Ahol nincs lány, asszony, az romló világ – Kína pedig ilyen

A lány gyerekek születésének támogatása, a lányok, asszonyok megbecsülésének emelése, a nők karrierjének, vállalati, politikai, gazdasági szerepvállalásának, általános egyenjogúsításának látványos erősítése nélkül Kína el fogja veszíteni minden megszerzett előnyét nemcsak a gazdaságokban, a technológiában, hanem az életminőségben, a társadalmi igazságosságban is zajló nemzetközi versenyben – mondja Shang-Jin Wei a Columbia Egyetem demográfia és gazdaság összefüggéseit kutató nemzetközi tekintélynek örvendő professzora.

A beszélgetésnek az a bejelentés ad apropót, hogy Kínában hamarosan bevezetik a három gyerek egy család politikát. Hatalmas előrelépést jelent ez az évtizedeken át érvényesült egyke politikához képest. Viszont Kína fokozódó demográfia drámájának eddig elhallgatott faktora nem oldódik meg egykönnyen. Tudniillik messze több fiú születik, mint lány, és ez borzasztó mind a férfi, mind a női társadalom számára.

Zentai Péter: Mi a véleménye a sanghaji Fudan Egyetemen tanító kollégája, Hszie professzor javaslatáról, hogy végső esetben lehetővé kellene tenni a többférjűséget az Ön szülőhazájában?

Shang-Jin Wei: Annak szinte nulla az esélye, hogy egy ilyen elképzelés hivatalos jóváhagyást kapjon a Kommunista Párttól. Hiszen azt, hogy férfiak osztozhassanak nőkön, feleségeken csöppet sem illene bele az ország politikai, társadalmi alapvonalát meghatározó ideológiai alapelvekbe.

Ilyesfajta abszurditások komolyan vétele ellen természetesen világszerte tiltakozások törnének ki. Kínának a demográfiai drámát civilizáltan, nyitottsággal, a nők iránti respekt általánossá tételével kell megoldania.

Miért vált ez a demográfiai kérdés az Ön számára, egy közgazdász tudós számára a fő kutatási területté?

A világ legbefolyásosabb országainak egyike, a Kínai Népköztársaság szinte minden területen kiemelkedő konkurenssé vált az Egyesült Államok és Nyugat-Európa számára. Azon túlmenően, hogy egypártrendszer, míg a nyugati versenytársak nyitott demokráciák, egy másik stratégiai jelentőséggel bíró szempontból is különbözik még tőlük. Kínában egy nőre, egy kislányra, egy lánybabára, 1,7 kisfiúbaba (fiú, férfi) jut. A vezető nyugati társadalmakban is léteznek nemek közötti egyensúlytalanságok a demográfiában, de mindenütt jellemző, hogy csekély mértékben, mindent egybevetve a nők száma kis, csekély túlsúlyt képez. Ez főleg abból adódik, hogy a nők világszerte tovább élnek a férfiaknál.

Kínában is…

Igen, de egyetlen nagy, vezető országban sem emelték központi utasítások szintjére, hogy a családok csak egyetlen gyermeket nevelhetnek. Ez a hetvenes évektől kezdődött. Akkoriban érthető célokból, tudniillik a hetvenes, nyolcvanas években Kína képtelen lett volna életben tartani további tíz és százmilliókat szigorú születés korlátozás nélkül. Az új évezred első évtizedének végétől aztán lassan beindult az enyhítés, mára két, „holnaptól” pedig már három gyereket is szülhetnek a kínai családos asszonyok.

Az egyedülálló, férjezetlen nőket azonban továbbra is hátrányos megkülönböztetés veszi körül, semmilyen segítségben nem részesülnek.

Mégis a probléma lassan, de biztosan megoldódik. Bár nem világos, hogy az egy család egy gyerek politika miért volt lényeges tényező a nemek közötti demográfiai egyensúly lerombolásában?

A világon mindenütt – kimondva-kimondatlanul – a családok, különösen a konzervatív gondolkodású emberek többsége, elsősorban fiú utódokat akar. Ennek ősi hagyományai vannak mindenütt. Kínában pedig rendkívül erősen élnek ezek a hím központú tradíciók. Ez nem szorul magyarázatra, csakhogy míg a világ fejlettebb, mondjuk ki, nyugati régióiban, óriási változások mentek végbe az elmúlt évtizedekben a nők mindennapokban is érvényesülő egyenjogúsításában, addig ez nem történt meg a gyakorlatban Kínában. A születéskorlátozás pedig kimondottan konzerválta, sőt radikalizálta a fiú babák bálványozását. Ki nem mondottan, titkoltan, de évtizedeken át zajlott a lánynak születendő embriók vetélése.

Kínában szisztematikusan minden eszközt bevetettek a családok, főként a családfők, hogy fiuk szülessen, ha már csak egy gyerek lehet a családban.

Olvastam, hogy harminc millióval több a férfi, mint a nő…

Tizenhét millió fiatal férfi hiába keres asszonyt magának. Nem fog tudni találni, mert – szó szerint – Kínában a fiatal nő hiánycikk.

