Alul szinte eltűnik, felül viszont virágzik. Mi az? A bűnözés!

Mindenhol tendenciaszerűen csökken a súlyos, a mindennapjainkat félelmetessé tenni képes bűnözés, és visszaszorul a fiatal elkövetők száma. Az ifjúság ma látványosan szelídebb, mint a korábbi időszakokban volt. A tavalyi év, a Covid esztendeje pedig mindenütt a közbiztonság stabilitásának, javulásának a szimbólumává vált. Egyebek között erről ad számot a londoni, nemesi címmel is kitűntetett veterán kriminál-pszichiátriai és társadalompolitikai kérdésekre specializálódott professzor, Ken Pease.

A migráció kapcsán leszögezhető, hogy az nem változtat a hétköznapi bűnözés általános visszaszorulásban lévő tendenciáján, viszont a „fehér galléros”, az államilag áttételesen támogatott visszaélésekre alapozódó és maffiák részvételével zajló, százmilliárdok eltulajdonítására szakosodott high-tech bűnözés mindeközben terebélyesedik. De nekünk kis embereknek kevesebb okunk van félni.

Zentai Péter: Ön és megannyi tudóstársa készített az utóbbi években felméréseket, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy dinamikus ütemben szorul vissza bűnözés világszerte. Én ezt elhiszem. Megérzésem, tapasztalataim szerint viszont az emberek nagy része ezzel kapcsolatban ugyanannyira szkeptikus, mint a Covid-kapcsán. Biztos, hogy százmilliók ebben az ügyben is azt feltételezik, hogy tudósok, kutatók, médiairányítók, politikusokkal és befolyásos vállalatbirodalmak uraival összefonódva tudatosan, szervezetten hamis biztonságérzetbe ringatják az emberiség befolyásolható, hatalmas és úgymond tudatlan hányadát. Mit szól ahhoz, amit most elmondtam?

Ken Pease: Természetesen azt, hogy ez az egész abszurditás. Az összeesküvés elméletekkel képtelenség bármit kezdeni, mert akik ezekre eleve vevők, aki eleve ilyenekben hisznek, azoknak semmit sem jelentenek a tudományos tények, kutatási eredmények. Legfeljebb csak azok, amelyek alátámasztják, igazolják eleve tudománytalan előítéleteiket…

Azt feltételezik inkább, hogy a tudományos bizonyítékok a világ urainak, háttérhatalmaknak a pénzén készülnek, azok megbízásából, azok szája íze szerint…

Tudom. Ez mindig is így volt. Ettől függetlenül, ilyen közegben is fejlődik a világ, az emberiség. Az emberek többsége azonban nyitott a tudomány eredményei iránt. Saját szakterületemen igenis egyértelműsíthető, hogy a fejlett, gazdag országokban éppúgy, mint a harmadik világban – összességét és főként tendenciáját tekintve – visszaszorulóban van a „klasszikus”, a hétköznapok életét megkeserítő bűnözés…

Nem csupán a tavalyi év volt az, amit a tudomány alapvetően másként reagál le, mint a közvélemény?  Számomra ismert tény, hogy 2020-ban radikálisan javult a közbiztonság világszerte.  Ugyanakkor ezzel az emberiség nagy része – félek tőle – nincs tisztában…

A 2020-as évet illetően a legveszélyesebb térségekben, például Dél-Amerikában és Nyugat-Afrikában is tényszerűen nyolcvan-kilencven százalékos visszaeséseket jeleznek a statisztikák.

Extrém példának gondolná az ember, de a valós helyzet éles leképeződése a kicsiny El Salvador. Az utóbbi negyven évben átlagosan évente hatszáz embert gyilkoltak le ebben az országban, tavaly összesen két ember halt meg erőszakos bűncselekményben.

