A városi periféria felemelkedése

A 2020-as években tartós jelenség marad, amit a járvány kényszerített ki, a távolról, otthonról végzett munka növekvő aránya? Hogy az irodába nem vagy alig kell bejárni, kevesebb irodaterület kell, és ezzel leértékelődnek a nagyvárosi centrumok, velünk marad a képzett középosztálybeliek emigrációja a jobban élhető, kevésbé sűrűn lakott és nem olyan zsúfolt városi perifériákba, az agglomerációkba, sőt, akár távolabbi kisebb városokba, amelyek ettől felértékelődnek? Nagyon úgy néz ki, hogy igen.

A Facebook, Salesforce, Google, Twitter stb. máris jelezte, hogy munkaereje jelentős része a lezárások után is otthonról fog dolgozni. A fő hajtóerő a megtakarítás, a működési költségek akár 30%-a (!) lefaragható ezzel, ami igen jelentős hatékonyságnövekedést tesz lehetővé annak, aki él vele, tehát erős nyomás lesz ebbe az irányba, hogy aki tud, éljen.

Ha csak a családi, ismerettségi körben nézek körül, ott is látszik, mennyire kiválóan lehet egyetemi órát hallgatni és tartani online, mennyivel egyszerűbb egyeztetéseket lefolytatni otthonról, mint átbuszozni, átmetrózni, pláne átautózni hozzá a fél várost. Mennyivel flottabb a heti projekt meeting, sales meeting, hogy csak fel kell pattanni hozzá a zoomra, teamsre stb. és kész. Se iroda nem kell hozzá, sem pedig több óra időrabló utazás, vagy mennyivel több találkozó/megbeszélés rakható egyetlen napba, mintha el kéne menni hozzá. Le se lehetne zavarni annyit.

És úgy tűnik, hogy globálisan az a képzett középosztály, amelynek a munkája alkalmas arra, hogy távolról végezhető legyen, hajlamos is rá, hogy távolról dolgozzon. Például azért is, mert az urbánus periférián olcsóbb az ingatlan, ami a legtöbb családnak ugye élete legnagyobb befektetése. Nem mindenki tud második otthont is venni, csak egyet. 13-24 millió amerikai tervezi, hogy távolabb költözik a városmagoktól, olcsóbb helyekre, ezért szárnyalnak is a perifériák ingatlanpiaciai, miközben a városmagokban, San Fransiscoban, Seattle-ben,  Los Angelesben, Manhattenben esnek az árak. Az első lezárásban a párizsiak 20%-a költözött ki a városból, átmenetileg, közülük azóta sokan vidéki ingatlanokat vettek. A franciák legkedveltebb lakhatási célpontjai olyan kisebb városok lettek, mint Aix, Bordeaux, Nantes, Toulouse. A briteknél a leggyorsabban növekvő népességű városok Bristol, Nottingham és Cambridge lehetnek, London lakossága csökkeni kezdett, 700 000 a fogyás 2019 óta, és tovább eshet, a populáció 16%-a fontolgatja a kiköltözést, ha teheti. Ugyanez zajlik Dél-Afrikában. A jelenség Kínában és Indiában is felbukkant.

A trend tehát globális és velünk maradhat a covid utánra, nem is kell újabb járványoktól félni hozzá, hiszen dupla hajtóerő a költségmegtakarítás úgy a munkaadók, ahogy a kvalifikált munkavállalók oldalán.

“Once urban real estate was highly prized, but today the hottest US zip codes, according to Realtor.com, are not in Manhattan but in places like Colorado Springs, Reynoldsburg, Ohio, and Rochester, New York. Prices may be dropping in Manhattan, the core of San Francisco, Los Angeles, and Seattle, but things are looking up in these cities’ suburbs and exurbs as well as in areas like Fayetteville, Arkansas. Some smaller cities, such as Fargo, Sioux Falls, and Huntsville are also beneficiaries of these trends. Roughly half of all Americans, notes Gallup, want to live in a rural area or small town, although it’s likely many won’t actually take the plunge for family or other reasons.”

Forrás: Vakmajom a Facebookon