aug.
27
2018

Allokálni!

Amerika piacai lefelé korrigálnak, Kína és egy sor feltörekvő piac viszont erősödni fog – állítja Steen Jacobsen, a dániai székhelyű online pénzintézet, a Saxo egyik vezető közgazdája. Az utóbbi években helyesnek bizonyult világgazdasági-világpolitikai prognózisai okán komoly tekintélynek örvendő szakember fordulópontnak tartja, hogy novemberben valószínűleg átkerül a demokratákhoz a Kongresszus egy részének ellenőrzése és beindul az alkotmányos vádemelés Donald Trump ellen. Ennek mind piac-, mind dollárgyengítő hatásával számolni kell, de egy sor más – az alábbi interjúban részletezett faktor miatt is – elkerülhetetlennek tartja, hogy az extrém árazású amerikai tőkepiacok esésnek induljanak. Jacobsen szerint „itt és most” ajánlatos a dollár gyengülésére és főként Kína piacának erősödésére „fogadni”. Szakszerűbben szólva: tessék allokálni a portfólión belül. De szentnek kell tartani továbbra is a következőt: 25 százalék részvény, 25 százalék kötvény, 25 százalék ingatlan, 25 százalék fix hozamú eszköz.

Zentai Péter: Egymást érik Amerikában azok a fejlemények, amelyek azt sejtetik, hogy „szorul a hurok az elnök nyaka körül”. Senki sem tartja irreálisnak, hogy Donald Trumppal szemben alkotmányos vádat emelnek, beindulhat az úgynevezett impeachment eljárás. Ennek ellenére az amerikai részvénypiac virágzik. Ez normális?
Steen Jacobsen: A vádemeléshez meg kell változnia a Kongresszus (a törvényhozás) összetételének. Erre novembertől kerülhet sor, ha az akkor tartandó időközi választások eredményeként a demokraták visszaszerzik a képviselőházi többséget, akkor szinte biztosra vehető, hogy beindul az impeachment eljárás. Kétségtelen, hogy az elmúlt napokban már egymást követik az elnök sorsára nézve aggasztó fejlemények. Nem vonható kétségbe, hogy vízválasztónál tartunk: Amerikában – pártállástól függetlenül – nincs egyetlen olyan elemző sem, aki ne azt feltételezné, hogy a demokraták többségre tesznek szert a Képviselőházban. De a valószínűsíthető eljárás az elnök ellen rendkívül hosszúra nyúló, két-három éves folyamatnak ígérkezik.
A novemberi választások eredménye azonban meghatározó jelentőséggel bír az amerikai piacok további alakulására. Mi azonban már most negatívan viszonyulunk hozzájuk, szabadulunk Amerikától…

Miért?
A rövid távú okok között az egyik legfontosabb, hogy minél inkább érzi az elnök, hogy szorul a nyaka körül a hurok, annál aktívabban fogja elterelni a figyelmet saját problémáiról, és annál harcosabb lesz a nagyvilágban. Mindenekelőtt várhatóan Kína irányába élezi ki a kereskedelmi háborút – az egészen közeli hetektől kezdődően. A Kína elleni harchoz tudja leginkább egyesíteni Amerika közvéleményét és egész politikai elitjét, ugyanis e téren a demokraták fővonalának támogatását is maga mögött tudhatja. A kínai–amerikai kereskedelmi háború várható további eszkalálódásának ugyanakkor elkerülhetetlenül negatív hatásai lesznek a tőkepiacokra, köztük az amerikai tőzsdékre is.

Amerika és Kína konfrontációjának hetek-hónapok óta tanúja a világ. Az tény, hogy a feltörekvő piacokon történtek nagy esések, de Amerikát senki és semmi sem tudta érdemben megállítani. Hogy van ez? Amerika és a világ többi része – piaci szempontból – totális aszimmetriában van egymással szemben. Meddig tartható ez az állapot?
A tőzsdetörténelemben valóban szinte példátlan ez a helyzet: soha korábban nem volt a jelenlegihez hasonló extrém eltérés az amerikai tőkepiacok és a világ többi tőkepiaca árazásai között.
Ez fenntarthatatlan.

