Az emberek vagy a számok fontosabbak?

Mi hajtja a növekedést?

A világ gazdaságainak teljesítménymérésére közkedvelt mutatószám az egy főre jutó GDP. A számításoknál az összehasonlíthatóság és pontosság miatt több változatot is alkalmazunk, például a GDP-t vásárlóerő-paritáson vesszük figyelembe, vagy éppen reál GDP-t számolunk. Arról viszont kevesebb szó esik, hogy a nevezővel, vagyis a népességgel, magukkal az emberekkel, a bennük rejlő lehetőségekkel mit lehet kezdeni. Nem csak statisztikai értelemben.

Az egyetemen tanultunk a nyers és tisztított intenzitási viszonyszámokról, amit egy meglehetősen szemléletes példával vezettek be: ha az egyes országokat az egy főre jutó alkoholfogyasztás alapján hasonlítjuk össze, akkor elég torz eredményeket kapunk, hiszen semmi értelme nincs annak, hogy a nevezőben a kiskorúakat is figyelembe vegyük. Elvégre ők elvileg nem vesznek részt a nemzeti alkoholfogyasztásban. Ennek mintájára az egy főre jutó GDP-t is hatékonyabb lenne úgy vizsgálni, hogy nem a teljes lakosságra vetítjük az előállított javak összértékét, hanem csak a munkaképes korú (15-64 éves korosztályú) lakosságra.

A rejtett tényező

Az egy munkaképes korú lakosra jutó GDP növelése több módon is megvalósulhat. Az egyik kézenfekvő lehetőség a hatékonyság javítása (egy munkaóra termelékenysége), a másik pedig a munkaórák számának növelése. Míg az előbbinek elméletben nincs korlátja, addig az utóbbi esetében fizikai és jogi előírások jelennek meg korlátozó tényezőként. Azonban van egy további lehetőség: a munkaképes korú lakosság részvételi arányának növelése. Ennek tartós, strukturális megvalósulására a férfiak esetében a fejlett országokban már kevesebb tér maradt, hiszen ez az arány jelenleg is elég magas, viszont a közepes, közepesen magas jövedelmű gazdaságok esetében még nagyobb mértékű elmaradást kell leküzdeni. Az igazán nagy tartalékok azonban a nők részvételi arányának javításában vannak, ugyanis a legtöbb országban ez még messze elmarad a férfiakétól.

USA, Japán, eurózóna

A közvélekedés szerint az Egyesült Államok termelékenységének növekedése látványosan meghaladja az eurózónáét. Ez az állítás csak egy munkaórára vetítve helytálló, azonban a munkaképes korúak egyre nagyobb mértékű munkába állítását tekintve egyértelműen az eurózóna a nyertes. Ez utóbbi teljesítmény főként a nők növekvő részvételi arányának köszönhető, amiben az Egyesült Államok nem tudott előrelépni az elmúlt két évtizedben, sőt, 2009 óta náluk ez az arány már csökken. Összességében így az elmúlt húsz évben az egy munkaképes korú lakosra jutó GDP növekedési üteme megegyezett az Egyesült Államokban és az eurózónában.

Egy másik érdekes példa Japán. Sokat emlegetjük az elvesztegetett évtizedet, tényként kezeljük, hogy a gazdaság nem volt képes növekedni, és mindenki számára ismert, hogy a lakosság jelentős hányada már nyugdíjas. Az egy munkaképes korú lakosra jutó GDP az Egyesült Államokéval összehasonlítva 1990 óta viszont majdnem ugyanolyan mértékben nőtt. Bár 1997 és 2010 között Japán még le volt maradva, 2010 óta ezt sikerült ledolgoznia részben a pénznyomtatásnak, másrészt pedig a nők munkába állításának köszönhetően. Úgy tűnik, hogy az abenomics (az Abe Sinzo miniszterelnök nevéhez köthető gazdasági program) tényleg működik.

