Az éleződő Holdverseny: akik már a pályán vannak

Az élbojt ismerjük. Az amerikai Artemis programot, az orosz Luna küldetéseket, és a kínai Chang’e szondákat. De kik vannak még versenyben, kik azok az országok, űrkutatási szervezetek vagy vállalatok, akik már tudtak szondát küldeni a Holdhoz?

Az 1960-as és 70-es években csak az akkori Szovjetunió és az Egyesült Államok vett részt a Hold meghódításáért folytatott versenyben. Ebben a bő másfél évtizedben együttesen csaknem száz űreszközt próbált fellőni a Holdhoz a két szuperhatalom, eleinte kudarcokkal küszködve, majd egyre nagyobb sikerességgel. Eleinte csak eltalálni próbálták, majd pályára állni körülötte, később a sima leszállás, végül a minták visszahozatala volt a cél. A versenyt az emberes holdra szállással az amerikaiak nyerték 1969-ben, de az ember nélküli holdprogram a szovjet Luna sorozattal 1976-ig folytatódott.

Ezután elterelődött a figyelem a Holdról. Így a Holdat megközelítő űreszközök listájára azzal a teljesítménnyel is felkerült az ISEE-3 műhold, hogy 1982-ban és 83-ban kétszer is elhaladt a Hold mellett. Ez a 1978-ban fellőtt műhold a Föld és Nap között kóválygott (persze tudatosan számolt pályán) majd a Hold felé irányították, hogy egy hintamanővert végezzen, úgy, hogy a Hold mellett elhaladva a Hold gravitációs vonzása felgyorsítsa, majd parittyaként kilője a szondát, úgy, hogy az utolérje a célját, a Giacobini-Zinner üstököst.

A Hold körüli forgalom 1990-ben indult újra, ekkor Japán (sikertelenül) próbált szondát állítani Hold körüli pályára. A 90-es évek elején néhány amerikai szonda ugyancsak a Holdnál vett lendületet, de az igazi holdküldetések 1994-ben indultak újra. Ekkor a NASA a Hold körül pályára álló Clementine szondával, majd 1998-ban a Lunar Prospector szondával próbálta ki, hogy az előző évtizedben kifejlesztett, a Föld körül már tömegesen használt távérzékelő eszközök hogyan működnek a mélyűr mostohább viszonyai között. Ott, ahol a Föld körüli mágneses mező nem védi meg a műholdat attól a sugárzástól, ami a Napból áramló elemi részecskékből áll.

Újabb évek teltek el, majd 2003-ban, az ESA, az Európai Űrügynökség SMART-1 szondája állt pályára a Hold körül, és három éven át küldte a felvételeket a Holdról, amikor is a felszínbe csapódott. Ezután megint néhány év szünet következett, amikor semmilyen működő űreszköz nem járt a Holdnak még a közelében sem.

Azok az országok, akik később kezdték meg a rakéták, űreszközök fejlesztését a 2000-es évek második felére érkeztek el oda, hogy saját erőből elérjék a Holdat. Kína 2007-ben küldte fel a Chang’e-1 szondát, India pedig 2008-ban indította a Chandrayaan-1 szondát. Ezek a szondák csak néhány hónapig, évig működtek. NASA viszont ekkorra már egy újabb szintet ért el. A 2009-ben felbocsájtott Lunar Reconnaissance Orbiter a mai napig működik és folyamatosan küldi a Hold körüli pályáról készült nagyfelbontású képeket.

A 2000-es évek első évtizedében a Hold felé forduló figyelem növekedésében fontos szerepe volt annak is, hogy 2007-ben hirdették meg a Google Lunar X Prize díjat. Erre olyan magánkezdeményezések pályázhattak, akik egy járművet tudnak a Hold felszínére juttatni, ami ott legalább 500 métert megtesz, és közben képeket közvetít. A feladat végrehajtására eredetileg kitűzött 2012-ig tartó határidőt többször meghosszabbították, majd az utolsó határidőt 2018-ra változtatták. Bár a végső határidőre senki sem tudta teljesíteni a feladatot, a díj mégis sokakat inspirált. Leginkább azzal, hogy lebontotta a fejekben azt a korlátot, hogy a holdra szállást csak sok évtizedes tapasztalatú űrügynökségek merjék megpróbálni.

A verseny egy különös küldetést is inspirált. Az egyik csapatban részt vett a német OHB System űripari vállalat. 2014-ben, a soron következő kínai Chang’e küldetés rakétájának utolsó fokozatán egy egészen különleges szonda is helyet kapott. Ezt a luxemburgi székhelyű LuxSpace cég üzemeltette, ami a német OHB System űripari cég leányvállalata. A szondán helyezték el a korábban elhunyt Manfred Fuchs hamvait, aki a német cég alapítója volt. A szonda a Hold mellett elhaladva 14 napos keringési idejű, Föld körüli pályára állt, akkumulátorai néhány hét után lemerültek.

A díj utóéleteként, 2019-ben történt meg először, hogy egy magánvállalkozás rakétájával, a SpaceX cég Falcon 9-ével indították útnak az izraeli SpaceIL cég Beresheet nevű szondáját. A szonda a sima leszállás helyett a Holdba csapódott, de így is az első nem állami űreszköz, ami elérte a Holdat.

Itt tartunk most, 2021 elején. A sajtóhírek szerint készülnek az újabb versenyzők. Izgatottan várjuk.