Amerika fogja magához felhúzni a világ többi részét árazásban, avagy ellenkezőleg?
Ellenkezőleg. Ez szilárd meggyőződésünk. Az amerikai piaci fejlemények, a részvényárak átlagának folyamatos emelkedése, sőt e mozgás gyorsulása mögött a következők húzódnak meg:

  1. Az amerikai tőkepiacon – ellentétben a többi vezető tőkepiaccal – meghatározó szerepet játszanak a technológiai cégek, amelyek a klasszikus vállalatokhoz képest az utóbbi néhány évben „speciális életet” éltek. De ezek a cégek tarthatatlanul túlértékelődtek, rendkívül nagy a matematikai valószínűsége, hogy áresés következik be ebben a szegmensben.
  2. A Trump kormány által hozott repatrációs törvény alapján külföldre települt, külföldön bejegyzett amerikai cégek súlyos dollár tízmilliárdokat „vittek haza” néhány hónap leforgása alatt és szabályosan elárasztották velük az amerikai tőkepiacokat.

Mindeközben a világ többi részén, mindenekelőtt a feltörekvő piacokon már hónapok óta „árolvadást” tapasztalunk. Ez elsősorban a dollár bombasztikus erősödésével magyarázható. A kínai piac visszaesése az ország adóssághelyzetének szisztematikus rendbetételével, a belső adósságok leépítésével, egyfajta helyi hitelundor kiépülésével magyarázható.

Piaci korszakváltáshoz közeledünk?
Konvergálni fognak egymáshoz az amerikai és a nem amerikai piaci árak. Amerika jóval olcsóbba válik…

Tehát ezért szabadulnak az amerikai eszközöktől… A dollár gyengülését is várják?
Az amerikai piac túlfűtöttségének megszűnése a dollár gyengülésével fog járni. Eközben annak leszünk a tanúi, hogy Kínában az adósság-leépüléssel párhuzamosan új életre kelnek a részvények.
Ebből azt a következtetést vonjuk le már most, hogy Amerikát „eladni”, Kínát pedig „vásárolni” kell. Kínában negyven-hatvan százalékkal alacsonyabban vannak az árak most, mint e piacok legdrágább időszakában voltak. A dollár gyengülése nyomán a feltörekvő piacok ismét roppant izgalmasnak ígérkeznek, szinte mindegyikük elképesztően olcsóvá vált.

És mi van Európával? Mit gondolnak Olaszországról, mit gondolnak az euró jövőjéről, illetve az EU egységének gyengüléséről?
Olaszország kétségtelenül nehéz eset és nem tagadható az sem, hogy politikai széthúzás jellemzi az EU-tagállamok közötti viszonyt. Az olaszok kapcsán a következőt prognosztizáljuk: a római kormány a következő hónapokban direkt konfrontálódni fog Brüsszellel, Berlinnel, Párizzsal. Ennek nyomán új választásokat írnak ki Olaszországban, a jelenlegi két vezető – populista – kormányerő azt reméli, hogy az eddiginél is nagyobb népi felhatalmazással mehet neki Brüsszelnek. Olaszországot azonban e harcban a nagy nyugati országok közül egy sem fogja támogatni, Itáliának stratégiailag nincs más útja, mint hogy alkalmazkodjon és stabil tagjává váljék a Közösségnek. Az EKB – az olasz Draghi bankelnök jövő évi távozását követően – a lehető legszigorúbb elvárosokat fogja támasztani Olaszországgal szemben.

Európa – a politikai problémákat leszámítva – gazdaságilag jó állapotban van, a Közösség egészének fizetési mérlege erősen pozitív. Ebből azt a következtetést kell levonnunk, hogy az euró potenciálisan erős marad és a dollárral szemben erősödni fog. Mindent egybevetve, Amerikához képest, mi pozitívabban viszonyulunk Európához, a világtörténelem legnagyobb emberi- és pénzügyi tőkebefektetése, az Európai Unió nem fog összeomlani, ennek az eshetősége elhanyagolhatóan csekély.

Mit tegyenek ebben a világhelyzetben a portfóliókezelők?
Azt, amit mindig is csináltak a világ legsikeresebb befektetői: 25 százalék részvény, 25 százalék kötvény, 25 százalék fix kamatozású eszköz, 25 százalék ingatlan illetve valami újdonság, amiben adott időszakban éppenséggel nagyon nagy fantáziát érzünk.

A dolgok leglényege az allokálás. Hogy időben allokáljunk. A részvény-, a kötvény- és a többi eszközosztályon belül tudni, merni kell átcsoportosítani, újraosztani a lapokat.

Itt és most a 25 százalékos részvényportfólión belül merni kell megszabadulni a méregdrága amerikai papíroktól és helyettük kínai vagy más alulértékelt papírokat venni. De a huszonöt százalékos arányon nem szabad változtatni!