A világ tájain – A Kubában omladozó szocializmus

Aki nem dolgozik, ne is egyék! – találta ki Pál apostol, majd tették magukévá az elvet a szocializmus lelkes építői. E Patyomkin építőbrigád egyik legkitartóbb, kubai egysége érdekes módon csak nemrég döbbent rá, hogy abban a rendszerben az nem eszik, aki „dolgozik”. (Ehhez persze az kellett, hogy Fidel Castro már kiöregedjen a hatalomból.) Úgyhogy úgy nyolc éve, az állam szélnek eresztette az ország munkaerőpiacának mintegy tizedét, félmillió embert: Csináljatok valami hasznosat, menjetek maszekolni!

Ezzel a félmillió cuentapropistas-szal (vállalkozóval) a kubai gazdaság nagy lökést kapott, ma már az ország munkaerejének harmada dolgozik a magángazdaságban. Igaz, sajátságos restrikciókkal, ugyanis a kubai politika egyik legnagyobb félelme, hogy valakinek látványosan jobban megy a többiekre kényszerített atlétatrikós szocialista sztenderdnél.


Az irigykedésnek pedig úgy lehet egyféleképpen elejét venni, hogy a kimászni igyekvő ügyesebbeket visszarángatjuk a gödörbe – például az ún. scalable (bővüléssel nagy hozamú) szakmákat korlátok közé szorítjuk. A legjobb doktorok, építészek, programozók vagy (nézettséggel bíró) sportolók a mai világban szemérmetlenül jobban fizetettek átlagos társaiknál, mert akkora a kereslet a képességeikre. A késélezésnek, birkanyírásnak vagy pálmafa metszésnek viszont nincs az a Paganinije, aki nagyon megszedhetné magát. Úgyhogy a kiadott cuentapropistas engedélyek háromnegyede ez utóbbi, alacsony képzettségű vállalkozóknak jár, a világ legolcsóbb képzett – és így a köznyugalom megzavarására képes – munkaereje pedig csak maradjon a piactól elvágva.

A kereslet az engedélyekre így is nagy: éttermek, szerelőműhelyek, pékségek és bárok ugrottak elő Havanna térköveiből, valamint a közlekedés (taxizás) és a szobakiadás (Airbnb) is nagyon népszerű „szakmává” vált. Nem csoda, a havi 848 pezós (kb. 9 ezer forintos) állami átlagfizetésnek a 10-20-szorosát lehet a magánszférában megkeresni. Sőt, olyan engedélyeket is kiadtak, ami lehetővé tette, hogy egy cuentapropista egy másik cuentapropista-nak dolgozzon. Erre 1968 óta nem volt példa!

Forrás: Engelhardt Kinga

Remélem, a kedves olvasó is érzi a fenti sorokból kiszivárgó hanyatló kapitalizmust! Ha egyes emberek többet keresnek másoknál… azaz gazdagabbak lesznek… újra megjelenik az osztálykülönbség és a kizsákmányolás… ember embernek farkasa… hova vezet ez? Az Egyesült Államokban például rögtön Trumpig!

Szerencsére a szocializmus résen van, így tavaly decemberben újra kihúzták a kapitalizmus méregfogát. Kitalálták például, hogy az egy fő által igényelhető, vállalkozáshoz szükséges engedélyek számát korlátozzák. Mindjárt egyben! 123 féle licenc van és ha egy foglalatosságra nincs engedély, akkor az a foglalatosság természetesen nem is létezik. A fejetlenség elég nagy e téren, mert a számítógéppel és internettel kapcsolatban mindent lefed egy licenc, azonban a könyvárusítás és a kávéfőzés már külön engedély. Tehát míg kubai Bill Gates bárki lehet, addig egyszerre könyv- és kávé eladással senki ne próbálja halmozni a tőkét! Még néhány mentő ötlet: egy vendéglőben egyszerre 50 vendégnél több nem lehet és 20 alkalmazottnál nagyobbra sem nőhet a cuentapropista.

Forrás: Engelhardt Kinga

Forrás: Engelhardt Kinga

Decemberig tehát úgy tűnt, az utolsó bástyákért aggódó olvasó hátradőlhet. Aztán kiderült, már a szocializmus sem a régi! A közfelháborodás (!) hatására ugyanis a kubai kormány az intézkedések egy részét mégsem valósította meg. Egy vállalkozónak több engedélye is lehet és az 50 fő feletti éttermekből sem kell kettőt csinálni egy spanyolfallal.

Vagy mégis a régi? A héten a kubaiak 87 százaléka igennel szavazott az új alkotmányra, amely kimondja, hogy a szocializmus a szigeten „megmásíthatatlan”!