Pedig, amidőn kitört és evidenssé vált, hogy a betegség világjárvánnyá fajul, tavaly kora tavasszal, az volt még mindenütt az általános közvélekedés a szakértői, pszichológiai, kriminológiai és általában a társadalomtudományi szférában, hogy a soron következő, várhatóan abszolút kiszámíthatatlan, zűrzavaros éra a legideálisabb szituációt fogja megteremteni a legkülönbözőbb bűnözési formák virágzásának. Arra fókuszáltak a szakértők és a kommentátorok, hogy a rendőrök, a tűzoltók, a rendvédelmi emberek, magán- és kormányzati biztonsági szolgálatosok körében is valamiféle káosz fog eluralkodni. Már csak azért is, mert munkájuk nyomán ők és rajtuk keresztül családjaik a betegség első áldozataivá válnak. Hiszen az átlagosnál sokkal inkább vannak kitéve járványszerű betegségeknek. Mint, ahogy a mentősök, orvosok, ápolók. A szakértők úgy látták előre, hogy plázák, pénzintézetek, antikváriumok, nagyobb értékekben gazdag, de vendégektől „mentesített” luxus szállodák, előkelő éttermek tolvajok, rablók martalékaivá lesznek. És tömegesen lesznek kifosztva, esetleg legyilkolva a fedél nélküli milliók, akik nagyvárosok utcáin tengődnek.

Utólagosan és objektíve: igen, igaz, hogy csak háborúk idején alakult ki eddig olyan szituáció a nagyvilágban, amikor – látszólag, előre lefogadhatóan – olyannyira könnyűnek ígérkezett a dolga maffiáknak, magányos bűnözőknek, bandáknak, mint amilyennek a tavalyi évben.

És mégis, 2020 a „nagy biztonság éve” lett…

Mármint kizárólag kriminalisztikai történeti szempontból. Ezért a másik oldalon súlyos árat fizetett az emberiség…

Szóval, az éppen tavaly megtörtént, amerikai iskolai és más köztéri, intézményi épületekben elkövetett sorozatgyilkosságok, lövöldözések egyáltalán nem az általános bűnözés elterebélyesedését jelezték előre?

Inkább erősebben utaltak arra, mint valaha, hogy micsoda abszurditás és fenntarthatatlan már a viszonylagos szabad fegyvertartás és vásárlás az Egyesült Államokban. Egyúttal és főként kemény adalékokkal szolgáltak az ezen esetekről szóló, a korábbiakhoz képest hosszabb, részletesebb, érzékletes és amatőrök által is jó minőségű képekkel, videókkal illusztrált profi és közösségi média beszámolók, hogy minden téren, folyamatosan szemfényvesztéseknek vagyunk kitéve – mi a világ több milliárdnyi lakói. Nem arról van szó, hogy valamiféle média- és politikai háttérhatalmak direkt arány tévesztésre akarnak bennünket kényszeríteni. Ebben semmiféle hátsó összeesküvést sem kell sejteni, hanem azt, hogy a média-technológia elképesztő gyorsasággal végbemenő fejlődése, továbbá a kormányok, államok, városok elszámoltathatóságából, a demokráciából következően a vezetők és vezetettek közötti kommunikáció mélyülése– különösen az Egyesült Államokban – ezt az eredményt hozza ki.

Minél nyitottabb egy társadalom, annál inkább hasznosul ennek pozitív és negatív hatása a mindennapok üzenetváltásaiban, a tájékoztatásban – és főként a közösség hálókon keresztül. Spontaneitásból, az emberi természetből fakad, hogy arról beszélünk leginkább, amiket a leglátványosabbnak, legizgalmasabbnak tartunk. És mindezen témákat – mintegy versengve a magánszférához kapcsolódó közösségi oldalakkal – a profi oldalak és híradók, elemző műsorok, később aztán a streaming filmsorozatok alkotói tovább viszik és tükrözik. A százmilliók által követett filmek azonban szükségszerűen eltorzítják, általánosítják, túlzottan is nagy jelentőséggel ruházzák fel a valóságban megtörtént eseteket. Ezt megtehetik, joguk van hozzá, hiszen az alkotói szabadság a szabad társadalom szerves összetevője.

