Akkor háborúzzunk! De mivel?

Nem is annyira az államok, kormányok közötti valóságos vagy potenciális konfliktusok vezethetnek belátható időn belül globális háborúkhoz. A biológiai hadviselés, a támadó célra felhasználható ágensek, baktériumok, vírusok terjesztésének lehetőségeit tanulmányozó, világhírű magyar származású professzor, Dr. Peter Katona az alábbiakban megerősíti, hogy példátlan pénzügyi-gazdasági-szakmai hatalommal rendelkező személyek, vagy terror-és szervezett bűnözői csoportok világunkban „simán” képesek világpusztító erőre szert tenni. Katona professzor, a UCLA tanszékvezetője, a washingtoni Atlantic Council tagja megerősíti, hogy itt és most leginkább egy kibernetikai „világháború” kitörése fenyeget, bármely pillanatban kialakulhat ilyen, de nem lebecsülendő az a háborús veszély sem, amely az emberiség agymosásáról gondoskodó fake-news gyártásban és politikusok szisztematikus hazugságaiban, retorikájában jelenik meg.  Emellett tömeghalált okozó óriási veszedelmet jelentenek az államok által homályban tartott, de nyilván nagyon is létező biológiai fegyverkezési programok -mondja Dr. Katona

 

Zentai Péter: Sűrűsödnek az utóbbi néhány évben olyan fejlemények a világban, politikában, gazdaságban, technológiák gyakorlati felhasználásában, amelyeket 10 évvel korábban elképzelhetetlennek tartottunk.

Olyannyira a kiszámíthatatlanság lett úrrá az eddig a legkiszámíthatóbbnak feltételezett országokban, hogy sok komoly gondolkodó már szinte elkerülhetetlennek feltételezi nagyobb háborúk, akár globális háborúk kitörését, belátható időn belül. Ön hogyan gondolkodik erről?

Peter Katona: A jelentős kockázatok száma kétségtelenül szaporodik. Nukleáris háborús előkészületek is zajlanak, ezen a téren is újfajta fegyverek jelennek meg, ahogy erről a világ véletlenül, egy pusztító orosz kísérleti baleset nyomán értesült.  A horror szcenáriók bekövetkeztének, sajnos, ténylegesen növekednek az esélyei. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a mostani világhelyzet szükségszerűen világháborúhoz fog vezetni.

Ami engem mélységes aggodalommal tölt el: egyre félelmetesebb, egyszersmind egyre rafináltabb fegyverek kerülhetnek vagy kerültek már rendkívüli hatalommal bíró (hyper empowered) csoportok, szervezetek, személyek kezébe, olyanokéba, akiknek szándékai még a kiszámíthatatlanabbá vált országokéhoz, kormányokéhoz képest is sokkalta bizonytalanabbak. Ezen szervezett bűnözői vagy terrorista csoportok, szuper vagyonok vagy tudások felett rendelkező személyek, kivételes, totalitárius hatalommal bíró zsarnokok óriási technikai és technológiai potenciált képesek maguk mögé felsorakoztatni.

Azt kívánom értésre adni, hogy nemcsak teoretikusan, de a gyakorlatban is bekövetkezhetnek olyan háborús provokációk, támadások, amelyek nem egyes államok közötti konfliktusként valósulnának meg.

Ön a biológiai ágensekkel, vírusokkal folytatható hadviselés tudós szakértője, de feltételezem, hogy nem csupán a biológiai hadviselés terén vél látni rendkívüli háborús kockázatokat.

Ma ott tartunk, hogy valamiféle cyber-war – a kibernetikai térben lejátszódó – hadviselés, harc bármelyik pillanatban kitörhet, mégpedig országok, kormányok között is. A biológiai hadviseléshez képest – itt és most – a cyber háborúskodások kialakulásának nagyobbak az esélyei.

Annál is inkább, minthogy a kibernetikai teret nem uralják teljesen a kormányok, oda roppant könnyen beférkőzhetnek és „háborús zavart” kelthetnek – az Ön szavaival élve – hyper empowered individuals and entities (hiper-szuper hatalommal rendelkező személyek, csoportosulások), vagy egyszerűen briliáns tudású emberek, és hamarosan AI-k (mesterséges intelligenciák) is. A biológiai fegyverkezés mégiscsak legalább állami monopólium.

Ezen, az általam évtizedek óta tanulmányozott, figyelt területen is a rendkívüli veszélyt éppenséggel az jelenti, hogy a laboratóriumokból – azok elleni „támadásokkal” – terroristák, szervezett bűnözők, zsarnokok kezére kerülhetnek biológiai háború folytatásához szükséges eszközök, fejlesztések.

Léteznek ilyen fejlesztések? Ágensek, vírusok bevetésére is készülnek tehát kormányok?

