Az éhező élelmiszer-kereskedők

Hogyan lehet pénzt keresni online élelmiszer-kereskedelemmel?

A koronavírus hatására világszerte embertömegek döntöttek úgy, hogy a heti bevásárlást online végzik el. Sokan közülük megszerették ezt a kényelmes és gyors vásárlási formát, így az online élelmiszer-kiskereskedők forgalma nem esett vissza a járvány kitörése előtti szintre, és úgy tűnik, hogy a jövőben egy magasabb szinten stabilizálódva növekszik majd tovább. A szektor jellegzetessége az alacsony profitráta és az értékesített volumenre való jelentős érzékenység, így az online forma nyereséges működtetésével kapcsolatban is számos kérdés felmerül.

Az online élelmiszer-kiskereskedelem sajátosságai

Az élelmiszer-kiskereskedelem egy volumen business. Alacsony profitráta jellemzi, így az eladott mennyiség folyamatos növelése, a készletek gyors forgatása tudja biztosítani az elvárt profit szintet. Amikor ez a tevékenység online formában működik, akkor a fizikai formához képest két nagy különbséggel kell számolnunk: egyértelmű eltérés, hogy nem kell nagy bolthálózatot fenntartani, ezáltal a költségeknek ez a része kiesik. Másrészt pedig ebben az esetben a megvásárolt termékeket el kell juttatni a fogyasztóhoz, aminek a költsége vagy úgy jelentkezik, hogy a kereskedő saját maga építi ki az áru mozgatáshoz és kiszállításhoz szükséges infrastruktúrát, vagy pedig ennek egy részét kiszervezi egy szolgáltatási díjért cserébe (ezekből a költségekből a fogyasztó is részt vállal, azonban éles verseny esetén ez az áthárítás nehezebb).

A tapasztalat inkább azt mutatja, hogy a szállítás nem tartozik az egyszerűen kiszervezhető tevékenységek közé. Ennek oka, hogy a sok fajta termék eltérő kezelési módot igényel szállítás közben. Gondoljunk csak a fagyasztott vagy hűtött termékekre, a kényes paradicsomra vagy banánra, a törékeny termékekre. Éppen emiatt az élelmiszer-kiskereskedők a minőség biztosításának érdekében inkább megtartják saját kézben a szállítást.

Másik szempont, ami a szállítás házon belül tartása mellett szól úgy általában az online kereskedők esetében az az, hogy egy webshop-on keresztül nehéz megkülönböztetnünk magunkat a versenytársaktól (az oldalak felépítése nagyon hasonló, a felhasználói felület által kínált szolgáltatások sem térnek el lényegesen, tehát a weboldal leginkább funkcionális szerepet tölt be). Így a sok versenyző leginkább a kiszállítás gyorsasága és minősége alapján tudja megkülönböztetni magát másoktól. Emiatt ez egy sarkalatos pont az egyre élesedő versenyben.

Mit mondanak a számok?

Az élelmiszer-kiskereskedelemben működő cégekről elmondható, hogy a működésből származó profit (EBIT) a bevétel 2-5 százaléka között van, valamint a gyakrabban használt úgynevezett EBITDA margin (az értékcsökkenés és amortizáció előtti EBIT a bevételre vetítve) 4-8 százalék között van. A tág intervallum oka az eltérő működési modell, egy diszkont élelmiszerlánc magasabb profitrátával tud működni, ugyanis nagyon szigorú a költségkontroll és kevesebb fajta terméket kell kezelni.

Ha az iparág egy átlagos vállalatát vizsgáljuk, akkor a költségtételek és a működési eredmény a következőképpen alakul egy csak fizikai boltokkal rendelkező és egy csak online működéssel rendelkező cég esetén:

Forrás: FRC Research

A fizikai boltok esetében az egyre nagyobb volumennel jelentősen tud növekedni a profit, viszont az online szereplőknél ez a hatás tompább, ugyanis a költség struktúrában nagyobb a változó költségek aránya. A fenti táblában a költségtételek mellett a költségstruktúrában szereplő arányok is láthatók, ebből pedig már látszik, hogy a fizikai boltok esetében meghaladja a 40 százalékot a fix költségek aránya, míg az online esetben ez csak 30 százalék.

