A turisztikai célpontok küzdelme

A Kínából indult koronavírussal kapcsolatos hírek már három hónapja uralják a médiát. Napról napra figyeljük a terjedés ütemét, kutatjuk a vírussal kapcsolatos legfrissebb tudományos munkákat, és folyamatosan látnak napvilágot olyan cikkek, amelyek ennek potenciális lefutását és hatásait próbálják megbecsülni. Kétség sem fér hozzá, hogy az egyik legnagyobb mértékben érintett szektor a turizmus. A világ számos országa már érzi a főszezon kiesését, míg az európai országok nagyobb részében ez csak ezután következik. Mely országok a legsérülékenyebbek, mit lehet tenni, és milyen átalakulásokon mehet keresztül a szektor rövidebb és hosszabb távon? Ebben a cikkben a sérülékenységekről és válaszlépésekről lesz szó, a folytatásban pedig a potenciális jövőbeli változásoknak járunk utána.

Mi történt eddig?

Két hét alatt lényegében megszűnt a légi közlekedés. A 2020-as turista szezonnal kapcsolatban egyöntetűek a várakozások: nagyon gyenge év elébe nézünk világviszonylatban. Az Utazási és Turisztikai Világtanács (WTTC = World Travel and Tourism Council) számításai szerint a globális GDP-t 10 százalékban befolyásoló szektorról van szó, és a járvány hatására 50 millió munkahely kerül veszélybe (ez a turizmushoz köthető munkahelyek 12-14 százalékának felel meg), amiből 30 millió Ázsiát érinti.  A tanács becslése szerint naponta 1 millió munkahely szűnik meg.
Az IATA (International Air Transport Association) folyamatosan frissíti a légiközlekedésre vonatkozó bevételkiesés becslést. Februárban még csak 30 milliárd dollárral számoltak, március elején ezt megemelték 113 milliárd dollárra, majd március végén ez a szám már 252 milliárd dolláron állt. A legfrissebb szcenárió szerint 3 hónap lényegében teljesen kiesik, ezt pedig egy lassú javuló időszak követi.

A legnagyobb bajban lévő országok

Az utazások volumenének drasztikus csökkenése lényegében már egy két hónapja tartó állapot. Persze a szezonalitás és az eltérő főszezonok miatt eddig eltérő mértékben érintette a kialakult helyzet az országokat. Azokon a trópusi területeken, ahol a legforgalmasabb időszak január és április közé esik, már ténylegesen érezhető a kieső bevétel, míg a dél-európai turizmus még csak felkészül a nyáron potenciálisan kieső bevételekre. Emellett pedig természetesen a fent leírt becsült, 2020-ra vonatkozó átlagos hatás elkendőzi, hogy vannak olyan országok, amelyek gazdasága szinte teljes egészében a turizmustól függ. Ezek lényegében kis szigetországok, amelyek gazdasága a külföldi turistákra épül, és lényegében egész évben fogadnak látogatókat. 

A turizmustól legjobban függő országok (direkt és indirekt hatások együtt)

Forrás: World Travel and Tourism Council

A világ 20 legnagyobb gazdasága közül még említést érdemel Thaiföld, mint a legkitettebb ország (22%), őket követi a Fülöp-szigetek (21%) és Mexikó (16,1%). Az európai országok közül Spanyolország (a negyedik helyen, 14,9%) és Olaszország (az ötödik helyen, 13%) emelkedik ki a húsz legnagyobb ország közül. Hazánkban egyébként a szektor a GDP-hez közvetlenül 2,4 százalékban, közvetetten pedig 8 százalékban járul hozzá.

Mégis, mit tehet egy kis szigetország, amely esetében a gazdasági tevékenység jelentős részét a turizmus adja?

