jún.
11
2019

Akkor újra lesz magánnyugdíjpénztár?

Az ÁSZ elnöke azt szeretné, ha „a munkabérátutalás pillanatában a foglalkoztatók egy bizonyos összeget nem közvetlenül a dolgozóknak fizetnek, hanem a dolgozó megtakarítási számlájára utalnak.”

Én meg arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy egy ilyesmi rendszer kiválóan működött 2011-ig, úgy hívták, magánnyugdíjpénztár (mnyp). A munkavállaló bérének egy része automatikusan egy megtakarítási számlára érkezett, amit aztán a bizonytalan felosztó-kirovó rendszer mellé a nyugdíjas éveiben elővehetett. Sőt, nem is csak azt, hanem annak kamatos kamatait. Borzasztó nagy előnye volt még, hogy ez a kamat (hozam) nem kizárólag az infláció és a gyengülő forint által sújtott magyar kötvényekben gyűlt, hanem a részvényhányadon keresztül az egész világgazdaságra kitettséget jelentett. Kár volt akkor (2011. júniusa) eladatni a tulajdonosok 97 százalékával, amikor ez a világgazdaság még az előző 80 év legnagyobb megbicsaklásával küzdött.

Hogy mekkora kár volt ez? Emlékszünk, az mnyp-k hozama még e rossz pillanatban is a reálhozam környékén billegett, azaz pont megvédte a vagyont az inflációtól. Azóta folyamatos emelkedést látunk mind részvényekben, mind kötvényekben. Ez a négy, még talpon maradt mnyp növekedési portfóliója esetén azt jelenti, hogy az államosítás óta átlagosan közel 80 százalékkal növelték a rájuk bízott vagyont. Az évi több mint 7,5% hozamnak felel meg, miközben az infláció átlagosan évi 2-3% körül lehetett. Úgy is mondhatjuk, a magánynyugdíjpénztárak nemcsak megvédték, de egyenesen szaporították az emberek vagyonát. Már annak az elenyésző kisebbségnek, aki náluk hagyta.

Hadd idézzek még egy mondatot az ÁSZ elnökétől: „Ráadásul – és ezt nemzetközi példák bizonyítják – az átlagember, ha valamilyen okból megtakarítása keletkezik, elkezd a pénzről gondolkozni, azaz pénzügyileg sokkal tudatosabbá válik.” – Ugye, milyen csodálatos eszköz volt az az mnyp?