A zöld gélszerű anyag felfedte titkát…

Hírolvasó ember biztosan belefutott a címben szereplő tudósításba az elmúlt hetekben, és talán rá is kattintott, valami izgalmas űrlény-sztorit sejtve mögötte. Valójában nincs itt semmi sci-fi-romantika, a Sheng Gou kínai tudós által vezetett csoport fedte fel a Hold déli pólusa környékén talált, színes kövek titkát. Milyen kiábrándító…!

2019-ben leszállt a kínai holdjáró a Hold déli pólusánál, a Kármán Tódor magyar származású tudósról elnevezett ‘von Kármán’ kráterben.  A holdjáró az útja során lefényképezett egy kisebb, néhány méter átmérőjű kráter közepén valamilyen furcsának tűnő anyagot. Az anyag zölden (más források szerint narancssárgán) csillogott, ami tényleg szokatlan a holdkőzetektől. Ez a csillogás, úgy ragadta magához a tudósok és a világsajtó figyelmét, mint amikor egy járni tanuló kisgyerek egy szürke szobában valami élénk színű tárgyra bukkan.

A Csang-o-4 küldetés holdjárója, a Jáde Nyúl–2 holdjáró kamerája olyan színes felvételeket tud készíteni, amelyek jóval több színárnyalatot tartalmaznak, mint amit emberi szemmel meg tudnánk különböztetni. Ezekből a felvételekből meg lehet határozni, hogy milyen ásványi összetétele van a lefényképezett kőzetnek.  Az eredmények szerint az ásványi összetétel megegyezik a Hold felszínének összetételével, de az ásványszemcsék egy üvegszerű, nem kristályos szerkezetű, és emiatt szemléletesen gélszerűnek nevezett anyagba vannak beágyazva. Ez az anyag okozza a zöldes, csillogó színt.

A vizsgálatokból kirajzolódik, hogy honnan származik ez az anyag. A legvalószínűbb magyarázat szerint, ez egy becsapódási képződmény, úgynevezett impakciós breccsa. Ha a Földre érkezik egy meteorit, az általában a légkörbe érve elég. Ha mégis leesik a felszínre, akkor a légkörben lefékeződik eredeti sebességének töredékére – igaz, még így is be tud törni egy háztetőt az égből lehulló kő. A Holdon, mivel nincsen légköre, a meteorok lassulás nélkül csapódnak be, a kilőtt puskagolyó sebességének akár tízszeresével is. Egy dió méretű meteor képes egy néhány méter mély krátert létrehozni, és a becsapódás helyszínén akkora hő keletkezik, hogy megolvasztja a kőzetet. Ez azután gyorsan lehűl, és így jön létre az üvegszerű anyag. Mennyire prózai!

Ez a jelenség, sokkal gyakoribb a Holdon, mint a Földön. Az anyagvizsgálati eredményeket bemutató tanulmány elismeri, hogy a minta nagyon hasonlít az Apollo küldetések során begyűjtött 15466 és 70019 számú mintákra. Ezek szerint az Apolló űrhajósok is belelkesültek, amikor egy színes kavicsot találtak a Holdon, és hazahozták a gyűjteménybe…!