Ez a terület a szuverén államok, kormányok legféltettebb titkai közé tartozik. Az Egyesült Államokról konkrétabb a tudásunk: 1969 óta nem folytatunk támadási célt szolgáló biológiai fegyverkezési programot. Azt csak erősen sejtjük, de kézzel fogható bizonyítékaink nincsenek róla, hogy Észak-Korea vagy Irán ezzel szemben igenis dolgozik, legalábbis felkészül biológiai hadviselésre, feltételezhetően támadó szándékkal. Azt bizonyosan tudjuk, hogy a hidegháború idején a szovjetek hihetetlen mennyiségben, több ezer tonnákban mérhetően halmoztak fel biológiai támadáshoz például fekete himlő, korábban pestis vagy antrax (lépfene)vírusokat, hogy azokkal halálos járvány kitörését idézhessék elő az ellenségesnek tartott országokban. Az, hogy most mi lett ezekből a programokból, hogy – a tiltások ellenére – hol folynak biológiai háborús előkészületek, nos ezt egyetlen érintett sem hozza nyilvánosságra. Mint ahogy titok övezné azt is, ha a nyugati országok, például az Egyesült Államok és európai szövetségesei koordináltan készülnének preventív biológiai hadviselésre.

Nemrég Ön a kanyaró újbóli járványszerű terjedésére és annak rendkívüli veszélyeire hívta fel tudós hallgatói figyelmét. A kanyaró terjesztése is akár katonai programok része lehet?

Aligha. A kanyaró súlyos, nagyon súlyos, de nem gyilkos betegség. Ezért kénytelen vagyok úgy kifejezni magam, hogy a „kanyaró nem igazán megfelelő eszköz arra, hogy megmozgassa gonosz szándékú csoportok, emberek fantáziáját”. Azoknak olyan ágensekre van szükségük, amelyek azonnali és tömeges halált okoznak. Számukra csak ennek van „propaganda értéke”, ettől válnak világszerte félelmetessé, ha úgy tetszik: „tekintélyessé”.

Ha már a propagandánál tartunk: egyetért-e velem abban, hogy precedens nélküli, ahogy az információs fronton – gazdasági, pénzügyi vagy aktuális politikai kihívásokba kapaszkodva – egymás ellen uszítanak egymással szövetséges demokratikus országok vezetői? Hogy szisztematikusan hazudnak egymásról?

Ez óriási probléma. A szavakkal, szónoklatokkal történő támadások fizikai támadásokba tudnak torkollani – erre megannyi történelmi példa tanít bennünket. A hamis hírek, pláne tények „magas helyekről” történő terjesztése persze nem számít precedens nélküli újdonságnak, évszázadok óta zajlik az ilyesfajta „hadviselés”. A technológiai megvalósulás azonban ma tényleg rendkívüli, amennyiben nem csupán kormányok, államok, titkosszolgálatok uralják a globális információs- hírszolgáltatási teret, hanem csoportok, személyek, szervezetek, akik és amelyek ugyanazon a színvonalon vannak felszerelve tudással, technológiával, mint az államok. A közösségi hálók sok milliárdnyi követője totálisan ki van szolgáltatva célzatosan fabrikált híreknek, ezek a tömegek – pro vagy kontra – potenciális hadseregeket alkotnak, anélkül, hogy ennek tudatában lennének.

A kibernetikai tér szofisztikáltabb erővel bíró „háborús eszközeivel” eközben az államok egzisztenciális szükségletét jelentő pénzügyi és egyéb rendszereit béníthatják le – nem csupán más államok, kormányok, hanem azok a bizonyos technológiai, anyagi hiperhatalomra szert tett személyek, zsarnoki rezsimek, szervezett bűnözők.

Káosz keltés vélhetőleg a céljuk a félig-meddig zsarnoki, de mindenképpen populistának nevezhető kormányzatoknak. Végső soron nem a populizmus terjedése a meghúzódó legfőbb ok, ami miatt növekszik mindenféle háború kitörésének kockázata?

Ha populisták demokratikusan, fair módon, az emberek többségének jóváhagyásával, támogatásával jutnak hatalomra, akkor azzal önmagában véve nem szabad, hogy gondunk legyen. Ez a demokrácia.

A populisták – lásd a harmincas évek elejének Németországát – általában demokratikusan kerülnek hatalomra. Most is ezt tapasztaljuk szerte Európában, Dél-Amerikában, sőt az Egyesült Államokban is. Azt jelzi azonban a történelmi tapasztalat, hogy a populista jobboldali nacionalisták vagy a szintén populista baloldali szocialisták, kommunisták természetéhez tartozik, hogy kormányzásuk elejétől kezdve a hatalom mindenáron való további megtartásán munkálkodnak, eszük ágában sincs újabb demokratikus választásokon kockázatot vállalni, hogy esetleg távozni kényszerüljenek.

Értem, mire gondol. Arra, hogy a választásokon megszerzett hatalmat a szabályok átírására, megváltoztatására használják, ellehetetlenítik, hogy valaha is törvényesen veszítsenek.

Céljuk érdekében pedig valóban káoszt keltenek álhír propagandával – akár saját országukban, akár az őket zavaró külföldi országokban. Ez nagy gond, ami, ha tovább terjed a világban, akkor kétségtelenül egyre megalapozottabbá válhat aggodalmunk a bizonytalan eszközökkel történő nagy háborúkkal kapcsolatban.