A tőke “Balra át!”-ja

Történelmileg is szinte páratlan gondolkodás lett úrrá a Wall Street és általában a világ vezető tőkepiacainak meghatározó szereplőin: a jobboldali, a nagytőke számára látszólag kedvezőbb programmal induló, e téren már bizonyított amerikai elnökjelölt helyett a baloldali, legalábbis az annak nevezett, kihívó győzelmében reménykednek. Ez a többségi álláspont. Hogy miért? Erről szól az alábbi interjúban a tekintélyes „veterán” tőzsdei stratéga, Richard Bernstein, aki korábban hosszú időn át a Merryl Lynch egyik vezéreként dolgozott, majd létrehozta a nevével fémjelzett tanácsadó és befektetői céget, az RBA-t.

Zentai Péter: Az elnökválasztás körüli bizonytalanság – ellentétben az elmúlt hónapok fejleményeivel – most már tükröződik az árfolyamok alakulásában. Esik a piac, nemcsak az amerikai, de az összes. Mitől félnek a befektetők?

Richard Bernstein: A vírustól. Attól, hogy nem képes Amerika és Európa megálljt parancsolni a járványnak. A Wall Street erre reagál. Az elnökválasztás kimenetele iránt – ahogy eddig sem – úgy most sem mutat különösebb érdeklődést a piac.

Miért nem? Donald Trump elnöksége három és fél éven át szinte garancia volt arra, hogy a tőkepiaci szereplők jól keressenek. Az első olyan elnök, aki presztízskérdésnek tekintette, hogy hivatali ideje alatt a tőzsde mindig felfelé menjen, hogy szinte állandósuljon egyfajta bull market… Most viszont annak nagyobb az esélye, hogy Trump elveszíti a választásokat és jön a baloldal…

A baloldali vagy jobboldali címkézés ma már csupán a napi politikai propagandában, a médiában használatos.  A tőzsdei folyamatok rövid távú alakulását szinte bizonyosan nem fogja befolyásolni, hogy végül is név szerint kit hirdetnek ki az Egyesült Államok elnökévé. Ez most egy ilyen választás. Mind Trump, mind Biden győzelmét lehet pozitívan és lehet negatívan felfogni.  A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy – az elnökválasztás hivatalos napjának közeledtével – egyre nyilvánvalóbbá vált a befektetők, az üzleti és főként a reálgazdasági élet főszereplői számára, hogy Amerika és a világ stabilitásának megőrzése szempontjából Joe Biden győzelme lenne szerencsésebb.

Annak ellenére, hogy a Demokrata Párt fővonalába bekerültek az Amerikában szélsőbaloldalinak nevezett, a nagytőkét „megleckéztetni” készülő politikusok, szervezetek. Némelyek közülük – túlzás nélkül – baloldali forradalmárok.

Ahogy a republikánus párt fővonalára pedig az utóbbi időben egyre nagyobb hatást gyakorolnak ultrajobboldaliak, részben a rasszisták.   Donald Trump elnöksége alatt radikalizálódás ment végbe mindkét oldalon. Ami a legfájóbb, hogy az egész amerikai társadalom az elmúlt négy évben egyre inkább fordult ki önmagából: radikálisan zilálódott szét a társadalom, korábban nem jellemző gyűlölködések kerültek a felszínre társadalmi rétegek, különböző bőrszínűek, vallásúak, etnikai közösségek között.  Emellett Amerika összeveszett európai szövetségeseivel…

Mindezt a befektetők is Donald Trump számlájára írják?

A Wall Street nem politizál, nem moralizál.  Még ha manapság, a szokásosnál több tőkepiaci és még több reál gazdasági „nagyágyút” találunk, aki megengedi magának azt a luxust, hogy pénzelje az egyik vagy a másik, vagy akár mindkettő elnökjelöltet és ezt nyíltan vállalja. Az általában ki nem mondott, de általános többségi tőkési hozzáállás most már egyértelműen az, hogy hosszabb távra szólóan több kárt okoz Donald Trump az amerikai és a világgazdaságnak, mint amennyi hasznot. Óriási hangosság, de kevés eredmény övezte az általa indított kereskedelmi háborút Kína és Nyugat-Európa ellen.

