyet és a sebességet.

A számítógépes program az újabb időpillanathoz tartozó sebességet a középiskolában tanult Newton törvény segítségével számolja ki: a holdkompra a pálya adott pontján valamekkora erő hat, és ez gyorsulást okoz. A gyorsulás a sebesség megváltozása. A gyorsulási adat segítségével a program kiszámolja a második időpillanathoz tartozó helyet, úgy, mint ha a holdkomp az előző időpillanatban levő helyről ezzel a sebességgel haladna 1 másodpercig. A program ezt a műveletet ismételgeti, ezzel akár órákra, napokra, évekre előre tud számolni.

A holdkompra ható legjelentősebb erő a Hold gravitációs tere, amit a GRAIL kísérlet adati alapján nagyon pontosan ismerünk, így bármelyik kiszámolt pontban ezt pontosan meghatározta a program. Hogy nehogy valamilyen erő kimaradjon, Meador modellezte a Föld és a többi bolygók vonzó hatását, sőt a Napból áramló részecskék, a napszál nyomását is a holdkompra.

Az előbb vázolt műveletsort ismételte a program és Meador figyelte az eredményeket, hogy mikor és hol lesz az, hogy a pálya és a Hold felszíne metszi egymást, mert ezzel megvan a becsapódás ideje és helye. Megdöbbenve tapasztalta, hogy a mai napig nem talált ilyet. A számításokat kipróbálta úgy is, mi van akkor, ha más volt a holdkomp kezdősebessége vagy a kezdeti időpontban a holdkomp helye: minden esetben azt a megoldást kapta, hogy a holdkomp még nem zuhant le!

A számításokban levő bizonytalanságok miatt ezzel a módszerrel nem lehet megmondani, hogy hol van az Eagle, de Meador szerint, ha a NASA elkezdené keresni, akkor megtalálná! Ha pedig megtalálnák, hazahoznák és múzeumban kiállítanák, én bizony mindent megtennék, hogy megnézhessem!