Büfétől plázáig – kajálni Szingapúrban

Kár, hogy egy nap alatt nem lehet tízszer enni – vagyis lehet, de nem egészséges. Azért amit csak tudtam, kipróbáltam, 200 km-t gyalogolva a városban pár nap alatt, néhány kalória csak elégett eközben. A teljesség bárminemű igénye nélkül – csak a Tripadvisor 10 300 evőhelyet ismer…
A Hawker-centerek olyan szingapúri kajálóhelyek, ahol egy magas épület első-második szintjén, fedett udvarokban, de oldalról nyitott részekben, sokszor piacok mellett több tucat, de akár több száz büfé is található olcsó, egyszerű, helyben és frissen készült ételeket kínálva, kábé a honi piaci kajáldák, lacikonyhák megfelelői, csak sokkal nagyobb koncentrációban, tömegben – és óriási versenyben. Ilyenek pl. a Tekka Centre, a Tiong Bahru, a Bedok Market, az Albert Hawker Centre.

Halgombócos-levesező az Albert Hawker-centerben. Több száz büfé mellette.
A hatvanas évek urbanizációjával jöttek létre és szinte teljesen kiszorították az utcai kajáldákat, jót, helyit és autentikust ezekben lehet enni: száraz és nedves tészták, rizses fogások, lepények, gombócok, disznó, belsőség, bél, vér, marha, csirke, benne persze a klasszikus hainani rizses csirke, hal, rák, kagyló, vega, kínai, maláj, thai, indonéz, indiai, halal nem halal, felvonul a teljes régió, egyszerre és egymás mellett óriási forgatagban mindenféle vallás és náció.

Disznóbelsőség-leves. “Mindent meg kell enni” – tartja a kínai mondás.
Persze mivel nem egyszer 50-60 éves konstrukciók az épületek, a rendszeres felújítások mellett is elvultak, már nem annyira felelnek meg a fiatalabb, 20-as 30-as generációk ízlésének, akik inkább a városra jellemző hatalmas, akár 3-4 “westendnyi” és nem egyszer föld alatt összekötött plázákban létrejövő “food court”-ök meg “food republic”-ok hívei, ahol hasonló szisztémában, csak sokkal nagyobb tisztaságban és klímatizált viszonyok között kínálnak egyszerű ételt kicsit drágábban, nem 3-5 dolláráért, mint a hawkerekben, hanem mondjuk 7-10-ért (meg többért is), ami még mindig bakfitty a 4400 dolláros (kb. 900 000 Ft) itteni medián bérekhez képest.
Kajaudvar részlete egy modern megaplázában
De akár egész komoly Michelin- csillagos éttermek is a plázákban telepednek meg, mert oda koncentrálódik a kereslet. Szóval a kapitalista városállam furcsasága, hogy jót enni két helyen lehet, régimódi kajapiacokon, tömegben, kissé ragacsos, műanyagtálcás és forró-párás igazi piacos környezetben, hiszen egész évben minden nap 30 fok körül van a nappali hőmérséklet, vagy hipermodern hűtött plázákban: az önálló utcaifrontos étterem ritka, mint a fehér holló, az étkezőhelyek csoportosulásban vannak.
Aztán vannak az ún. “Tze Char” éttermek, ezek is helyi képződmények, többnyire szintén plázában, jellemzőjük az egyszerű szervíz, házias konyha, a nagyi is így csinálja-otthon-konyha, nagy adagok – olcsón.

Chilli Crab – Csilis rák, Jiak Modern Tzechar egy plázában.
És aki teheti és van tőkéje meg sikere, láncosodik is. Ahogy a taiwani eredetű Din Tai Fung, amelyet egy egyszerű étolajkereskedő alapított, miután az olajjal becsődölt, és amelynek a legtöbb egysége (28!) már Szingapúrban van, de elterjedt egész Ázsiában és decemberben megjelent az első étterme Londonban. Vizgőzben készült vékonytésztás gombóc jól belefér a szénhidrát- meg zsírparás nyugati divatétrendekbe is.

Din Tai Fung – gombóc vegyiüzem a Paragon-plázában patikatisztasággal.
Összességében az az ember benyomása a várost róva, mintha senki nem enne otthon, mindenfelé büfék és éttermek és szinte mind tömve vannak, sőt, sorok állnak: van lóvé rá és a társaságban való étkezés szeretete is megvan.
Bonus track: a pincérhiány itt is égető, de akad technológiai megoldás.

Digitális pincér egy utcai büfében.
Ez egy digitális rendelő- és fizető felület egy tök egyszerű utcai, műanyagszékes prata (indiai lepény) evőhelyen: se a rendeléshez, se fizetéshez nem kell pincér, tehát két munkaerő költsége megspórolható, elég a lepénysütő meg a tányérleszedő(k), mosogató(k), simán nagyon gyorsan bejön az ára, nagyobb hatékonyságot/volument is tehet lehetővé, és az adóhivatal is dörzsölheti a markát, hiszen nincs feketefizetés, tehát el fog terjedni, persze először ott, ahol magasak a bérek, azaz gyorsabb a megtérülés.
Mert a profit mozgatja a kajaszcénát is, nyilván – és nagyon helyesen.