Athénban a helyzet változatlan

Semmi sem dőlt el Görögországban a választások nyomán, a társadalom nem fogad el további megszorításokat, nagy a valószínűsége, hogy forró, tehát zavargásokkal, lázadásokkal telített ősz köszönt az országra. Vasárnap stabilizálták pozíciójukat mind a nácik, mind a kommunisták, mindkettő  a helyzet rosszabbodásából kíván profitálni, a választások második helyezettje, a radikális baloldal meggyőződése pedig, hogy az idő neki dolgozik, és az év végére hatalomra fog jutni. Ezt mondja az alapblog.hu-nak adott interjúban Charambalosz Tszardanidisz, a befolyásos athéni gazdasági-politikai agytröszt, az Institute of International Economic Relations igazgatója. Annak a véleményének is hangot ad ugyanakkor, hogy mostantól a másik oldalon, az Unió döntéshozóinál, mindenekelőtt a német és a francia vezetőknél a labda. Őket már nem is foglalkoztatja Görögország, akár belemennének abba is, hogy a görögök – ha nem is azonnal – kilépjenek az euróövezetből. Az Unió vezető országainak irányítói most már csakis az alapvető politikai irányváltáson törik a fejüket, csak ez érdekli őket. Athénból nézve – állapítja meg az interjúalany – a frontvonal már nem a görögök és a nyugat-európaiak, hanem a nyugat-európaiak és a nyugat-európaiak között húzódik, Görögország e tekintetben csupán ürügy.

Zentai Péter: Tudom, hogy sokan kivitték a pénzüket Görögországból, és sokan el is hagyták a hazájukat. De a túlnyomó többség otthon maradt, és nem is volt akkora nagy bankpánik. Ezen csodálkozom. Mi a magyarázat?

Charambalosz Tszardanidisz: Tömegesen rohanták meg azért a bankokat az elmúlt három hétben. A görög pénzintézetek összeomlottak volna, ha nem gondoskodik róluk folyamatosan – közvetetten – az Európai Központi Bank.
A gazdag görögök pedig már évek óta offshore helyeken és Londonban, New Yorkban, Svájcban tartják szinte teljes megtakarításukat, vagyonukat. A jómódú görögök mindig is a leghangosabb patriótáknak, konzervatív szellemiségű hazafiaknak mutatták be magukat, ilyen lózungokat hangoztattak az elmúlt napokban is a sajtóban. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy legszívesebben egy centet sem áldoznának saját zsebből a hőn szeretett haza oltárán. Az egyszerű tömegek pedig –a legutóbbi időben – jellemzően felbontották bankbetéteiket és a pénzt hazavitték, ahogy mondani szokták: azt a párna alá rejtették.

Z P. : Azt mondta nekem néhány hónappal ezelőtt Soros György, hogy a nagy tőkeerővel bíró és főként a sajtót tulajdonló görög mágnások abban érdekeltek, hogy Görögország kilépjen az euróövezetből….

C. T. : Ez részben igaz is. Tegyük fel, hogy kilépünk és bevezetjük az új drachmát. Akkor azt ugyebár azonnal jelentősen leértékelnék az euróhoz képest. Onnantól kezdve a görög ingatlanok, földek, szigetek, kikötők, az idegenforgalmi infrastruktúra, a gyárak nevetségesen olcsóvá válnak a görög eurómilliárdosok számára. Az adósságok is leértékelődnek persze, és kétségtelen, hogy egy sor nagy médiavállalkozó érdekelt, hogy átváltsa az adósságát. A választási kampányban azonban a média általában semlegesnek bizonyult, bár jócskán csúsztatott is. A legnagyobb kereskedelmi tévé a hétvégén fő műsoridőben sugárzott dokumentumfilmet, amely – a valóságot megmásítva – azt állította, hogy a radikális baloldal ki akarja léptetni az országot az euróövezetből.

Z. P. : És ez nem igaz?

C. T. : Persze, hogy nem igaz. A továbbra is viszonylag erős nácikon és a kommunistákon kívül – akik a minél rosszabb, annál jobb elve mentén politizálnak – minden párt, köztük a radikálisan baloldali Syriza is, egyértelműen kiáll az euró mellett, mindannyian értik, hogy beláthatatlan terheket jelentene mind az országra, mind Európára nézve, ha Görögország most kilépne. A magántévék a Nea Demokratia, a mérsékelt jobboldalt akarták segíteni, mert a tulajdonosok kötődnek ehhez a párthoz, alkut kötöttek vele. A média arra játszott, hogy az egyszerű emberek, különösen a vidéken és az Athén környékén élők annyi gonddal küszködnek, hogy már elfelejtették, hogy Európát és a görögöket legalább egy évtizeden át éppen az a politikai elit verte át, nyújtott fedezetet az adócsalásokhoz, segítette a dúsgazdagokat, vitte a mélybe Görögországot, amely most az ország nyugodt, bölcs megmentőjeként prezentálja magát. Ez a győztes párt és az őt segítő média egy szót sem szólt a múltról, helyette csak és kizárólag a létező legegyszerűbb üzenetet ismételte: „Ha káoszt akartok, szavazzatok a Syrizára, ha rendet, akkor ránk! Ha el akarjátok veszíteni eurómegtakarításaitokat, akkor voksoljatok a Syrizára, ha meg akarjátok őrizni pénzeteket, akkor pedig a konzervatívokra, az Új Demokráciára!” Ebben a játékban a szociáldemokraták, szocialisták, tehát a PASOK vezetői azért nem tudtak labdába rúgni, mert szavazói nagy részét elvitte a Syriza, és mert a válság kellős közepén ők adták a miniszterelnököt, a tömegek a PASOK-kal azonosították a krízist.