Ha nem ő lesz a következő elnök, ország-világ előtt nagyon gyorsan világossá és egyértelműen kimondhatóvá válik, hogy kikaptunk ezekben a háborúkban és teljesen fölöslegesen generáltunk meghasonlásokat a társadalmunkban.

Amit Donald Trump csinált, az – eredményét tekintve- az USA hatalmas presztízs vesztesége mindenütt.

A pénzvilágnak is, a reálgazdaságnak is az az alapvető érdeke most már, hogy visszaálljon Amerika nemzetközi tekintélye és az amerikai nép egészének egységes önbecsülése.

Ha ez elmarad, akkor hosszú távra szólóan be kell áraznunk Amerika hanyatlását – különösen a gazdasági-technológiai versenyben és ezzel párhuzamosan veszti majd jelentőségét maga a Wall Street is.

Komoly adócsökkentéseket hajtott végre ez az elnök, lépései közvetlenül is segítették az amerikain keresztül az egész világ tőkepiacainak virulását.

Biztos, hogy Donald Trump nem ellensége a tőzsdének, sőt…ellenkezőleg. Ha csak magunkra fókuszálunk, és csak önös érdekeket vennénk figyelembe, akkor arra fogadnék, hogy Trump újabb győzelme újra indítaná a bull market-t. De arra is fogadnék, hogy ez csak kérész ideig tartana. Olyan világba csöppentünk – nem utolsósorban Donald Trumpnak köszönhetően – hogy bealkonyul azoknak, akik kizárólag önös, gyors profit érdekeket hajszolnak.

Miért alkonyulna be nekik?

Azért, mert kiöregednek, kihalnak. Ez a gondolkodás nincs szinkronban a valós világ fejlődésével, alkalmatlan a világ legnagyobb kihívásainak kezelésére.

Ezt érzi valahol mindenki és ez alapozza meg azt a jelenséget, hogy a piaci szereplők többsége Biden és a demokraták elsöprő győzelmére fogad.

Ha ugyanis Biden nem csupán önmagát, hanem a Kongresszus mindkét házát „hozza”, akkor mérget vehetünk rá, hogy nagyon hamar beindul egy háromezer milliárd dolláros állami élénkítési program, a társadalom nagy része fellélegez, nagyobb lelkesedéssel kezdi átalakítani az életét, esetleg áldozatokat is hozni, alkalmazkodni az átmeneti nehézségekhez.

Az inga az ellenkező irányba készül kilengeni.

Joe Biden az idealizmust, Donald Trump pedig a disztópiát szimbolizálja ma az amerikaiak többsége szemében. Nem tudni persze, mekkora ez a többség, de ez van benne a levegőben. Mármost az idealizmus a legigazibb, a nemzet egésze által leginkább tisztelt amerikai hagyomány.

A megannyi adóemelés, az olajipar megregulázása, a klasszikus amerikai nagyipar – annak elavultságára, a környezetszennyezésére hivatkozó – demokrata párti elnöki program joggal aggaszthatja a befektetőket… Donald Trump ellenben adócsökkentéseket helyezett kilátásba, és az üzleti élet további bürokrácia mentesítését…

Ez egy egészen különleges elnökválasztás. A társadalom széles rétegei ilyen mértékben, mint amit most tapasztalunk, soha korábban nem „mozdultak rá” egy ilyen belpolitikai eseményre. Az egész világ éberen figyel és némelyek egyenesen tragédiaként fogják megélni Trump győzelmét vagy vesztét. Mások hatalmas örömünnepet fognak ülni, ha Trump kikap.

