Áprilisi szilveszter

Terasznyitásból ostromállapotba: várható volt, hogy fél év bunker után megtelnek a teraszok, de ami történt, minden képzeletet – mindegy mi az, kettőt adjál a legdrágábból – felülmúlt.

Sörözések váltak láthatóvá már délelőtt 11-kor, reggelihez, ebédidőben egy gombostűt nem lehetett letenni. Minden asztalon sör és fröccs meg bor a kajához, mint valami fiesztán, és jobb helyeken foglalás nélkül nem akadt asztal a belvárosban. Egy belső udvaron fekvő népszerű vendéglő kedves pincérnője, amíg a négy adag ebédet elhoztam tőle (aki amúgy mindenképpen rám akart tukmálni egy korsó ingyen sört, mint fél éve az első vendégre, fogadd el, mert arra gondoltam, hogy nem kell egyből beszállni az első nap tömegnyomorába, lesz még idő jókat vendéglőzni) fülig érő szájjal elmesélte, hogy egész estig teljes a foglalásuk. Asztalok rogyásig, még a délutáni holtidőszakban is, ami üres szokott lenni, jöttek is csivitelő csajcsapatok azonnal a tiktokra vagy az instára feltöltve magukat. Már napközben is mindenfelé doboz sörökkel mászkáltak, és feltűnően sok motorbőgető nagymenő cirkált a forgalmasabb utakon mercikkel és béemvékkel, meg motorokkal. Eddig nem volt kinek veretni a verdát, bezzeg a város legjobb könyvesboltja töküresen kongott. Aztán délután egy dunaparti csillezőhelyen olyan sor alakult ki sörért meg fröccsért, tán úgy 200-an állhattak benne, a parton ezrek, és mivel mindenki észlelte, hogy soká kerül újra sorra, ettől dupla meg tripla adagokat rendeltek, még tovább lassítva a kiszolgálást. Plusz a vécésor is 50 fős volt, hogy ettől aztán végképp értelmetlennek tűnt beállni, egy óra lett volna alaphangon, plusz húsz perc aztán a budi, aztán megint és megint. Végül egy lepukkant bádogasztalos büfében – ahol már télen is lehetett „elvitelre” sörözni, és tuti nem rendszerbarát hely, mert megpróbálták a már bukott kerületi kiskirályok kiszorítani és felvásárolni, de nem engedtek – sikerült szert tenni pár korsó sörre, mert ott csak 20 percet kellett sorban állni, nem túl kellemes közönség társaságában, bár igazán nem vagyok finnyás, de ennyi rossz arcból ez a felhozatal egyszerre sok volt.

Este a körút olyan lett, mint egy áprilisi Szilveszter, a villamossíneken is dülöngéltek, mintha máris megjöttek volna a brit legénybúcsúzók. Tesó, van egy cigid? Összevissza taxikat integettek, szinte nem akadt józan ember, még 9-kor is sorban álltak a skybar előtt, hogy feljussanak, amikor az 10-kor zárt. Alighanem vasárnap délelőtt nagy nyugalom volt és fejfájások otthon, és az első hajnali részegek is felbukkantak, tompán kurjongatva pár utolsót, akikből egyetlen egyet sem lehetett látni hónapok óta.

Ilyen volt ez az április 24, amiből soha nem lesz újabb, remélhetően, sosem kell többé fél évet a pincében kushadni a nagyvárosban, a vendéglőktől és kocsmáktól (meg persze uszodáktól és színházaktól) megfosztva, ilyen időszak, és ilyen nap csak egyetlen egy akadhat egy életben. Abszolválva. De ez még nem a szabadság, annak csak a látszata, ahhoz ennél sokkal több kell, mint hogy megihatok ott és akkor, ahol és amikor akarok, egy korsó csapoltat, mert fél év után nagy kegyesen megengedik, nagy tumultust és kontaktuserdőt okozva. Kezdetnek például feloldhatnák a gyülekezési tilalmat, ennél nagyobb kockázatot már az sem jelenthet, és ami miatt hónapok óta lehetetlen egy korábban sikeresen működő, pár száz főnek segítő ételosztás a klauzálon, pedig a fröccsteraszokon immár ezrek csapatják.

 

Forrás: Vakmajom a Facebookon