Első lépésként meg kellett előzniük, hogy náluk is kitörjön a járvány. Az ábrán szereplő országok szinte mindegyike gyorsan lépett, lezárta a határokat (amit az ország méretéből és jellegéből fakadóan gyorsan meg tudott tenni), és szigorú ellenőrzéseket vezetett be. Mivel ezek az országok elszigeteltek, az egészségügy gyenge, és a lakosság immunrendszere sem erős a kívülről behozott betegségekkel szemben, ezért volt szükség a gyors lépésekre annak ellenére, hogy az ország így a fő bevételi forrásától vágta el magát egyik napról a másikra.

Számos szigetországnak már meg kellett küzdenie a kieső turizmussal különböző természeti katasztrófák miatt (hurrikán, cunami, földrengés), viszont a mostani helyzetet ezeknél sokkal jelentősebbnek és elhúzódóbbnak írják le. A problémát pedig tovább fokozza, hogy a turizmustól való függőségi helyzet, és a kieső bevételek meghiúsítják a létszükségletű infrastrukturális beruházásokat (sok esetben klímavédelemmel kapcsolatos), és a költségvetések sincsenek olyan helyzetben, hogy kisegítsék a lakosokat és a vállalkozásokat. A rengeteg megszűnő munkahely miatt pedig drasztikusan megugrik a munkanélküli segélyre jelentkezők száma, további nyomást helyezve a költségvetésre.

A korlátozott lehetőségek miatt ezek az országok külső segítségre szorulnak. Az IMF 50 milliárd dollár összeget különített el a fejlődő és rászoruló országok számára. Érdemes ezt az összeget összevetni a 2008-as pénzügyi válság során rendelkezésre bocsájtottal, ez akkor 250 milliárd dollár volt. Még nem lehet tudni, hogy a mostani helyzet mennyire húzódik el, viszont országok szintjén már soha nem látott válaszreakciók érkeztek (pl. Az USA a GDP 11 százalékát, Kanada 8,4 százalékát és Németország 3,5 százalékát kívánja a helyzet kezelésére költeni), így valószínűleg ezt a keretösszeget is meg kell majd emelni.

A régiós helyzet

A tágabb értelemben vett régiónkban, ahol az elemzéseink oroszlánrészét végezzük, három olyan ország is van, ahol a turizmus nagyon fontos elemét képezi a GDP-nek. Horvátország esetében a legjelentősebb komponens a turizmus. Görögországban az elhúzódó válságot követően látványos a fellendülés, de éppen ezért a sérülékenységek is fokozottabban jelentkezhetnek. Törökország pedig majdnem 4 évvel ezelőtt már átélhetett egy olyan válsághelyzetet, amely a turizmust is jelentősen sújtotta, és az azóta eltelt időszak sem a gazdaság állapotának kedvezett.

Forrás: Eurostat, HOLD Alapkezelő

A három ország közül a horvátoknál a legextrémebb a szezonalitás, az éves forgalom 60 százalékát július-augusztusban generálja a szektor, így itt még kevesebb bevétel veszett el ténylegesen az idei évben, mint a másik két országban. A szabályozónak viszont meg kell tennie a szükséges lépéseket, ugyanis várhatóan nyárra sem fog megoldódni a helyzet, és így is jelentős forgalomkieséssel számolhatunk, ami várhatóan csak lassan épül vissza, akár több év alatt.

Turizmust célzó gazdaságpolitikai lépések

Törökország

A 2016-os mélypont után ismét felfutott a turizmus, rekord forgalmat produkálva 2019-ben. Közvetetlenül a GDP kb. 6 százalékáért felel, közvetetten pedig közel 12 százalékáért. Emellett pedig a hosszú ideje negatív egyenlegű folyó fizetési mérleg (tavaly lett pozitív az egyenleg 17 év után) szempontjából rendkívül fontos tételnek számítanak a turizmusból származó bevételek (tavaly 34,5 milliárd dollár folyt be innen, 2020-ra 45 milliárdot vártak). A gazdaság eleve nincs jó állapotban, a 2016-os puccskísérlet és a terrortámadások főleg a turizmuson keresztül gyengítették a gazdaságot, ezt követően pedig 2018-ban devizaválságnak lehettünk szemtanúi.