Bár az eredmények megnyugtatóak, nagyon hosszú távon a jelenlegi feltételek mellett ez a trend nem állhat fenn. A részvételi arányt a végtelenségig nem lehet növelni, így az egy munkaóra produktivitása a kulcs, ami a későbbi stabil növekedést szállítja.

Katalizátorok

A női munkavállalásnak köszönhető munkaerő-piaci tartalékok mértéke országról országra változik attól függően, hogy a jellemzően több nőt foglalkoztató szektorok (egészségügy, társadalmi gondviselés, oktatás) milyen strukturális növekedési ütemmel rendelkeznek, valamint milyen rendelkezések, szabályok segítik a nők belépését a munkaerőpiacra. Ismert, hogy a nők világszerte jelentős időt szánnak olyan tevékenységekre, melyek nincsenek megfizetve, ugyanis nem számítanak hagyományos értelemben vett gazdasági tevékenységnek. Így részvételüket a munkaerőpiacon elősegíti például az is, ha a nem fizetett feladatok megoszthatóságát ösztönző intézkedések születnek.

Nők és növekedés

A nők részvételi aránya és a gazdasági növekedés közötti kapcsolat persze csak elméleti síkon lineáris, a gyakorlatban inkább egy U alakú görbe rajzolódik ki. Az alacsony és magas jövedelmű országokban a női részvételi arány általánosan magas, a közepes jövedelmű országokban pedig alacsony.

Forrás: Világbank

Forrás: Világbank

Az alacsony jövedelmű országokban, ahol jellemzően az agrárszektor a legnagyobb foglalkoztató, a családi gazdaságok elterjedése miatt a nők jelentős hányada dolgozik, így érdemi hatás nincs, az otthoni és a termelő munka között nem húzódik éles határvonal. A következő szinten már elindul a technológiai fejlődés, a munka beruházás-igényessé válik, a munkavégzés helye pedig elszakad az otthontól. Mivel az otthoni és a bejelentett munkát nehéz összehangolni, ezen túl pedig a közepes jövedelmű országokban gyakori a fizikai munkát végző házas nők megbélyegzése is, sok nő kikerül a munkaerőpiacról családi nyomásra. Végül pedig a további fejlődés hatására a fejlett országokban a nők egyre nagyobb arányban szereznek felsőfokú végzettséget, így munkaerő-piaci értékük is nő, ezzel egy időben pedig a szolgáltató szektor is teret nyer az alacsonyabb jövedelmű országokhoz képest. Ennek eredményeképpen a nőknek több lehetőségük lesz fizetett munkakörben dolgozni.

Tanulságok Európában

Bár a részvételi arány növelésének felső korlátja egyértelmű, a legtöbb európai ország számára még távoli célnak számítanak a skandináv államokban elért eredmények. Svédországban a munkaképes korú férfiak és nők részvételi aránya már majdnem megegyezik (67 százalék és 62 százalék), ehhez képest az eurózóna 50 százalékos értéke még jelentős tartalékokat mutat. A skandináv országok mindig is élen jártak a női egyenjogúságot célzó intézkedésekben, a munkavállalást segítő reformok már az 1970-es években elindultak. Ezekben az országokban a legmagasabb a nők aránya az igazgatósági tanácsokban és a parlamentben, a felsőoktatásban pedig sok esetben a férfiakat meghaladó arányban dolgoznak.

Finnország és Norvégia körülbelül negyven éve már szembesült azzal a problémával, hogy az elöregedő társadalom és a nők alacsony munkaerő-piaci részvételi aránya problémákat fog okozni. A gyermekvállalást és a teljes munkaidős foglalkoztatást támogató intézkedések, valamint a bölcsődei és óvodai ellátás kiszélesítése mára egy jelentősen felfutott női részvételi arányt, és családonként több gyermek vállalását eredményezték.

Mi a helyzet nálunk és a szomszédoknál?

