dec.
19
2018

Az ideális munkavállaló +400 órára

Végy egy dolgozót, aki szorgalmas, szeret dolgozni (de nemcsak azt, amihez kedve van, hanem mást is), olyat, akit elsősorban a jól elvégzett munka öröme motivál, és nem a pénz, ő az, aki folyamatosan keresi a munkát (és meg is találja).

Legyen ez a dolgozó nagy energiájú, gyors (és ha a cég érdekében szükséges, önálló) döntéshozó, erős akaratú és kitartó, koncentráljon csak a munkájára, nem árt, ha munkaalkoholista, ha lehet választani, akkor inkább ne legyen családja.

A szaktudás sem mellékes, a szakmáját magas szinten ismerő gyakorlott szakemberre van szükség, aki képes folyamatosan fejlődni és nyitott más területekre is.

Alapfeltétel, hogy munkaadójához legyen a végletekig lojális, hűbérúrként, de legalábbis atyaként (alázattal) tisztelje cége tulajdonosát (vagy közvetlen főnökét), és szolgálja feltétlenül (még akkor is, ha esetleg az messze nem ér fel hozzá).

Lehetőleg ne akarjon ez az ember sokat keresni, fontos, hogy türelmesen várja, hogy egyszer majd (soha) anyagilag is elismerik kimagasló képességeit és teljesítményét.
A tökéletes recepthez az is kell még, hogy igen kreatív, kockázatvállaló és vállalkozószellemű legyen (hozzon létre valódi tőkeértéket is!), képes legyen önállóan és csapatban is dolgozni,  bírjon jó szervezőkészséggel, pontosan, tisztán dolgozzon, munkájára és önmagára is igényes, rendszerető, kulturált-tiszta-ápolt megjelenésű legyen, jól tűrje a nagy stresszt, a monotonitást, a nagy társaságot és az egész napos egyedüllétet, a légkondicionálást, hölgy esetén a férfi kollégák és ügyfelek szexista megjegyzéseit is.

Ha kell, kerülje a konfliktusokat, de ha szükséges, kezdeményezze azokat, (érdekeit kizárólag a cég érdekében képviselje, de akkor maximális hatékonysággal) hétvégén is bármikor bevethető legyen, lakjon nagyon közel a munkahelyéhez, ne igyon, ne cigizzen, ne drogozzon (ha igen, akkor kizárólag azért, hogy többet tudjon dolgozni, a nem produktív drogozás nem támogatandó) és ne akarjon szabadságra menni soha. Több idegennyelv legalább középszintű kommunikációképes ismerete nem hátrány, de ekkor irtózzon a külföldi munkavállalástól.

Nagyjából ennyi, remélem, nem hagytam ki semmit.

Gondolom, egy cégvezetőnek már beindult a nyálelválasztása, olyan guszta ez munkavállaló, de sajnos el kell keserítenem, valószínűleg nem létezik ilyen ember, de ha esetleg (ideig-óráig) mégis, akkor sem maradna sokáig ilyen, hiszen erőforrásainak kizsákmányolása idővel felemésztené őt. (Pont azok tennék tönkre, akiknek a legnagyobb hasznára lett volna.)

Ja, hogy nem biztos, hogy kizsákmányolnák ezt az alkalmazottat?

Hát, ez azért nem valószínű, mert egyik cégvezető sem ellensége önmagának (főleg nem a profitjának), azaz, ha valakit ki lehet használni, akkor azt ki is fogják használni. Például biztos vagyok benne, hogy egy cégvezető dolgozói megkérdezése nélkül is pontosan tudja, mennyi az “elég” egy munkavállalójának munkabérben, pihenőidőben, munka- és életkörülményekben.

Tudom, hogy nem lehet általánosítani, mindig vannak kivételek, ha például ön azon kevesek közé tartozik, aki mégsem “korlátlan” kizsákmányoló, akkor gratulálok, hogy olyan hatékonyan üzemelteti cégét, hogy azt a luxust is megengedheti magának (illetve a cégének), hogy Európában dolgoztat és nem választja például a gyerekmunkát Ázsia vagy Afrika sötétebb szegleteiben, pedig ott napi kb. 1 dollárért is dolgoztathatna akármennyit, ráadásul ott fogalmuk sincs, hogy mi az a túlóra, és ha el is magyaráznánk nekik, hülyére röhögnék magukat az évi 400 órán.