Z. P. : Mindenesetre úgy néz ki, hogy a konzervatívok – a nyugati elvárásoknak megfelelően – sikeresen fognak kormányt alakítani, ráadásul nemzeti egységkormányt, mert beveszik koalíciós partnerüknek a szocialistákat is és – ha jól tudom – még egy mérsékelten baloldali pártot.

C.T. : Dehogy beszélhetünk  nemzeti egységkormányról. Az egyik legmeghatározóbb politikai erő, a Sziriza marad ellenzékben, ráadásul vezetője, aki következetesen be szokta tartani a szavát, kijelentette, hogy harcos ellenzéket fognak jelenteni. Nem fogadnak el más megoldást, mint egy új paktumot a Valutaalappal, az Európai Unióval és az európai jegybankkal. A további megszorításokat elutasítják. Az idő márpedig nekik, a radikálisaknak dolgozik és persze a szélsőségeseknek, a náciknak és a kommunistáknak. Az új kormány ugyanis nem fog egyebet tenni, mint elfogadja az eredeti megállapodást, a további sok tízezernyi munkahely megszűnésével járó megannyi megszorítást. Más kérdés, hogy a konzervatív jobboldali Új Demokrácia és a szocialista-szociáldemokrata  PASOK koalíciója bizonyosan törekszik majd a diktátumok néhány feltételének módosítására, újabb adósság-átütemezésre és a megszorítások kifutási idejének meghosszabbítására, de nem lehetünk biztosak abban, hogy a másik fél, az Unió, a Központi Bank, az IMF szintén akar-e kompromisszumot.
Az itteni hangulat eközben – ha nem is éppen most, a választásokat követő reménykedés napjaiban – de a következő hónapokban drámai romlásnak indulhat. Akkor, amikor már tényleg mindenki érzi a saját bőrén, hogy elszegényedett és nemcsak a pénze, hanem minden reménye is odaveszett, akkor, – ahogy ez sajnos már benne van a levegőben–valószínűleg beindulnak a zavargások, esetleg az éhséglázadások. Az ősszel eljöhet az a pillanat, amikor széles tömegek vélik úgy, hogy nincs veszítenivalójuk, és  beindulnak. Ekkor jöhet el ismét a Syriza ideje, így talán újabb rendkívüli választások nyomán meg tudja szerezni a hatalmat –.

Z. P. : Miért feltételezi, hogy a mostani, EU- és euróbarátnak vélt választási eredményekért cserében az IMF, EU és EKB trojka nem tesz engedményeket?

C. T. : Mert nem egységes tömböt alkot a trojka, a régi politikai felhatalmazása már nem, az új még nem tud érvényesülni. Amíg a németek és a franciák és a többi hangadó ország és annak politikai-gazdasági elitje nem alakít ki egységes jövőképet, ráadásul az egészen közeli jövőre, addig nem tudnak velünk kompromisszumokat kötni. Angela Merkel is keménykedik, Francoise Hollande szintén, de kétféle, egymástól meglehetősen idegen megközelítésről van szó.

A „frontvonal” immár nem köztünk, Görögország és Nyugat-Európa között, hanem Nyugat-Európa és Nyugat-Európa között húzódik, a viszály áthelyeződött.

Ettől függetlenül itt és most nálunk, Görögországban továbbra is nagy kérdés, hogy az új miniszterelnök hány valóban független, a politikai és pénzügyi, gazdasági bűnöktől mentes technokratát visz be a kormányába és mennyire tud őszinte lenni a választókkal szemben, be meri-e mutatni neki a valóságos helyzetet. Szembe tud-e nézni annak lehetőségével, hogy Görögország a jövőben – ellentétben az elmúlt húsz-huszonöt év gyakorlatával – már nem képes geopolitikai okokra, a török vagy a szovjet-orosz veszélyre hivatkozva zsarolni az Európai Uniót.

Z. P. : Szerintem viszont igenis tud továbbra is zsarolni: A vezető nyugati politikusok mindannyian értik, hogy európai robbanás következhet be, ha Görögország hirtelen kiválik az Övezetből,

C. T. : Ez nyilván nem fog egyik napról a másikra bekövetkezni. Nekünk, görögöknek szinte létérdekünk, hogy ne váljunk ki. E tekintetben európai egységről beszélhetünk.
Szeretném azonban eloszlatni az Ön illúzióit: változóban van és nagyon is képlékennyé vált az utóbbi hetekben a „korszellem” az euróövezet jövőjét illetően. A mérvadó és a kisebb európai országok vezetői között látványosan növekszik a feszültség, mert óriási nyomást gyakorol rájuk az idő és a piac: a korábban elképzelthez képest össze nem hasonlíthatóan gyorsabban kell dönteniük arról, hogy akarnak-e, és ha igen, mikor bankuniót, fiskális uniót és politikai uniót. Egyre inkább világossá válik mindannyiuk számára, hogy csak bankunió, csak fiskális unió önmagában nem megy, nem térhetnek ki a politikai unió elől. Ezt azonban nem merik nyilvánosan bevallani, mert nem is tudják eladni saját közvéleményük előtt.
Erről az elképesztő és megoldhatatlannak tetsző kihívásról – éppen Görögország kapcsán – sikerült úgy-ahogy elterelni a figyelmet. Tovább azonban már semmilyen értelemben sem lehet több bőrt lehúzni a görögök hátáról. Görögország ügye ugyanis megszűnt fő ügynek lenni.
Az igazi ÜGY most már valóban az Unió illetőleg az euróövezet egészének a jövője. E tekintetben Görögország legfeljebb már csak az ÜRÜGY maradhat.