Azt hittem, nem tudok már meglepődni

Jónéhány érdekes árverési tételt mutattam már be itt az Alapblogon abból a célból, hogy bemutassam, a világban zajló aukciókon szinte bármit meg lehet venni befektetési céllal. Volt közöttük egy cipőaukció, rozsdás vaslemeznek látszó, de iszonyatos árú szélkakas, amerikai focis bajnoki gyűrűk, vagy éppen elképesztő árú karórák, vagy egy Nobel-díj.

Remélem, nem tekint nagyképűnek az olvasó, ha azt állítom, hogy én már tényleg sok mindent láttam internetes aukciókon, de a most bemutatásra kerülő tétel még engem is meg tudott lepni, méghozzá nem az árával (mert azzal manapság, a szabadon nyomtatott pénz világában engem már nem nagyon lehet), hanem önmagában a létezésével.

Hallottam én már ilyen tárgyakról, de valahogy felfoghatatlan volt (és valójában a mai napig az), hogy tényleg használtak ilyesmit. Tényleg volt ember, aki olyasmit érzett, ami alapján ezt olyan komolyan gondolta, hogy megrendelte, volt ember, aki ezt kitalálta, megtervezte, legyártotta (nem olyan egyszerű szerkezet ám), és volt ember, aki ezt hosszú időn keresztül (el)viselte?

Azokban az időkben, amikor a kínaiak „egy csettintésre” még nem gyártottak le mindent, amikor a szűkösség miatt tényleg értelmes dolgokra kellett koncentrálni az erőforrásokat, akkor ilyesmit is gyártottak?

Nos, ez a tétel a bizonyíték, hogy az én gondolkodásomban van a hiba, nagyon benéztem elődeink hozzáállását a dolgokhoz, ezek a tárgyak tényleg léteztek és akkor már valószínűleg használták is őket. (És utalva a későbbiekre, nem, még múzeumban sem láttam ilyet.)

Nem csigázom tovább, a Deutsh Auktionen október 20-i aukcióján 600 eurót (+29% jutalék), azaz kb. 280 ezer forintot adtak egy erényövért. Igen, egy igazi, valódi, megfogható erényövért, ami ráadásul valószínűleg közép-európai eredetű, azaz, még azt sem mondhatjuk, hogy „ott távol, azok a nagyon más emberek voltak ilyenek”.

Nem mondom, ha ingyen hozzájutnék ilyesmihez, akkor nem dobnám ki azonnal, de pénzt biztosan nem adnék érte, ráadásul mit lehet kezdeni egy ilyen dologgal? Kiteszik a falra, vagy vitrinbe teszik? Meg fogja venni ezt valaki, ha el akarják majd adni?

Hogy nem voltak alaptalanok fenntartásaim idézet egy Wikipédia cikkből:

„A középkorban élt gazdag urak hosszabb távollétük előtt sem helyeztek erényövet asszonyukra, ezek a szerkezetek az újkor találmányai, és kizárólag szerelmi játékokhoz vagy a fiatalok önkielégítésének megakadályozásához készültek (Például egy John Harvey Kellogg nevű orvos is propagálta az alkalmazását ez utóbbi céljából.). A múzeumokban fellelhető darabok is csupán későbbi hamisítványok.[15][16]

Na, akkor ez most hamisítvány, vagy sem? Ha elhisszük, amit a Wikipedia ír, akkor ez a létező tárgy nem a középkorban készült, hanem később és más célból.

Szerencsére van komolyabb forrásunk is, mely igen hosszan és nagyon részletesen tájékoztat a témáról, a lényeg, hogy valóban léteztek erényövek és tényleg használták őket (még abból a célból is), de nem a középkorban. (Gördítsen az forrásoldal legaljára, ott van a rövid összefoglaló magyarázat.)

Nagyon röviden:

„A 19. század a nemi erőszak ellen és a tinédzserek maszturbálását megelőzendő alkalmazta, de ekkor már feltűnik a hűség kikényszerítésének eszközeként is.”

Szóval, tényleg, sőt…

Ha rákattint a képre, nagyítani is tud. Érdemes alaposan megnézni a szerkezet kifinomultságát, alaposan átgondolt tervezését, látszik, hogy nem ez volt az első darab, amit készítettek, bár, azok a nyílások elől meg hátul szerintem elég kicsik.

Ha engem kérdezne valaki, ezt a tételt (a fentiekkel ellentétben) egyáltalán nem javasolnám befektetési célra.