Az értékcsökkenés és amortizáció általában nagyobb egy csak online működő élelmiszerboltnál, ugyanis magasabb a beruházási igény a gyorsabban amortizálódó eszközökbe (IT, logisztika).

Az online értékesítés szempontjából viszont két pozitív tényező is felfedezhető, ami segíthet a jobb profit elérésében. Mivel a disztribúciós költségek aránya meglehetősen magas, így a kosárméret növelésével ez a költségtétel részben fix jellegűvé válhat a számítás során. A statisztikák eleve azt mutatják, hogy online élelmiszervásárlás során a többszörösét költjük el annak az összegnek, amit a fizikai boltokban fizetünk átlagosan egy-egy alkalommal. Tehát a hajlandóság megvan arra, hogy az online bevásárlókosarunk nagyobb legyen így, ha ez tovább növelhető, az segít a profitabilitáson.

Emellett pedig van még egy nagyon fontos eltérés: nem biztos, hogy ugyanazokat a termékeket vásároljuk meg online, mint besétálva a boltokba. Ez azért lényeges, mert bizonyos termékek magasabb profittal értékesíthetők, míg másokon alig van haszon. A felmérések azt mutatják, hogy a kosár összetétele kedvezőbb profit szempontjából az online térben: az alacsony marginnal rendelkező zöldséget, gyümölcsöt és húst inkább a fizikai boltokban veszik meg a fogyasztók.

Logisztika és disztribúció

Ezzel a tétellel érdemes külön foglalkozni, ugyanis az online élelmiszereladás minőségét alapvetően a termék mozgatás színvonala határozza meg. Mivel ennyire fontos kérdés, így érdemes ezt házon belül kiépíteni, hogy kontrollálható legyen a szolgáltatás minősége. A költségstruktúra szerint ennek viszont nem elhanyagolható költségvonzata van.

Ha a termék mozgatás utolsó lépése (a kiszállítás) ingyenes lenne, akkor az online élelmiszer-kiskereskedelem nem tudna profitot realizálni, így a bevett gyakorlat az, hogy a vásárló fizeti meg a szállítás díját. Vannak persze esetek, amikor a kereskedőnek kell átvállalnia ezt a költséget, pl. gyakori egy bizonyos vásárlási értékhatár felett, vagy pedig kiélezett versenyhelyzetben a piaci részesedés megszerzésének reményében. A másik megoldás pedig a „click-and-collect”, tehát amikor a vásárló elmegy az összekészített termékekért.

A Bain&Co számításai az FRC táblázatánál még árnyaltabb képet festenek. Házhozszállítás esetén csak abban az esetben lehet profitot realizálni, ha egy automatizált kiszolgáló egység végzi a termékek összeválogatását. A click-and-collect megoldás valamivel jobb, abban az esetben már több modell is működőképes lehet, ugyanis az úgynevezett last mile delivery, tehát az árumozgatás utolsó lépése nem merül fel a költségek között.

Több nagy élelmiszer-kiskereskedelmi lánc álláspontja az, hogy az online tevékenység lényegében marketing költségként fogható fel, mert pénzt nem lehet vele keresni. Az online élelmiszer-értékesítés fellegvárának számító Dél-Koreáról is tudjuk, hogy ennek a szektornak a szereplői veszteségesek. A logisztikai infrastruktúra kiépítésének és működtetésének magas költségei elrontják a profitabilitást. A megoldás az automatizáció lehetne, azonban a termékek sokszínűsége és eltérő kezelési igénye ennek a fejlesztését is nehézzé teszi, így még nem született meg egy bevált iparági gyakorlat, nincs kiforrott technológia. Addig pedig marad a veszteségek minimalizálása azoknak a szereplőknek, akiknek van erre tere.