A végén csak egy maradhat?

Az alábbi ábra a négy legnagyobb amerikai bank kialakulásának történetét mutatja be az 1990-es évek elejétől napjainkig.  Ahhoz, hogy a Citigroup, a JP Morgan Chase, a Bank of Amerika és a Wells Fargo létrejöhessen, harminchárom másik banknak kellett be-, illetve összeolvadnia egy másikkal, – vagyis eltűnnie! A jelenség súlyát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy jelen pillanatban az USA teljes banki mérlegfőösszegének megközelítőleg 40%-át birtokolják az említett bankpiaci szereplők.

 

Forrás: HOLD Alapkezelő Zrt.

A kialakult jelenséget oligopolisztikus piacnak hívja a közgazdasági szaknyelv. Oligopolisztikus piacról akkor beszélhetünk, ha az eladók viszonylag kis számban vannak jelen a piacon, és ennek köszönhetően meglehetősen nagy piaci erővel rendelkeznek.

Az oligopolisztikus piaci helyzetek elszenvedői természetesen a másik oldalon álló fogyasztók – elsősorban a termékek árait tekintve. Az oligopolisztikus piacra jellemző, hogy áraikat magasabban tudják tartani a költségeikhez képest, mint egy versenyzőbb piacon. A gyakorlatban ez az indokoltnál magasabb tranzakciós költségekben, hitelkamatokban, kártyadíjakban, és alacsonyabb betéti és látra szóló kamatokban csapódhatnak le. Mindezek folyamatosan növekvő tőkekoncentrációhoz vezetnek, mely újabb összeolvadások táptalaját adja. Így, miközben az új piaci szereplők belépése egyre nehezebb, a bent lévők dolga egyre nyugodtabb, hiszen baklövés esetén jelen méreteikkel már túl nagyok ahhoz, hogy a kormányzat hagyja őket bedőlni (too big to fail).