Miért fogadtam a bitcoinra a mánia csúcsán?

4. rész: Vezér nélkül

Habár pontosan tudtam, hogy egy piaci mánia végső szakaszában vagyunk, és hamarosan jön az összeomlás, 2017 decemberében mégis arra fogadtam, hogy a bitcoin árfolyama öt éves időtávon felülteljesíti az aranyét. Ebben a cikksorozatban azt mutatom be, hogy mire alapoztam a véleményemet.

Az 1. részben bemutattam a fogadásom hátterét. A 2. részben amellett érveltem, hogy a világban van igény digitális aranyra. Az előző részben kifejtettem, hogy miért pont a bitcoinnak van a legnagyobb esélye betölteni ezt a szerepet, amelyhez most további érveket teszek hozzá.

A gyémánt örökre szól

Az előző rész központi üzenete az volt, hogy a hálózati hatás a legelső kriptopénz, a bitcoin körül indult be igazán. Globális konszenzus van kialakulóban arról, hogy a bitcoint fogadjuk el digitális aranyként. Ez egyrészt egy természetes folyamat, amelyre azonban mesterséges rásegítés is érkezik. Hogy megértsük ennek az erejét, érdemes feleleveníteni a gyémánt történetének egy meghatározó epizódját.

Végig a 20. században egy De Beers nevű cég uralta a gyémánt kereskedelmét, amelynek sikerült lényegében monopóliumot kialakítania erre. Rengeteg bányával rendelkeztek, a konkurens bányáktól pedig felvásárolták a kitermelt nyers gyémánt gyakorlatilag teljes mennyiséget. Így tökéletesen uralták a kínálati oldalt, amit rendesen manipuláltak is. A mítosszal ellentétben ugyanis a gyémánt túlságosan gyakori ásvány. Ha a kitermelt mennyiséget a feldolgozás után rögtön piacra dobták volna, akkor az ára jelentősen esett volna. Ezért a hozzájuk kerülő gyémántokat elraktározták, akár évtizedekre is, míg piacra csak a töredéke került. Nem arra törekedtek tehát, hogy eladják a kitermelt mennyiséget a piaci áron, hanem pont fordítva gondolkoztak, az eladott mennyiséget igazították ahhoz, hogy a kívánt áron tudjanak megszabadulni az árutól. Vagyis csak azt csinálták, amit egy monopólium szokott, visszaéltek az erőfölényükkel.

A nagy gazdasági válság után azonban a kívánt áron nem fogytak jól a gyémántok. A De Beers cég ettől fogva sorozatosan indított marketingkampányokat a kereslet megtámogatására. Az egyik legjobban sikerült ilyen kampánynak az volt a célja, hogy az emberek fejében a gyémántot a szerelem és örök hűség képzetével társítsák. Vagyis, hogy a hölgyek azt várják el partnerüktől, hogy gyémánttal fejezze ki számukra hűségét és elköteleződésétt, az urak pedig igyekezzenek megfelelni ennek az elvárásnak. Korábban ez egyáltalán nem volt szokás. Ekkor, 1947-ben született meg a „A Diamond is Forever” szlogen is, amit aztán amúgy 2000-ben a 20. század legjobb reklám szlogenjének választottak. A marketingkampány kiválóan sikerült, a gyémánthoz kapcsolódó képzetet tartósan és visszavonhatatlanul megváltoztatták.

Dobd el az aranyat

A gyémánttal ellentétben a bitcoin kínálatát senki sem képes egyedül kontrollálni. Ugyanakkor nyilván a kriptopiacnak is vannak erős szereplői, akiknek nagyon is érdekében áll az, hogy a világ közvéleményét alakítva a bitcoinhoz a digitális arany fogalmát társítsák. És mivel a kriptopénzek árrobbanása után mára meglehetősen tőkeerősekké váltak, ezért esélyük van ezt az üzenetet sokak fülébe eljuttatni. Végül is, ha az emberek fejében a gyémánt jelenti az örök szerelmet és elköteleződést, akkor miért ne lehetne a bitcoin a digitális arany?

Nemrég a kripto befektetésekkel foglalkozó Grayscale Investments indított kampányt pontosan ezzel az üzenettel. És habár a reklámfilmjük meglehetősen butácska, illetve minden bizonnyal a „Drop gold” szlogen sem lesz majd a 21. század legjobbika, üzenetük mégis eljutott már a Fed elnökének, Jerome Powellnek is a fülébe, aki egy szenátusi meghallgatásán hasonlította a bitcoint az aranyhoz.

Piramis vagy aranybánya?