A közgazdasági megközelítésben ez azt jelenti, hogy kereslet és a kínálat nincs egyensúlyban és ez a nők árának emelkedését hozza létre?

Cinikusan így is meg lehet fogalmazni a problémát. Csakhogy ez konkrét formában a következőképpen zajlik Kínában: Az utóbbi évtizedekben az egyre nagyobb többségbe került fiú gyerekeket a szülők extrém módon elkényeztették, elkényeztetik ma is. Ez abban a tekintetben hasznosnak bizonyult, hogy az egyke kínai fiúkat a legjobb iskolákba, egyetemekre iratták. Az egy gyerek nevelése a szülőket nagyobb pénzmegtakarításokra ösztönözte. Így állt elő az a helyzet, hogy a fiú-központú családok férfi-központú gazdaságot generáltak, amelyben férfiaknak való veszélyes, de jól fizető munkahelyek jöttek létre. Ezáltal is növekedett Kína gazdasági teljesítménye, a Nyugattal szembeni külgazdasági fölénye. Konkrétabban fogalmazva, az elmúlt két évtizedben a férfiak által uralt kínai gazdaság export-világbajnokká vált. Egyszersmind bebizonyítottuk, hogy a (főként fiú központú) egyke családok pénz megtakarításai révén 20-30 százalékkal növekedett a kínai állam összes tartaléka.

Kínát a fiúknak köszönhetően tették a világ egyik legfejlettebb országává – mondhatnám kiélezve a szituációt…

Részben igen, mert ahol egy gyerek van, ott annak az egynek olyan taníttatást, tudásfelhalmozást igyekeznek biztosítani az alapjában véve folyamatosan bővülő jövedelmeket élvező egyszerű kínai szülők, amilyet talán nincs is szándékában egy átlagos nyugati szülőnek.

De már nem ez a lényeg. Hanem az, hogy a nők iránti rendkívüli kereslet és a fiús családok megtakarításai között komoly korreláció alakul ki. Azért vállalnak fel férfiak életveszélyes, súlyos egészségkárosodással járó, de nagyon jól fizető munkákat, hogy így a nők fellelésében versenyképesebbekké váljanak. Nyilvánvalóan azt feltételezi sok tízmillió kínai huszonéves, hogy minél jobb módú, annál nagyobb az esélye, hogy vele álljon szóba egy potenciális feleség, mint egy őnála szegényebbel.

De ha az egykéből lett férfiak mind így gondolkodnak, a lányokból pedig nincs elég, akkor egyre durvábbá lesz ez a férfiak közti harc a nőért…

Ennek vagyunk tanúi. Sőt, ebből a helyzetből ered a Fudan Egyetem említett tudósának ötlete, hogy esetleg engedélyezni kellene a férfiaknak, hogy osztozzanak nőkön. Ezen túlmenően, ilyen helyzetben folyamatosan növekszik a szexuális erőszak, és vidéken, az elmaradottabb térségekben jellegzetes a nők – még a korábbi időszakokhoz képest is durvább lenézése, megalázása.

És a nagyvárosokban, és az értelmiségi, magasan kvalifikált fiatalság körében mi a helyzet?

Kína fővonalbeli megosztottságát a következővel jellemezném: fiatal férfiak tízmilliói keresnek feleséget, miközben a fiatal nők egyre nagyobb hányadának esze ágában sincs férjhez menni vagy gyereket vállalni. A korábbi túlnépesedésből levont politikai döntések és az azok következtében kialakult családi, társadalmi, gazdasági sajátosságok, bonyodalmak, a nőkkel kapcsolatos előítéletek bonyolódása, a nagyvilágból érkező, a férfi-nő viszony globális változását jelző impulzusok leginkább azt idézték elő, hogy a nagyvárosi, műveltebb kínai lányok, asszonyok elfordulnak a hagyományos családmodelltől. Inkább olyan szabadságba vágynak, ahol lányként, nőként is megtarthatják önállóságukat, szabadon gondolkodhatnak, függetlenebbül élhetnek. Nem hiányzik nekik az életüket sejthetően megkeserítő férfiember állandó jelenléte. Legalábbis ez a felfogás terebélyesedik Kína szerte a fiatal nők körében.

Jóvátehetetlen problémákról beszélünk Ön szerint?

A megújulás beindulóban van, a család-káoszból, amely a férfi túlsúlyból származik, új fajta rend fog kialakulni. De ez évtizedeket vesz igénybe. Először is meg kell élnünk, hogy Kínában csökkenni fog eleve a lélekszám, amely már évek óta stagnál. A három gyerek engedélyezése is előrelépés, azonban a nemek közötti aszimmetria felszámolása sürgető. Ami kialakult, az ugyanis társadalmi, biztonsági, gazdasági krízist sejtet.

A lány gyerekek születésének támogatása, a lányok, asszonyok megbecsülésének formális és informális emelése, a nők karrierjének, vállalati, politikai, gazdasági szerepvállalásának, általános egyenjogúsításának látványos erősítése nélkül Kína el fogja veszíteni helyzeti előnyét nemcsak a gazdaságokban, a technológiában, hanem az életminőségben, a társadalmi igazságosságban is zajló nemzetközi versenyben.