Budapest első felhőkarcolója

43 év után sikerül meghaladni a SOTE tömbjét magasságban Budapesten a MOL-torony 120 méterével. Eddig vagy a gazdasági fellendülés nem volt elég erős, vagy éppen a modernitásellenesség volt akkora, hogy a tervasztalon ketté szeletelték a magas épületeket. Nem épülhettek igazi felhőkarcolók még a városmagon kívül sem, ahol senkit sem zavartak volna. Érdemes megnézni Varsót, ahol nem voltak ilyen, az újjal szembeni skrupulusok és becsípődések. Ott a most épülő torony a maga 320 méterével az egész Európai Unió legmagasabbja lesz, a MOL-torony az első hatba se férne bele, 120 méter Varsóban egy viskó.

A mindenkori “legmagasabb” épület persze sokszor gazdasági átokkal jár, ez az úgynevezett skyscraper-ómen, ami kifejezi a beruházói és főleg a hitelezői felelőtlenséget a fellendülés késői szakaszában, amikor hülyeségekre is jut pénz, és utána gyakran nehéz gazdasági évek jönnek. Ettől eltekintve a magas épületek azért prosperitást is szimbolizálnak, a jövőbe vetett hitet. Nyilván csak ott épülnek, ahol elég nagy a gazdasági aktivitás és elég drága a telek ahhoz, hogy érdemes legyen magasan az ég felé törni, a több négyzetméter és a jobb megtérülés érdekében.

Érdekes, hogy a szocializmusban nem voltak ennyire konzervatívok és múltba fordulók a szabályozók. Ma nyilván nem kapna engedélyt a SOTE, ott láncolná magát a telekhatárhoz tucatnyi tüntető, hogy ne törjön meg a városkép. Pedig a város nem múzeum, hanem élő szövet, ami alakul és változik és minden kor rajta hagyja a nyomát. Képzeljük el, ha ilyen maradiak lettek volna a 19. század végén, amikor megépítették a modern Budapestet, és ehhez kvázi letarolták a régi egy-két szintes városmagot. Még a régi, háromemeletes, tornyos pesti városházát is elbontották, mert útban volt, ami olyan, mintha ma a Bazilikát vagy a Parlamentet bontanák el. Micsoda sikítozás lenne már csupán az ötlettől is, hogy Pest szimbolikus épületét elbontják az új kedvéért, mer mit tudom én, épülhetne a Bazilika helyére egy bevásárlóközpont – amúgy hasznosabb lenne, de mindegy.

Persze nem is kell elbontani egyiket se! Az oké, hogy maradjon meg a régi városmag, viszont az újtól nem kell félni! Miért ne épülhetne felhőkarcoló-negyed Budapesten a külső részeken, ahol most poros putri van? Nem falu ez, hanem világváros, állítólag, egy világvárosban pedig vannak felhőkarcolók, hiszen azok a gazdasági fellendülés jelei. Szépen megférhetnek a maradiak és a haladók egymás mellett, csodálható a régi bent és az új kint egyszerre. Nem is zárja ki egymást, miért kéne emiatt is szekértáborokra oszlani. A dór oszlopfőt is lehet csodálni meg a vasbeton brutális erejét és a felhőkarcolás merészségét is. Lehet egyszerre szeretni a faék egyszerűségű, régi, jól bevált kajákat meg az eszelősen merész gasztronómiai újításokat is. Megfér a bundáskenyér meg a molekuláris bűvészkedés imádata egyetlen emberben. Az osztriga a pacallal. Bőven.