Sokak számára visszásnak tűnik, hogy azok, akiknek már van bitcoinjuk, bitcoin befektetésre buzdítják a többieket. Ebben valamifajta piramisjátékot látnak, hiszen minél korábban vásárolt be valaki a legnagyobb kriptopénzből, annál olcsóbban jutott hozzá, amit aztán drágábban eladhat a később csatlakozó csordának. De még a csorda is jól járhat, ha ezután még nagyobb tömeget tudnak bevonzani. Vagyis végső soron a játékba korán beszállók profitját a később beszállók fizetik.

A piramisjáték hasonlat azonban hibás. Egyrészt azért, mert egy valódi piramisjáték szervezőjének tökéletes kontrollja van a befizetett összegek felett, és a kifizetéseket is a saját szája íze szerint intézheti, tipikusan addig teljesíti, amíg a befizetések meghaladják a kifizetéseket. A bitcoin esetében ez nyilván nincs így, hiszen előre rögzített szabályok szerint működik automatikusan és manipulálhatatlanul. Másrészt egy piramisjáték fenntarthatatlan sémára épül és a végén szükségszerűen összeomlik. Az arany vagy a gyémánt esetében azonban azt látjuk, hogy nincs igazán „hasznos” felhasználásuk, javarészt csak gyűjtjük, felhalmozzuk, tároljuk azokat, vagyis ugyanolyan „piramisjátékok”, mint a bitcoin. Mégse omlik össze a piacuk évszázadok vagy évezredek óta. A hozzájuk társuló képzetek (menekülőeszköz, szerelmi elköteleződés) ugyanis értéket biztosítanak nekik. Ha tehát a fejekben az rögzül, hogy a bitcoin a digitális arany, akkor nem valószínű, hogy piramisjátékszerűen valaha is összeomlik.

Piramisjáték helyett a helyzet inkább ahhoz hasonlít, hogy ha régen valakinek a földjén aranyat találtak, akkor az nyilván érdekeltté vált abban, hogy az aranyra mindenki más értékes eszközként tekintsen, és ezt a nézetet képviselje és terjessze. Az arany azonban saját érdemei miatt vált globális menekülőeszközzé, és nem azért, mert az aranybánya tulajdonosok ezt terjesztették róla. Ők legfeljebb gyorsítani tudták a folyamatot.

Túl a csúcson

Ha a fenti különbségekkel nem törődve, teljesen megalapozatlanul mégis ragaszkodunk a piramisjáték narratívához, akkor ahhoz képest észre kell vegyünk még egy további meghatározó különbséget. Ezzel el is jutunk e cikk legfontosabb mondanivalójához. Satoshi Nakamoto, a bitcoin feltalálója, első bányásza és mai napig a legnagyobb bitcoin tulajdonos ugyanis szőrén-szálán eltűnt. Lelépett. Felszívódott. Kámforrá vált.

Satoshi a bitcoin projekt elindításától kezdve titkolta valódi kilétét. Kollégáival és a világgal az interneten keresztül tartotta a kapcsolatot. A neten publikálta a bitcoin elméleti leírását, a bányász program első verzióját, illetve emailen és más virtuális csatornákon érintkezett azzal a maroknyi lelkes kriptográfussal és programozóval, akik időközben csatlakoztak a munkához. Az ő segítségükkel, de Satoshi vezetésével haladtak a további fejlesztések. Két évvel a bitcoin indulása után azonban Satoshi úgy döntött, hogy átadja a karmesteri pálcát az egyik kollégájának. Nem sokkal későbbre datálható az utolsó életjel, amit magáról adott. Úgy érezhette, hogy műve most már nélküle is megállíthatatlanul halad a saját útján előre, a vezetőnek egyre kisebb jelentősége van a projektben, a bitcoin ismertségének növekedésével viszont egyre jobban kockáztatja inkognitóját.

A blokkláncon látható az a nagyjából egymillió bitcoin, amit a kezdeti időkben még ő bányászott ki, de azóta is ott csücsülnek a számláin, soha nem nyúlt hozzájuk. És minden bizonnyal már nem is fog. Az is lehet, hogy már rég meghalt. Vagyis, ha a bitcoin egy piramisjáték, akkor az egy olyan piramis, aminek a csúcsán nem ül senki. Ez pedig a bitcoin egy rendkívül fontos egyedi jellemzője, ami nélkül kétséges, hogy digitális arannyá válhatna.

Libra és a hatóságok

Hogy megértsük, miért olyan fontos mindez a bitcoinnak, érdemes megnézni azt, ami a Libra projekt körül zajlik. Júniusban robbant a hír, hogy a Facebook vezetésével konzorcium jön létre a globális internetpénz megvalósítására. A Libra a hagyományos fizetési csatornákat megkerülve egy teljesen új, a konzorcium által működtetett blokklánc alapú infrastruktúrát építene ki. Ezen végre lehetségessé válna az azonnali, olcsó és globális pénzküldés, amely szolgáltatás rendkívül hiányzik a 21. század internet által dominált világából.