Míg az eurózónában a nők munkába állása jelentős hajtóerőnek számíthat a következő tíz évben a múltbeli tanulságok alapján, addig régiónkban nem ilyen egyértelmű a helyzet. Térségünkben a fejlődési pálya alacsonyabb szintről indult, mint az eurózóna államaiban, így az egy munkaképes korú lakosra jutó GDP növekedését az egy munkaóra produktivitásának és a munkaképes korúak részvételi arányának is köszönhetjük. Hazánkban 1997 óta, Csehországban és Lengyelországban pedig 2008 óta emelkedik a nők részvételi aránya, ennek hátterében a családpolitikára fordított nagyobb figyelem, valamint a gazdasági válságot követően a szükség is szerepet játszott. A régióra jellemző jelenlegi 45-50 százalékos női részvételi arány pedig további tartalékot jelent, a folyamat előrehaladásával pedig a háztartások jövedelme emelkedhet.

Forrás: Világbank, Bloomberg, HOLD

Forrás: Világbank, Bloomberg, HOLD

Az ábrán megjelenő, az eurózónától elszakadó teljesítmény fő magyarázata azonban nem a nők javuló részvételi aránya, hiszen ez a tendencia jellemző volt a többi európai országra is. A növekedés hátterében egyrészt az áll, hogy (mint azt már említettük) a régiós országok egy sokkal alacsonyabb fejlettségi szintről indulnak, ahonnan még magasabb növekedési ráták érhetők el.

Másrészt pedig a régióban az európai uniós támogatások fellendülése is fontos szerepet játszott, főként az elmúlt két költségvetési ciklusban (2007-2013 és 2014-2020). Az országok egymástól elszakadó teljesítménye a múltban a forrásfelhasználás hatékonyságából is fakadt, jelenleg viszont ebben már nincsenek ilyen nagymértékű eltérések. Hosszabb távon, akár már csak a következő költségvetési ciklust tekintve a támogatások összértéke várhatóan csökken, így ennek a növekedéshez való hozzájárulása is várhatóan kisebb lesz.

Lengyelország látványos teljesítménye jelentős mértékben a többi országhoz képest a nagyobb ütemben növekvő hitelállománynak köszönhető. A lengyeleket a gazdasági válság sokkal kisebb mértékben érintette, mint a régió többi részét, ez pedig a hitelezési folyamatokban is megjelenik.

Forrás: BIS, HOLD

Forrás: BIS, HOLD

Hazánk Lengyelországhoz és Csehországhoz viszonyított gyengébb teljesítménye a kisebb ütemben növekvő eladósodottsági szintnek is köszönhető. Így Magyarország számára még van tér a hitelezés által táplált növekedésre, melynek fő forrását a kkv-k aktivitása, valamint a lakáshitelezés fellendülése szolgáltathatja.

Kilátások

Ha az Európai Unió országai adaptálni tudnák a skandináv modellt, az további 20 millió nő munkába állását tenné lehetővé. A nemek közötti részvételi arány, valamint az átlagos munkaidőben való eltérés teljes leküzdése Európában 15 százalékkal növelné a teljes munkaóra-állományt, melynek GDP hozadéka 12 százalék lenne a legfejlettebb ipari államokat tömörítő szervezet, az OECD szerint.

Viszont mielőtt még túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanánk a munkaerő-piaci tartalékoknak, érdemes észben tartani, hogy az európai társadalmak elöregedése folyamatosan fennálló probléma. A nettó népességfogyás a munkaképes korú lakosságot csökkenti, így összességében a nők magasabb részvételéből számított előnyök inkább csak ellensúlyként jelentkeznek. Ez a probléma Magyarországot is fenyegeti, viszont a finn és norvég tanulság követendő példaként szolgálhat. Habár ellensúlyok és más tartalékok még vannak, a megoldás inkább ezek egymáshoz viszonyított mértékében rejlik.