Az evvel való visszaélés az egyik legfőbb problémája az autoriter országok vezetőinek, mondván, hogy az erőszak, pláne a nemi erőszak, egyéb vélt és valós nemi devianciák folyamatos, részletes filmes ábrázolása az, ami a valóságot eltorzítja, pontosabban oda transzferálja át a bűnt. A rémes fikció realitássá válik, ezért kell a fikciót határok közé szorítani.

Mármint, hogy a bűn abból születik, hogy túl sokat beszélünk róla? Ha több a pornó, akkor több lesz a valóságban a nemi abúzus? Jól értem?

Tulajdonképpen igen. Egyébként sokan mondják azt is, hogy a homoszexualitás, pláne a pedofília filmes, irodalmi, médiában történő ábrázolása, agyonbeszélése az, ami deviáns viselkedésekbe ránt minket…

A pszichiátria, pszichológia tudományos eredményei és a bűnügyi statisztikák ennek azért alapvetően mondanak ellent. Az Egyesült Államokban és Európában harminc év alatt átlagosan 30-40 százalékkal csökkent az erőszakos bűncselekmények száma. Ezen belül a nemi indíttatású erőszak bűnözésen belüli arányvesztése hasonló százalékokat jelez. Ezzel párhuzamosan terebélyesedett el az erőszak egyre keményebb ábrázolása filmeken, az irodalomban, színházban, főként aztán a közösségi hálókon. Tudományos következtetések nélkül szögezhető le, hogy minél nagyobb lehetőség nyílt a deviancia kibeszélésére, ha úgy tetszik, virtuális kiélésére, annál inkább csökkent a reális, a valóságos deviáns bűnözés.

A mindennapok jellegzetes bűncselekményei, áruházi lopások, általában a kisebb rablások, leginkább pedig az autólopások, de a lakásbetörések – különösen az elmúlt tíz évben – drasztikusan csökkentek.

Egy olyan időszakban tehát, amely a legkülönbözőbb területeken hozott technológiai áttöréseket, olyanokat, amelyeket a mindennapi életben gyorsan hagytunk meggyökeresedni piaci alapon. Spontán.

De a bűnözés roppant összetett dolog, a felszín javult, a mélység viszont akár viharos is lehet, nem igaz?

Sőt, nem említettük eddig azt sem, hogy mindeközben, az elmúlt tíz-tizenöt évben az adatokkal való bűnös visszaélések, a cyber kriminalitás megállás nélkül terebélyesedett.  Ezek a jelenségek – egyedüli bűnözési ágazatként – 2020-ban is nagyot fejlődtek. A coviddal, az oltásokkal, a megelőzéssel százmilliárdokat kerestek bűnözők, korrupt hivatalnokok.

Azonban a biztonságtechnológiai haladás, a vagyonvédelmi robotizáció szédületes előretörése, az utcai megfigyelő kamerák globális, évente duplázódó térfoglalása, a bűnüldözési technikai eszközök fejlődése mégiscsak és egyre inkább meghatározó faktornak számít. A technológia az, ami erősen sejthetően eltántorítja, kiszorítja a hétköznapi életből a klasszikus bűnözést. Az Amerikából, Dél-Amerikából, Afrikából érkező – objektíve csökkenő számú, de sokkal nagyobb publicitást élvező – szörnyű esetek megtörténte dacára, elmondható, hogy az emberiség, azon belül a fejlett világban élő százmilliók hétköznapi élete, kriminalisztikai szemszögből mindent egybevetve biztonságosabb, mint valaha korábban.

Miközben nagyobb jelentőséget foglal el, mint valaha, a nem hétköznapi, például politikai, állami és egyéb maffia bűnözés. A politika tudatos, szervezett illuzionizmusa, szemfényvesztése, a médiával való visszaélése.

