dec.
13
2018

Botrányos előrejelzések

Korszakváltás lesz. Kicsúsznak a nemzetgazdaságok a jegybankok uralma alól, és mostantól világszerte a kormányok veszik át a legfőbb „főnöki” szerepet. Ennek áttételes követezménye az inflációs spirál beindulása lesz. Egy időre jobb távol tartani magunkat a részvényektől, rövid távon helyesebb készpénzzel, esetleg államkötvényekkel kibekkelni a ránk köszöntő „bear market”-et, ingatlanba pedig végképp ne fektessünk! Íme néhány, a dániai székhelyű globális on-line bank, a Saxo meghökkentő, de irreálisnak korántsem nevezhető prognózisából. A bank vezető befektetési stratégájával, John Hardy-val beszélgettünk.

Zentai Péter: Szakértői csapatuk abból indul ki, hogy a nyugati világ saját fennmaradása érdekében nem tehet mást, minthogy alapvetően átformálja önmagát. A világot egyébként is adósságkatasztrófa fenyegeti.

John Hardy: Igen, ez pontosan így van.

Akkor már most kijelenthetjük, hogy minden remény elveszett? A francia elnök visszavonulót fúj, az olasz vezetés, sőt az amerikai elnök is inkább az adósságnövelést választja.

Ami Franciaországban történik, az példátlan. Életemben most először fordul elő, hogy egy minden szempontból óriási, vezető tőkés országban az államfő megadja magát egy romboló, erőszakos, homályos összetételű tömegnek. Ez – merem állítani – rendkívüli kárt okoz mind a hazája, mind az Európai Unió közeljövőjére nézve.
Amit Emmanuel Macron most tett, reális szcenárióvá teszi azt a „jóslatunkat”, hogy az Európai Unió a tragikus kimenetellel fenyegető krízis elkerülése végett átfogó adósság elengedési, részben adósság átvállalási programot indít.

Dacára annak, hogy ezt mindeddig totálisan elfogadhatatlannak találták a prudens észak-nyugat-európai országok, élükön Németországgal?

Most ott tartunk, hogy az Európai Unió léte forog kockán, korábban elképzelhetetlen receptek alkalmazása válik valóra. Annak fényében, amit a francia elnök tett – hogy meghajolt az ország alapvető érdekei ellen fellépő, öncélú tömeg akarata előtt – hülyék lesznek az olaszok engedelmeskedni Brüsszelnek, Berlinnek. A francia precedensre hivatkozva zöld utat látnak maguk előtt, hogy szabadjára engedjék a költségvetési hiányokat.
Rendkívül érdekessé kezd válni minden Európában…

Érdekessé? Nem inkább félelmetessé?

Nem biztos. Annak közös felismerése, hogy bizonyosan összeomlunk mindannyian, ha nem találunk ki gyorsan és közösen alternatív utat a túléléshez, kreatívvá teszi az embert. Minél rosszabb és kilátástalanabb a helyzet, annál inkább nő a valószínűsége annak, hogy valami egészen újba kezdjünk.

Együttesen – gondolom én. Csakhogy a jelenlegi helyzet aktuális profitőrei éppenséggel azok, akik nemzeti megoldásokat kínálnak: protekcionizmust, klikkekre szakadást. Retorikájuk lényege: tegyük azt, amit a népünk követel. Minél önösebb, önzőbb célokat tűznek ki, annál szélesebb a népi támogatottságuk – ők a populisták.

Nehéz dilemma ez. Csak abban bízhatunk, hogy valójában ők is tudják: az európai összeomlás mindenkit maga alá fog temetni, nincs kivétel. Egyébként ebből a kétes szituációból fakad az a prognózisunk, hogy Németország recessszióba süllyed a következő egy-másfél éven belül. A nagy európai partnerek képtelenek időben beindítani a megújuláshoz elengedhetetlen reformokat, miáltal Európa-szerte lassulás és visszaesés következik be.