Egyértelműen az egyik legsérülékenyebb feltörekvő országnak számít, ismét alacsony a devizatartalék, és a gazdaság stimulusra sincs nagy mozgástér. A március 17-én bejelentett, 15 milliárd dolláros állami mentőcsomag csupán a GDP 2,1 százaléka, ez messze elmarad más országokétól. Ezt április 13-án kiegészítés követte, viszont ez a keretösszeget nem növelte jelentősen. A csomag egy része a fogyasztást célozza, hiteltörlesztés, áfa és társadalombiztosítási befizetés halasztásának formájában, ami a vírus által érintett cégekre, illetve szektorokra vonatkozik. A kifejezetten turizmust támogató intézkedések elemei közé tartozik a belföldi repülést terhelő áfakulcs 18 százalékról 1 százalékra csökkentése és az idegenforgalmi adó befizetésének felfüggesztése novemberig.

A turizmus szektorban, az áprilistól szeptemberig tartó főszezonban 2,5 millió ember kezdett volna dolgozni, viszont most úgy tűnik, hogy ők munka nélkül maradnak. Körülbelül félmillió, a nyári szezonban alkalmazott hotel dolgozó sem fogja tudni a munkáját végezni, és ők teljesen kimaradnak a támogatottak köréből. A munkanélküliségi ráta eleve magas, 2019-ben is 14 százalék volt (ez nagyságrendileg 4 millió fő), a nagy turizmus kitettség pedig embertömegeket billent át ebbe az állapotba.

A közvetlen támogatásoknak egy eleme van gazdasági mentőcsomagban, egy egyszeri, ezer lírás összeg (kb. 47 ezer ft) családonként, ami összesen nagyságrendileg 2 millió családot érint (ez csupán a háztartások 12 százaléka). Az április 13-án bejelentett kiegészítés részben ezt orvosolja, segítve azokon, akiket fizetés nélküli szabadságra küldtek (és nem tudnak részesülni a munkabérkiegészítést célzó programból) havi 1170 lírás összeggel, ez körülbelül 2 millió embert fog érinteni, viszont a szezonális dolgozók helyzete még így is rendezetlen maradt. Azok, akiknek a munkaideje csökkentésre került, részesülhetnek bérkiegészítésben az államtól, erre eddig 3 millióan jelentkeztek, viszont ennek csak 12 százaléka köthető a turizmus szektorhoz.

Bár a turizmus a kiemelt iparágak közé tartozik, és a mentőcsomag részben ezt célozza, a mértéke nem elegendő. A szigorításokat tekintve is későn lépett a vezetés (és még mindig nem elég szigorúan), így valószínűleg a járvány lefutása is elhúzódó lesz országos szinten, további kockázatot jelentve ezáltal a turizmusnak, és további szükséget teremtve a támogatásnak.

Az egyetlen remény a belföldi turizmus lehet, amely valamennyire életben tarthatja az üdülőhelyek szolgáltatóit (ezt próbálják elősegíteni a belföldi repülésre vonatkozó áfa drasztikus csökkentésével), de a növekvő munkanélküliség mellett ennek is egyre kisebb lehet a potenciális hatása.

Görögország

A görög lakosságban öt emberből egy a turizmushoz köthető munkát végez. Az ország egy nehéz évtizeden van túl, a munkanélküliségi ráta elérte a 28 százalékot, a GDP elvesztette a negyedét, viszont a kilábalás már elkezdődött, és biztató jelei mutatkoztak meg. Sajnos az Eurózóna turizmusnak leginkább kitett országáról van szó, így a már megindult gazdasági fellendülés a koronavírus járvány miatt nagy pofont fog kapni. Amiatt is ijesztő a helyzet, mert a szektor szereplői döntően kis, családi vállalkozások kevés megtakarítással.

