Az évtized nagy trendjei

A 2010-es években hatalmas változások mentek végbe a világban, így a G7 arra kért közgazdászokat, elemzőket, hogy osszák meg, milyen trend határozta meg szerintük leginkább az elmúlt éveket. Uniós pénzeső és hiányzó konvergencia, vagyoni és népességi átrendeződés, és Kína térnyerése: többek között ezek bizonyultak a legfontosabb magyar, régiós és globális folyamatoknak a beérkező válaszok alapján. A HOLD Alapkezelőtől Zsiday Viktor, a Citadella Származtatott Alap alapkezelője és Móricz Dániel, befektetési vezető osztották meg véleményüket, amelyet most itt olvashatnak.

A teljes cikk ezen a linken érhető el.

Hatalmasat nőtt egy szűk réteg vagyona Magyarországon (Zsiday Viktor)

A 90-es évek közepétől a lakosság nettó pénzügyi vagyona 2010-ig eléggé stabilan a GDP 60%-a környékén volt, azóta azonban elképesztő módon megemelkedett, magyarul hihetetlen mértékű gazdagodás történt a lakosság körében.

Ennek okai közül a legfontosabb az EU-pénzek beáramlása volt. Ezeknek a forrásoknak egy jelentős része végeredményben lakossági megtakarításként csapódott le, azaz az EU-pénzek beáramlása valóban minket gazdagított. Emellett igen jelentős a Fidesz-kormányzat gazdagokat segítő politikája: az alacsony adókulcsok miatt sok pénzt tud félretenni a társadalomnak egy szűk szelete. Végül pedig a lakosság hitelfelvételi kedve is elment sok évre 2009 után. Összefoglalva: az EU-pénzeső és a gazdagokat előnyben részesítő adópolitika miatt a lakosság vagyona hatalmasat nőtt – bár ez valójában valószínűleg csak egy szűkebb szegmensnél jelentkezett.

A pénznyomtatás nem a fogyasztói, hanem az eszközárakban okozott inflációt (Móricz Dániel)

A 2008-09-es globális válságot követően a közgazdászok és befektetők többsége a fogyasztói infláció elszabadulásától tartott, amikor a jegybankok nullára vágták a kamatot és pénznyomtatásba kezdtek.

Egy évtizeddel később kijelenthető, hogy ez az aggodalmuk nem bizonyult helyesnek: a nagy fejlett gazdaságokban a fogyasztói árindex 1-2 százalékos tartományban maradt. A pénzbőség ugyanis nem a reálgazdaságban, hanem a tőkepiacon, az eszközárakban okozott inflációt. A laza monetáris politika következtében a megtakarítással rendelkező befektetők jártak jól, így a folyamat nem szándékolt kellemetlen mellékhatásaként tovább nőttek a vagyoni és jövedelmi különbségek, ezzel párhuzamosan pedig a társadalmi feszültségek.

Az elmúlt évtized a megugró államadósságok miatt globálisan a szigorú költségvetési és a rekord laza, korábban elképzelhetetlen eszközöket bevető monetáris politikáról szólt. Ez utóbbi vélhetően elérte a korlátait, így a következő válság kezeléséhez döntően fiskális eszközökre lesz szükség. A laza költségvetési politika közvetlenül hathat a reálgazdaságra, ezáltal élénkítheti a keresletet és akár a jövedelmi különbségeket is csökkentheti. A következő évtized – ellentétben a jelenlegi konszenzussal – így már tényleg a fogyasztói infláció emelkedéséről szólhat majd.