Coeur d’Alene, Idaho – hallottatok már róla?

Én soha az életben. Pedig ez az 52 000 lakosú, gyönyörű természeti környezetben fekvő északi kisváros az egész USA legforróbb ingatlanpiaca jelenleg. Az árak majd 50%-ot emelkedtek egy év alatt, és olyan kicsi a kínálat már, hogy minden meghirdetett ingatlanra azonnal 30 db (!) vételi ajánlat jön, és az átlagos házár megközelítette a félmillió dollárt, de bőven forognak házak 1 millió fölött is.

Mi az oka, tán valami csodálatos természeti kincset leltek itt, vagy állások ezreit hozta létre egy nagy cég? Egyik sem, hanem a posztpandémiás vidékre kizúdulás az oka, az, hogy az olyan gazdag nagyvárosok, mint Seattle vagy LA jól szituált lakói közül sokan úgy döntenek, hogy a távmunka nagyobb lehetőségével kellemes és egyúttal sokkal olcsóbb kisvárosokba költöznek vagy vesznek ott második otthont, és nagyobbat, mint a régi, mert a járvány arra tanította őket, hogy több tér kell.

Ez az egyik fő motorja a lakossági ingatlanpiacoknak most számos fejlett országban. És hiába cseng le a járvány, ez a motiváló tényező még sokáig jelen lehet, mert aki átélte ezt a bő egy évet, az még 10 év múlva is tartani fog tőle, hogy mikor jön a következő ilyen lezárás, amikor a lakásból ketrec lesz. Még akkor is, ha nem is jön, ez úgy be fog ivódni a reflexeinkbe, mint nagyanyáinkéba anno az ostrom, hogy aki azt túlélte, sose felejti el, és mozgatja a mindennapi cselekedeteit később is. Akkor is, ha az nem racionális,  tehát a kiáramlás nem egynapos jelenség lesz, hanem tartós. Legalább egy második otthont akarni fog “vidéken”, de minimum az agglomerációban az a jómódú városlakó, aki megengedheti magának.

Frankón el lehet adni azzal a dumával agglomerációs kertes házakat az akár irracionális árakat is megfizető vevőknek, hogy “milyen jó volt ott kihúzni a lezárást, egy örömünnep”.

Forrás: Vakmajom a Facebookon