Állítólag Amerikában is recesszió közeleg, Kínában pedig a belső adóssághegyek emelkedése miatt stagnálás közeli állapot…

Ezzel egyetértünk. Ebből következik az a meghökkentőnek tetsző előrejelzésünk, hogy Donald Trump 12 hónapon belül lényegében ellenőrzése alá vonja a Fedet (a szövetségi jegybankot), annak elnökét pedig meneszti. E prognózisunk alapja egyrészt az, hogy az amerikai elnök a Fedet fogja megnevezni az amerikai gazdasági lassulás, a várható további tőzsdei lejtmenet okozójaként. Ismerve eddigi tevékenységét, simán képes lesz lépéseket tenni, hogy nemzeti érdekekre hivatkozva szűkítse vagy megszüntesse a jegybank önállóságát.
Általános tanulságként pedig reálisnak gondoljuk, hogy világszerte fordul a kocka: míg az utóbbi tíz év gazdasági és pénzügyi főszereplői, irányítói a központi bankok voltak, addig mostantól a jegybankok a kormányzatok „beosztottjai” lesznek, a kormányok veszik át a „főnök” szerepét a monetáris politika minden területén.

Mennyire reális az a „jóslatuk”, hogy Nagy Britanniában Jeremy Corbyn lesz a miniszterelnök és a leendő munkáspárti kormány politkája miatt paritásba kerül egymással a dollár és a font, és a brit pénz elképesztő romlásnak indul?

Nem is csekély a valószínűsége, mivel a jelenleg uralmon lévő Konzervatív Párt széteshet a Brexit ügyek tartós rendezetlensége miatt. Ebből óhatatanul rendkívüli választások kiírása következhet és a Labour, a Munkáspárt jó eséllyel győzhet, ami a „szocializmus” bevezetését jelentené a Királyságban. A Corbyn vezette – potenciális – londoni kormány a történelemben páratlan „népi QE”-t akar. Ez azt jelenti, hogy ismét teljes erővel beindítanák a pénznyomtatást, csakhogy a pénzeső ezúttal nem a bankokra és azokon keresztül a nagyvállalatokra hullana, hanem közvetlenül a széles tömegekre. Ha ehhez hozzálátnak, nyivánvaló, hogy olyan lejtmenetre kerülne a brit deviza, amilyenre még soha korábban.

Van esetleg álláspontjuk a tőzsdék 2019-es alakulására is?

Az gondoljuk, hogy benne vagyunk a bear marketben (a „medve” – a trendszerűen gyengülő – piacban). Mondjuk ezt annak ellenére, hogy előfordulhat azért a közeljövőben egy komolynak tetsző nagy rally, mert a Fed tesz vagy mond valami nagyon biztatót, amivel megnyugatja a piaci szereplőket. De ez – szerintünk – már csak egy kérészéletű „tűzijáték” lesz. Pontosan úgy, ahogy ez 2007-ben történt, amikor is a Fed a hatalmas tőzsdei eladási hullámot egy 0,5 százalékos kamatcsökkentéssel nemcsak hogy megállította, de a Dow ezáltal történelmi csúcsra kúszott fel. Két-három hétig tartott az a rally, majd bekövetkezett a totális összeomlás… Azt gondoljuk, hogy az árfolyamesésnek dolgozik, legalábbis a jövő év első negyedében. Ezt követően, a jegybankok mozgásterének tejes beszűkülése miatt, a különböző kormányok költségvetési stimulusokba fognak kezdeni az elkerülhetetlenül bekövetező recesszió megállítása céljából. E stimulusok azonban inflációs spirált indítanak be.

Szabadulni kell a részényektől?

A magunk részéről két-három éven át húzódó bear marketre készülünk. A most következő néhány, zűrzavarosnak ígérkező hónapot készpénztartással, készpénz felhalmozással igyekezzünk „túlélni”, aztán majd meglátjuk.

Mit gondol az ingatlanpiacról?

Semmi jót. Az ilyesfajta ciklusok – infláció beindulása, költségvetési hiány emelkedésével, a politikai-gazdasági bizonytalanságok növekedésével együtt – azt mondatják velem: „el a kezekkel az ingatlantól”, pláne ha tudjuk,, hogy ez a piaci szegmens a világ minden pontján túlárazott, nem szólva arról, hogy a ránk váró időkben az ingatlanpiac elveszti likviditását.