Az életünk fél év múlva

Van néhány jelenleg általánosan elfogadott állítás a koronavírus jövőjét illetően, melyekből mégsem merünk képet alkotni az előttünk álló időszakról. Tudjuk, hogy minden csak találgatásnak számít, és inkább reménykedünk benne, hogy majd valahogyan jól alakulnak a dolgok.

Olyan állításokra gondolok, mint az alábbiak:

  • Idén nem lesz olyan vakcina, amellyel emberek milliárdjait beolthatnánk.
  • A vírus terjedését nem tudjuk megállítani, de igyekszünk lassítani azt.
  • Aki kigyógyult, az nagy valószínűséggel nem kaphatja el újra.

Lehetne még bőven írni a listához. Én azonban most arra kérek mindenkit, hogy hideg fejjel gondoljon bele, mi vár ránk a gyakorlati életben, ha már százezres nagyságrendben mászkálnak köztünk olyan honfitársaink, akik átestek a betegségen.

Ezek az emberek például szabadabban sétálhatnak majd az utcákon, maszk nélkül. Egy ilyen helyzetben feltételezhetjük, hogy szeretnék meg is különböztetni magukat. Például zöld szalagot kötnek a karjukra. Nyilván felmerülhet az igény arra, hogy igazolják, ők már átestek a víruson. Tehát, a zsebükben ott lapul majd egy pecsétes igazolás (zárójelentés) arról, hogy gyógyultan kiengedték őket a kórházból vagy az otthoni karanténból. A munkáltatók elkezdenek „kigyógyult jelentkezőket keresünk újságos boltokba eladónak” típusú hirdetéseket feladni. Társadalmi igény is lesz, hogy a bolti pénztárosok és kiskereskedelemben dolgozók lehetőleg azok legyenek, akik már biztosan (vagy szinte biztosan) nem fertőznek. Ezzel viszont a munkaerőpiacon felértékelődnek azok, akik átestek a betegségen. A magabiztosabb fiatal felnőttek között tehát még érdekké is válhat, hogy elkapják a vírust, hiszen úgy találhatnak majd a gyógyulás után állást maguknak. Ezt a gondolatsort azonban én már nem kívánom egyre vadabb találgatásokkal folytatni. Minden kedves olvasóra rábízom ezt.