Az oltásellenesekről

Tele van a média azzal, hogy vajon mikor érkeznek az oltások és vajon mikorra sikerül beoltani a népesség szükséges nagyságát. Több véleményt hallani, van, aki már tavasz végére is várja ezt, vannak, akik szerint csak őszre képzelhető el a tömegek beoltása (addig csak szűkebb körben).

Azt gondolhatnánk, hogy amint tömegesen is rendelkezésre állnak az oltóanyagok az átlagember számára, gyakorlatilag „mindenkit” beoltanak és aztán már nincs is több gond. (Valójában, ahogy olvasom, „mindenkit” nem is szükséges beoltani, állítólag elég kb. a népesség 60-70%-át.)

Szerintem abban egyetérthetünk, hogy a védettséget jelentő, jó minőségű oltás beadása valószínűleg nagyon jó lenne mindannyiunk számára, de nem szabad elfelejteni, hogy van jónéhány (és egyre több) embertársunk a világban, aki nincs ezen a véleményen, sőt. Mindenféle jelzőkkel illetik ezeket az embereket, vírustagadók, oltásellenesek stb., de közös jellemzőjük, hogy a (számunkra) nyilvánvaló tények ellenére lehetetlennek látszik meggyőzni őket arról, hogy a vírus létezik és nagyon is veszélyes lehet, az oltás helyes dolog stb. (Sokan közülük nem csak a COVID-19 vírus létezését tagadják és nem csak az ezzel kapcsolatos oltást utasítják vissza.)

Szerintem, ha szán rá egy kis időt és energiát, rövid gondolkodás után ön is meg tud majd nevezni olyan rokont, barátot, munkatársat, szomszédot stb., aki „kineveti” ezt az egész „cirkuszt” (ami a vírus körül van), aki legyint a hírekre, sőt, konkrétan meg is nevezik, hogy kik állnak ennek az egésznek a hátterében. („Természetesen” – nem feltétlenül ebben a gyakorisági sorrendben – a kínaiak, az oroszok, az amerikaiak, Soros, Bill Gates, az illuminátusok, a nagy gyógyszercégek, stb…)

Ebben a cikkben egy szakember így nyilatkozik:

„Egy napokban történt felmérés szerint a magyar lakosság igen jelentős része nem adatná be a vakcinát magának és a családjának. Ha nálunk nem fogják kötelezővé tenni a koronavírus elleni oltást, az nagy problémát fog jelenteni.”

Az IPSOS kutatása világosan bemutatja, hogy itthon a világátlagot jelentősen meghaladja azok száma, akik különféle okokból elutasítják a vírus elleni oltást, figyelemre méltó, hogy közülük kb. minden ötödik megkérdőjelezi a vírus veszélyességét (gondolom, elsősorban saját maga számára):

„Az oltás elutasítása mögött első helyen a mellékhatásoktól való félelem állt, mint döntő ok, de az említések között átlag feletti értékkel volt megtalálható a vakcina hatékonyságának, illetve a Covid-19 vírus tényleges veszélyességének megkérdőjelezése (azaz bizonyos fokú vírustagadó és vírusszkeptikus magatartás) is Magyarországon.”

Ha bárki azt hiszi, hogy azok, akik az oltások ellen vannak, vagy nem hisznek a vírusban (illetve annak veszélyességében) mind iskolázatlan, tudatlan, nagyon „egyszerű” emberek, az szerintem nagyot téved (és ezt személyes tapasztalataim is megerősítik). Már a második hullámban járunk, átlagos hozzáállással sem lehet nem észrevenni, hogy közvetlen környezetünkben is sokan fertőzöttek és nincsenek is jól (sőt, sajnos több halálozás is volt már), mégis képes több ismerősöm azt állítani (egymástól függetlenül), hogy „az nem azért van/volt”.

Ilyenkor persze annyira meglepődök, hogy alig kapok levegőt, de rájöttem már, valójában teljesen felesleges küzdeni velük.

A már idézett cikkben a szakember így fogalmaz:

„Ők nagyon erős érzelmekkel hisznek a vezérüknek és a téveszmékben. A kutatások azt mutatják, hogy minél alacsonyabb valakinek az iskolázottsága, annál fogékonyabb ezekre a nézetekre. Sokan azt mondják, hogy az a fő probléma az, hogy nem jó a természettudományi oktatásunk. Én nem így gondolom. Nem az a gond, hogy nincs például elég biológiaóra, hanem az, hogy azt kellene tanítani az embernek, hogyan lehet a problémákat értelmes alapon megközelíteni, hogyan lehet az érvelési hibákat felismerni másokban és magunkban. Így kellene megreformálni az oktatást világszerte.”

Ebben a cikkben más magyarázatot talál egy másik szakember, egy meggyőzéstechnikai szakértő:

„A gondolkodás során az agyunk glükózt von el a szervezettől, amit gyorsan le akar állítani a testünk. A szakemberek még azt is igazolták, hogy amikor választanunk kell alternatívák közül, akkor az agyunkban ugyanaz a rész aktivizálódik, ami a fájdalom érzete során is. Tehát jóformán büntet az agyunk, ha sokat gondolkodunk.”

„Tehát, ha az érzelmekre nem apellálunk a meggyőzés során, nem érhetünk el sikert.”

Természetesen elfogadom az idézett szakemberek érveit, azonban saját tapasztalataim alapján kiegészítem érveiket az alábbiakkal.

Minden alkalommal, amikor a számomra egyébként kedves és tisztelt emberrel vitáztam ezekben a kérdésekben, feltűnt, hogy semmilyen érvem nem hat. Bármit is csináltam, bárkit is idéztem, bármilyen konkrét példát hoztam fel, semmire sem mentem vele egyiküknél sem.

Azt még csak megértem, hogy vannak olyan emberek, akiknek egyszerűen megéri tagadni az épp aktuális vírust/betegséget, mivel így többen hallgatják őket, nagyobb lesz ismertségük, többen nézik meg például a YouTube csatornájukat, vagy a Facebook oldalukat és ez anyagi haszonnal jár számukra, de az én ismerőseim nem ilyenek.

Ahogy telt az idő, arra jutottam, hogy egyszerűen csak azért „állnak ellen” ismerőseim, mert megtehetik. Úgy értelmezem ezt, hogy számukra szabad létezésük (egyik utolsó) megtestesülése az, hogy megtehetik azt, hogy nemet mondanak a mások számára annyira fontos vírusra. (Persze aztán bele is hisznek, aztán meg gerjesztik egymást a neten.) Így bizonyítanak (saját fontosságukat?) egy fontos kérdésben saját maguk és mások számára.

Innentől kezdve, számomra azok a kérdések, hogy meg kell-e győzni az embereket arról, hogy a vakcina hasznos-e, és hogy oltassák-e be magukat (és a hasonló tartalmú kérdések) teljesen feleslegesek, mivel akit eddig nem győztek meg a tények, azt ezután sem lehet majd befolyásolni, mert ő így akarja, mert ő megteheti, hogy így akarja.

Véleményszabadságuknak ez a megtestesülése tapasztalataim alapján elégedettséggel tölti el ezeket az embereket.