Az állami hatóságoknak azonban nem tetszik ez a terv. Attól félnek, hogy a Libra megvalósulásával veszítenének a pénzügyi rendszer feletti kontrolljukon. Véleményüket nem rejtik véka alá, számos fórumon rengeteg megalapozott és kevésbé megalapozott érvet hangoztatnak ellene. Nem kímélik a projekt vezetőjét, a Facebookot sem, fenyegetésekkel, szankciók belengetésével próbálják rávenni arra, hogy visszalépjenek a megvalósításától. Nem lenne meglepő, ha a Libra végül az erős hatósági ellenálláson bukna el.

Ez az ügy sokkal bonyolultabb annál, és túl sok benne az ismeretlen tényező ahhoz, hogy a felek álláspontja között könnyen igazságot lehessen tenni. Nem is szeretnék. A történet mégis tanulságos számunkra, hiszen rámutat arra, hogy az állami hatóságok nem restek keményen fellépni a saját érdekükben, akár az innovátorok macerálásával projekteket ellehetetleníteni, így védeni saját pozíciójukat. Fenyegetéseik beváltásához pedig erős eszközökkel rendelkeznek.

Az állami hatóságoknak nincs ínyére a bitcoin sem. De Satoshi ismeretlen maradt, és amúgy is eltűnt, a bitcoin esetében nincs kit zaklatni. Hiába a komoly pénzbüntetéssel vagy akár börtönnel való fenyegetés, nincs kire kiszabni. Nincs kin példát statuálni. Satoshi jó előre átgondolta és alaposan felkészült arra, hogy projektjét a feltaláló piszkálásával ne lehessen kisiklatni.

Az Ethereum kapitánya

A bitcoinét nem, de a második legnagyobb kriptopénz, az éter, illetve az Ethereum kapitányát ismerjük. Őt Vitalik Buterinnek hívják, és annyira szerencsés, hogy eddig viszonylag kevés hatósági zaklatást kapott. Sajnos azonban egy erős, befolyásos ember jelenléte önmagában is veszélyt jelent egy olyan projektre, amelynek célja éppen a minél inkább decentralizált és egyedi befolyástól mentes rendszer megépítése. Még ha a rendszer felépítéséből adódóan közvetlenül nem is tud hatni a működésére, de a befolyását felhasználva a saját érdekei szerint tudja alakítani a projekt sorsát, ami nem feltétlenül vág egybe a közösségével. Fennáll a veszélye annak is, hogy (talán éppen hatósági) fenyegetés vagy zsarolás hatására igyekszik eltéríteni a projektet a kívánatos útról.

Buterin meghatározó szerepe jól érzékelhető abból az esetből, amikor 2017 júniusában egy internetes portál a halálhírét keltette. Természetesen megalapozatlanul, a hivatkozott végzetes autóbaleset valójában nem történt meg. De addig is, amíg Buterin tisztázta, hogy életben van (egy kép posztolásával, amin elegáns módon nem az aznapi újságot tartja a kezében, hanem az Ethereum legutolsó blokkjának a hash-ét), az éter hatalmas árfolyameséssel reagált a hírekre.

A tanulság azonban világos, a digitális aranynak nem lehet fontos embere vagy szellemi vezére. Akinek a halála bármekkora árfolyammozgást indukálna, vagy aki az érdekei szerint tudná alakítani a digitális arany sorsát. A nagyobb kriptopénzek közül az egyetlen, amelyik rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, az éppen a bitcoin. Satoshi ismeretlen, haláláról nem tudna senki, és eltűnt, vagyis már nem befolyásol semmit sem.

Szuverenitás minden tekintetben

Egyedül a bitcoin az, amelyik az aranyhoz hasonlóan nem függ senkitől. A gyémánttal ellentétben nincs rá senkinek sem monopóliuma. A Librával ellentétben nincs kit fenyegetni, zsarolni vagy börtönbe zárni. Az Ethereummal ellentétben nincs, aki a saját vagy más érdekei szerint alakíthatná a projektet. A bitcoinnak nincs vezére.

A bitcoinnal kapcsolatban visszatérő kritika, hogy nem lehet értéke, hiszen nem áll mögötte kormányzat, állam vagy jegybank. Aki ezt állítja, az éppen a lényeget nem veszi észre. Hiszen éppen fordítva van. Pontosan azért értékes, mert nem áll mögötte senki.

Bitcoin Ethereum Libra

www.superposition.hu