Az aktivásták már a spájzban vannak

Különböző blogbejegyzésekben, és interjúkban sok érvet hoztunk már fel amellett, hogy részvénybefektetés szempontjából miért tartjuk az európai piacokat vonzóbbnak az amerikainál. A legerősebb mind közül, hogy a hosszú távú befektetések esetén az egyik legfontosabb faktor, hogy milyen értékeltségen tudunk részvényeket venni. Ennek az egyik legjobb mérőszáma a ciklikusan igazított P/E mutató. Az ábra azt hiszem magáért beszél.

Azonban nem csak a hozzánk hasonló value befektetők igyekeznek olcsó vásárlási lehetőségeket felkutatni. Az aktivista befektetők nagyon hasonló elvek mentén keresnek új lehetőségeket. Miben tér el akkor a két stílus? Az értékalapú megközelítés logikája úgy írható le, hogy meg kell érteni a vállalatok üzleti modelljét és a piacainak a működési környezetét. Ezt összevetve az érte fizetendő piaci árral megállapítható, hogy az értékeltsége vonzó-e számunkra vagy sem. Ha olcsón tudunk beszállni, akkor – közkeletű fogalmazással élve – az érték előbb-utóbb “kijön” a cégből. Ezt úgy kell érteni, hogy időnként a piac pesszimistább a kelleténél. A vállalat jelenlegi problémáit hosszú távon kivetíti, és ezt beépíti az árba. Vagyis indokolatlanul olcsón lehet részvényt venni. Amint ezek a problémák megoldódnak, a normalizált környezet ismét tükröződni fog az árban.

Az aktivista filozófia alapja nagyon hasonló, annyi kiegészítéssel, hogy szerintük ezen a folyamaton lehet gyorsítani egy kis masszírozással. Bár ez a masszírozás általában a kevésbé kellemes fajtából való. A folyamat klasszikus lefolyása, hogy az aktivista befektető akkora részesedést vásárol a vállalatban, hogy helyet követelhet a képviselőinek az igazgatótanácsban. Így beleszólása nyílhat a vállalat irányításába, hatása lehet a követett stratégiára, sőt indokolt esetben kezdeményezheti a felső vezetés teljes leváltását, vagy egyes üzletágak eladását is.

A fentiekből talán már érzékelhető, hogy ez nem egy könnyű műfaj. A kiváló befektetési tudáson túl komplex jogi és emberismereti “szimatra” van szükség, valamint komoly konfliktusokra is fel kell készülni. Ez mind tudás és kompetencia, amire egy klasszikus vagyonkezelőnek nem érdemes kapacitásokat fenntartania. Mit kezdene az idő nagy részében egy harcra kiéhezett jogi osztállyal egy nyugalmat és kiszámíthatóságot kereső alapkezelő? Azonban a munka, amit ezek a szakosodott aktivista befektetők elvégeznek nagyon is hasznos a hosszú távon befektetni kívánók számára. Ők elvégzik a piszkos munkát, és lerövidíthetik a befektetés megtérülési idejét a többiek számára is.

Felmerül azonban a kérdés, hogy miért érdekes ez Európa vs. Amerika viszonylatban? Nos azért, mert az USA-ban az aktivista befektetésnek hosszú hagyománya, és kiterjedt művelői köre van. A nem hatékonyan működő vállalatokat már átalakították, vagy ha felbukkan egy új, akkor sokan vetődnek rá. Európában ezzel szemben nemigen van tradíciója ennek a stílusnak. Az óceán túlpartján számos ma is aktív híres/hírhedt befektetőt lehet találni, aki nem riad vissza az aktivitás viszontagságaitól. Carl Icahn, Bill Ackman, Daniel Loeb, Paul Singer, hogy csak a legismertebbeket említsem. Ezzel szemben Európában jóval kevesebb nagyágyú mert ilyen kockázatokat felvállalni. A legjelentősebb talán a francia Vincent Bolloré, azonban az ő nagy sikerei is a kilencvenes évek második feléhez kötődnek. Azóta pedig már három nagy válságon is túl vagyunk.

A verseny tehát jelentősen kisebb az öreg kontinensen, és úgy tűnik sok amerikai aktivista kezdi a fókuszát Európa felé helyezni. Az M&A (vállalati felvásárlások) piacra és így áttételesen az aktivisták tevékenységére legjobban rálátó ügyvédi iroda – a Skadden szerint évről-évre folyamatosan nő az aktivisták által Európában folytatott, folyamatban lévő ügyek száma, amit a lenti ábra kitűnően szemléltet.

Ahogy a hosszú távú befektetéseknél általában, úgy itt is igaz, hogy hiába mutat kedvező irányba az aktivisták megjelenése Európában, ez nem azt jelenti, hogy pár év alatt hirtelen minden vállalat fel lesz javítva. Azonban, ha profitálni szeretnénk ebből, érdemes lehet ezt a jelenséget is figyelembe venni, amikor mérlegeljük egy új befektetésünk potenciális kimeneteleit. Ehhez persze nem árt sejteni, hogy merrefelé érdemes keresgélni. Jó kiindulópont, ha az alacsony szorzón forgó, valamiért jelenleg épp gondokkal küzdő vállalatokat vizsgáljuk. A kérdés tovább göngyölítésében nyújt segítséget az Alvarez & Marsal tanácsadó cég. Elemzésük szerint a főbb célpontok jellemzően az Egyesült Királyságban (38%), valamint Németországban és Franciaországban (15-15%) találhatóak.

Nem meglepő módon egyelőre főként nyugati országok vannak a terítéken, hiszen többségében itt vannak jelen az aktivisták számára értelmezhető méretű vállalatok, valamint itt ismerik a helyi jogrendszer sajátosságait.  Jellemzően a fogyasztási cikkekhez kapcsolt iparágakban tevékenykedő cégek vannak célpontban, de az M&A szerint az ipari és egészségügyi szektorban is érdemes lehet kutakodni. Azt is érdemes tudni, hogy a legtöbb célpont jellemzően a kisebb tőzsdei cégek (1 milliárd USD alatti piaci kapitalizáció), vagy pedig épp a kimondottan nagy 3-4 milliárd USD feletti kapitalizációval rendelkező cégek közül kerül ki. Érthető, hisz az előbbieket könnyebb felvásárolni, utóbbiakat pedig nehéz irányítani, így valószínűbb, hogy valami probléma lépett fel a menedzselttel kapcsolatban.

 


Ezek is érdekelhetik Önt:

 

A GAZDASÁGI DÖNTÉSHOZÓK KOBRA-EFFEKTUSA

 

Tovább a cikkhez
MONETÁRIS CÉLOZGATÁS

 

Tovább a cikkhez
DURRAN A SPAC BUBORÉK?- DE BUBORÉK EZ EGYÁLTALÁN?

 

Tovább a cikkhez