okt.
17
2018

A végrendeletet nem a halálos ágyon kell megírni

A kórházban az ágyán ültem. Megmondták az orvosok, hogy még 24 órája van hátra. Akkor meg fog halni. Nem tudják megmenteni. A gyerekeket be akartam vinni, hogy még utoljára lássák az apjukat, és el tudjanak búcsúzni tőle. Azt mondták, ne. Ne így emlékezzenek az apjukra! Telefonon köszönt el tőlük.   

Írtunk gyorsan egy végrendeletet. Mindent rám hagyott. Nekem kell majd úgyis a gyerekekről gondoskodnom.

A fájdalom mindent felülírt. A világ megszűnt létezni.

Aztán kiderült, hogy nem szűnik meg a világ. Mert másnap a gyerekek felébredtek. Fel kellett öltözni. El kellett kezdeni a napot.

Sajnos más is kiderült aztán: úgy tűnt, hogy a végrendelet megírásakor elrendeztük a dolgokat. Aztán minden nap kiderült valami, hogy miért nem stimmel ez az egész.

Ez a történet sajnos bármelyikünkkel megeshet. Lehet, hogy nincs gyerek, lehet, hogy nemcsak egy, hanem sok cég van, amelyek működését senki sem látja át, lehet, hogy vannak rosszindulatú rokonok  ̶  de a tény, hogy bármelyik pillanatban meghalhatunk, mégis valahogy furcsán hangzik. Pedig így van.

A fenti szavak egy kétgyermekes anya szavai. A temetés és az eszmélés után a – két gyerekkel maradt – özvegynek az alábbi problémákkal kellett szembesülnie:

A CÉG: Mivel az asszony élettársa egyedül volt tulajdonos és ügyvezető a családi cégben, senki másnak nem volt aláírási joga, így az egész cég, tokkal-vonóval bekerült a hagyatéki eljárásba. A bankszámlát zárolták, ami azt jelentette, hogy kifelé semmilyen utalás nem mehetett. Béreket, beszállítókat, adót, járulékokat – semmit sem lehetett utalni. A hagyatéki eljárásban ügygondnokot jelöltek ki. Az ügygondnok úgy működik ilyenkor, mint egy „kvázi” ügyvezető. Azaz ő ír alá minden szerződést, és rendelkezik a céget érintő összes ügyről.

Aztán jött a cégértékelés…

Hiába az asszony örökölt elvileg mindent, azt nyilvánvalóan nem tudták – hogyan is tudták volna végiggondolni a kórházi ágyon –, hogy a gyerekeknek kötelesrész jár ebben az esetben is. Ez azt jelentette, hogy a hagyaték tiszta értékéből kötelesrészt kellett nekik jogilag juttatni. Adott esetben a cég egy részéből is kapniuk kellett tehát. Ehhez tudni kellett, hogy mekkora a cég értéke.

És most jól figyeljenek! A gyámhivatal szerint a cégnek annyi volt az értéke, amennyi pénz a céges bankszámlán volt. Szerintük így kell ma cégértéket számolni. És akkor az ingatlanokról még nem is beszéltünk…

A MAGÁNVAGYON: Mivel a család mindennapi működéséhez szükséges pénzügyeket a „közös” bankszámláról intézték, ezért az asszony úgy gondolta, hogy ahhoz legalább hozzáfér majd. Tévedett, mert bár volt hozzáférése a számlához, de rendelkezési joga nem volt, mivel a számla tulajdonosa kizárólag a férfi volt. Így aztán ezt a bankszámlát is zárolták a hagyaték jogerős átadásáig. Még szerencse, hogy a nő szülei jómódúak voltak, és tudták a családot anyagilag támogatni.

GYEREKEK: Mivel a pár nem volt összeházasodva, ezért a hagyatéki eljárásban ő mint végrendeleti örökös ellenérdekeltnek minősült két kiskorú gyermekével – mint törvényes örökösökkel – szemben. Ezért nem képviselhette őket a hagyatéki eljárásban sem. A gyámhivatal gyámot rendelt ki a két gyerek számára. Még az a szerencse, hogy ilyenkor egy gyám képviseli a gyerekeket. A hagyaték átadását követően pedig – a gyerekek 18 éves koráig – minden olyan költéshez, amely 285 ezer forint (ezt jogszabály rögzíti) felett történik a gyerekek vagyonának terhére, a gyámhivatal jóváhagyását kell kérnie.

ADÓ: Erre aztán tényleg senki sem gondolt, hogy ha az asszony „örököl mindent”, viszont nincsenek összeházasodva, akkor a jelenleg hatályos jogszabályok szerint nem illetékmentes az öröklés. Ennek oka, hogy csak közeli hozzátartozók esetében nem kell örökösödési illetéket fizetni, amely feltétel az ő esetükben akkor következett volna be, ha bejegyzett élettársi kapcsolatban éltek volna egy fedél alatt. Erre nem gondoltak a végrendelet megírása közben, illetve nem is ismerték ezt a szabályt, ezért az asszonyra komoly adóteher hárult: a rá eső hagyaték értékének 18%-át kellett örökösödési illeték címén megfizetnie.

A hagyatéki eljárás végül „csak” 15 hónapig tartott, és olyan szempontból egyszerű volt, hogy nem voltak céges hitelezők, nem voltak további családtagok, akik ellenérdekeltek lettek volna, nem voltak előző házasságból származó gyerekek, esetleg volt feleség…, nem volt további bonyodalom.

Volt viszont sok stresszes nap, érthetetlen szabályok és bizonytalanság, hogy mikor rendeződnek a dolgok.

Végül maradt a tanulság, hogy hiába tudja az ember, hogy rendbe kell rakni a személyes és céges ügyeit, az sajnos nem elég. Meg is kell tenni időben azokat.

dr. Ránky Anna, ügyvéd