Ehhez képest a Wall Street hangulatát ez a hatalmas horderejű elnökválasztás mégsem fogja nagyban befolyásolni. Legalábbis kevésbé, mint az, hogy miként alakul a vírus járvány és annak a mindennapi gazdaságra gyakorolt hatása. Donald Trump esetleges nagy győzelme esetén várhatók ugyan olyan döntések, amelyek újra beindítják a bull-marketet, de a piac egyszerűen nem hisz egy hatalmas, elsöprő Trump előretörésben. Ennek az ellenkezőjében viszont hisz és abban is, hogy Joe Biden a jelenlegi helyzetben nem engedhet meg magának semmiféle durva lépést a munkaadókkal szemben. Viszont megengedheti magának, hogy azonnal beindítson egy hatalmas élénkítő programot, költségvetési költekezést, legalábbis, ha hozza az egész Kongresszust is.

De mi van, ha egyik jelölt sem szerez meggyőző erejű győzelmet? Akkor is lényegében érdektelenségével fog „tüntetni” az amerikai tőkepiac?

Bármi legyen is az eredmény, arra várhatóan azonnali, drasztikus piaci válasz fog érkezni. Válasz, amely egyáltalán nem szükségszerűen számít bármilyen érdemi indikátornak. Ahogy ez négy évvel ezelőtt is történt, Donald Trump győzelmének hírére, rögvest óriási zuhanást produkáltak az indexek. De ez egy napig sem tartott. Utána folyamatosan emelkedni, majd szárnyalni kezdett minden. Idén sincs nagyon másnak esélye, minthogy az eredmény kihirdetése nyomán valami radikálist jeleznek majd az árfolyamok. Zuhannak vagy az egekbe szöknek. Aztán lassan, de biztosan kialakul majd egy érdemi trend, ami akár az ellentéte lehet annak, amit az adott pillanat, az esetleges, egyáltalán nem kizárható sokk hatás kreál.

Sokkhatást gyakorol-e, ha a választást követő nap, sőt akár heteken át nem fogjuk megtudni, hogy ki győzött?

Ezt az állapotot mindenki bekalkulálja, mert kézenfekvő azok után, amiket Donald Trump előre jelzett. Hogy tudniillik nem fogja szükségszerűen elfogadni az eredményt. És az is nyilvánvaló, hogy a levélben leadott szavazatok számlálása kacifántos, rengeteg viszályt kiváltani képes üggyé tornyosul. Ebből következőleg, a számlálás körüli bizonytalanság kis valószínűséggel okoz sokkot, inkább egy elhúzódó árfolyamgyengülést vetít előre.  Amennyiben azonban durvulni kezd, erőszakba fordul az „utca” hangulata, akkor drámai és akár elhúzódó zuhanás a következmény.

Hosszabb távon a legnagyobb nyugalmat az hozhatja meg, ha valamelyik jelölt meggyőző, egyértelmű győzelmet arat.

Erre nagyobb esély a demokrata oldalon ígérkezik, valójában ennek szurkol a befektetők többsége. Az egyértelmű Trump győzelem is kedvező fogadtatásra lelne persze. A gazdaság stabil, kiszámítható élénkítésére és vár a piac.

Joe Biden esetleges nagy győzelme hosszabb távra szólóan azért lehet egyébként hasznos a tőkepiacok jövőjére nézve, mert programja mögé felsorakozni látszik a befektetők új nemzedéke. Még inkább bevonzza a piacokra a miénkhez képest merőben másfajta észjárású, a gazdaságra és piaci folyamatokra újfajta kreativitással tekintő nagyon fiatal befektetőket. Akiket nem annyira a nagyon  gyors profit elérése, hanem a társadalom élhetőbbé tételének célja vezérel. És így, kicsit moralizálva, semmiképpen sem „ódivatúan” akarnak pénzt keresni. Lemeztelenítve: arra hajtanak, hogy összekössék a kellemeset a hasznossal.

Furcsa módon a kreatív fiatalság a reményeit egy 78 éves ember révén látja megvalósíthatónak. Ráadásul nem megalapozatlanul.