A bejelentett stimulus 6,8 milliárd euró (a GDP 3,5 százaléka). A csomag magába foglalja 1,7 millió magánszektorban dolgozó munkavállaló (a kiemelten érintett szektorokban dolgozók 81 százaléka), 800 000 vállalkozás, és 700 000 egyéni vállalkozó támogatását 800 euró értékben. Ezen kívül 5,1 milliárd euró további lehívható forrás áll rendelkezésre az elhúzódó hatások enyhítésére. Így összességében a turizmusban érintett szereplők nagy része is kap támogatást. Az állami segítségnyújtás a turizmus és energiaszektorokra koncentrálódik, az előbbiben körülbelül 1,1 millióan dolgoznak, így feltételezhetően a támogatás elér az érintettek nagy részéhez.

Az iparági szereplők arra készülnek, hogy a szezon talán július 1-jén elindulhat, viszont a volumenek tekintetében meglehetősen borúlátóak, ugyanis a legfontosabb piacuknak számító Németország, Egyesült Királyság, Franciaország, Lengyelország és Oroszország a vírus által jelentősebben érintett országok közé tartoznak, így valószínűsíthető, hogy a visszaállás ezen országok tekintetében lassabb lesz. Egy friss kutatás szerint a hotelek több, mint fele valószínű forgatókönyvnek látja a csődöt.

Görögország esetében a belföldi turizmus már kisebb mértékű mentőöv, ugyanis a gazdaság nagyobb mértékben függ a szektortól, mint Törökországban, így az ebből származó munkanélküliség is magasabb lesz, így pedig a potenciális utazók száma is. A reményt a balkáni országok jelenthetik (természetesen volumenben ez elenyésző méret a fő turizmus piacokhoz képest, valamint a rendelkezésre álló jövedelem is jelentősen alacsonyabb), ahol egyelőre úgy tűnik, hogy nem alakult ki vírus gócpont, és közelebbi, repülést nem igénylő desztinációnak számít Görögország. Viszont még így is, a helyi szereplők a turizmus bevételek akár felének a kiesésével számolnak.

Horvátország

A három ország közül a horvát gazdaság számára a legfontosabb a turizmus, már a közvetlen hatása is meghaladja a GDP 10 százalékát, közvetetetten pedig a gazdasági aktivitás 24 százalékáért felel. A márciusban bejelentett mentőcsomag 3,9 milliárd euró összegű (a GDP 7 százaléka), adókedvezményeket és adófizetés szüneteltetését foglalja magába 3 hónapra. Emellett a munkavállalók védelme érdekében bértámogatást nyújt az állam a munkaviszony megőrzése esetén, az állam kifizeti a nettó minimálbér 100 százalékát a cégeknek, és az ehhez kapcsolódó járulékokat. Ezek az intézkedések mind a turizmus szektort is támogatják. Ezeken túl pedig a turizmushoz köthető speciális adók is halaszthatók, amelyeket az állam és az önkormányzatok szednek be, valamint a turisztikai szektorban tevékenykedő kisvállalkozások finanszírozását és likviditásának megőrzését is segítik különböző intézkedésekkel.

Mivel Horvátországban a tavaszi hónapok az év egészéhez képest kis súllyal bírnak a turizmushoz köthető bevételeket tekintve, így a főszezonnak számító július-augusztus időszak még mentheti a helyzetet valamelyest. Az utazás módját nézve a horvát turizmus eltér a többi dél-európai országtól. A külföldieknek csak kis része érkezik repülővel (10 százalék alatti az arány, Olaszország esetében ez 30% (valószínűleg a síszezon torzít, és a nyári időszakra ez az érték magasabb), spanyoloknál 80%, görögöknél 67%).

Ez pedig azért kedvez a horvát turizmusnak, mert egy autós út szervezése sokkal rugalmasabb, akár egyik napról a másikra hozhatunk döntést az utazásról, míg a repülős utak több tervezést, és előre foglalást igényelnek. Szállást pedig az elmúlt évek során felfutott kapacitás miatt egy ilyen helyzetben könnyű lesz jó áron találni. Tekintve a turisztikai szektor helyzetét és struktúráját, úgy tűnik, hogy a horvát turizmus szereplői fogják összességében a három ország közül a legalacsonyabb veszteségeket elszenvedni.