Ez nem új jelenség, autokratikus rendszerek és a maffiák mindig is azáltal tudtak tartósan életben maradni, mert összedolgoztak. Mégpedig nagyon rafináltan, a „kisember érdekében”. Ez azt jelentette, hogy a társadalom jelentős hányada hallgatásáért, támogatásáért, szavazataiért, adóbefizetéseiért cserében megvédte, megvédi a piti bűnözőktől. A maffia vagy a bűnszövetkezetek hatalomgyakorlási technikáját alkalmazó államhatalom képes kimondottan erős, mégis velejéig megtévesztő, hamis biztonságérzetet kialakítani. Ennek érdekében szolgálatába tudja állítani a legfejlettebb technológiákat, leginkább a média és a hírközlési lehetőségek megezerszereződését.

A lényeg, hogy mégiscsak relatíve egyre biztonságosabban él az utca embere. Az, akinek van munkája, lakása, autója, és néha megengedi magának, hogy külföldre utazhasson…

Igen, határokon átnyúlóan terebélyesedik az egyre nagyobb biztonság. Még akkor is, ha ezernyi ennek ellentmondó, igaz, de lényegi következtetésekre alkalmatlan beszámolókat hallunk utazóktól.

Nem veszélyezteti-e ezt az alapjában véve mégiscsak örvendetes folyamatot a migráció?

A migránsokról alkotott közkeletű kép történelmileg determináltan negatív mindenütt. A vezető és migránsok célországának számító gazdagabb helyeken az ebben a tematikában alaposan feldolgozott bűnözési adatok szerint a migránsok, menekültek számának erőteljes növekedése nem befolyásolta a bűnözési rátát. Sőt, Hollandiában, Dániában, Finnországban, az Egyesült Államokban – minden paramétert figyelembe véve – semmilyen területen sem volt nagyobb a külföldi származású bűnelkövetők arányszáma, mint a helyieké. Svájcban, Svédországban, Szlovéniában, Csehországban, Olaszországban arányait tekintve több, jellegzetesen kisebb jelentőségű bűncselekményt követtek el migráns hátterű fiatalok, mint az adott országokban honos társaik. E tekintetben mégiscsak az az üzenet, hogy például Németországban, ahova a legtöbb bevándorolni szándékozó érkezett, de általában Nyugat-Európában és még Kelet-Európában is – jóllehet ott nem fogadtak menekülteket – általánosságban visszaszorulóban van a biztonságérzetünket alapvetően befolyásoló bűnözés, leginkább gyilkosságok száma csökkent. 2014-2020 között átlagosan negyven százalékkal.

Vannak demográfiai összefüggések?

Elméletileg igen.  Korábbi évszázadokban egészen az ezredfordulóig jellemzően tizen-, huszonévesek adták a hétköznapi, nem szervezett bűnözők derék hadát, sőt a maffiák végrehajtó embereinek többsége is közülük került ki.

A bűnelkövetés visszaszorulását tudósok eddig inkább a társadalmak, főként a nyugati társadalmak átlagos öregedési folyamatával hozták összefüggésbe. Mára azonban oka vesztettnek tűnik fel ez a demográfiai oknyomozás, ugyanis a hétköznapi bűnözés háttérbe szorulása – ha nem is olyan mértékben, mint a fejlett világban – de jellemzi Afrikát, Dél-Amerikát, Ázsiát is.

A fejlett, gazdagabb Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Németország demográfiája eleve nem olyan drámai, mint egy sor más fejlett országban, a migráció miatt is több náluk a fiatal… Ettől függetlenül azonban mindenhol tendenciaszerűen csökken a súlyos, a mindennapokat befolyásoló klasszikus bűnözés, visszaszorul a fiatal elkövetők száma. Az ifjúság ma látványosan „szelídebb” a világ összes részén, mint a korábbi időszakokban. A Covid esztendeje pedig mindenütt a közbiztonság stabilitásának, javulásának a szimbólumává vált.