Már.
22
2020

A sikeresség kudarca

A legnagyobb paradoxon, hogy a vírus terjedésének korlátozásában a világon egyik legsikeresebb, igen felkészült szingapúri járványügy azáltal, hogy két hónapon keresztül, nyitott határok mellett (!) 100 fő alatt tudta tartani a jól feltérképezett esetszámot, tehát nagyon kevés eset volt az 5,6 milliós országban, nulla halálozással, tartós sikert nem ért el. Sőt, mert most újra fellángoltak az esetek, felelőtlen állampolgári viselkedés (vacsoraest tartása), meg import, és főleg brit által, ahol a sokáig ultralaza kezelés (“kapja el mindenki”) miatt nagyon sok megbetedés lehet és majd csak most jött a szigor meg a feketeleves, Boris felébredt, hogy belebukhat, és ezért a nagyon sikeres kezdeti szingapúri védekezés roppant hosszan elhúzódhat, újabb fellángolásokkal, hiszen csoportszinten a szingapúriak sokasága “nem látta” a betegséget és fogékony maradt. Most rendelték el, hogy június 30-ig (aztán ki tudja meddig) nem lehet 250 főnél nagyobb rendezvényt tartani, rendezvényszervezők, előadóművészek, cateringesek stb. nézhetnek más munka után – könnyen lehet, hogy amíg nincs vakcina, addig hosszú-hosszú húzd meg-ereszd meg, korlátozás/feloldás/korlátozás küzdelem lesz a kis mocsadékkal és tartós nyomás a gazdaságon a tartalékok égetésével. Elereszteni, nem korlátozni meg embertelenség, tehát csak két rossz közül lehet választani. A győzelem persze nem kérdés, de lesz ára.

Azért Szingapúrban nyilván jobb kihúzni a vakcináig, mint Iránban, tepsiben.

Forrás: Vakmajom a Facebookon