Keleti és nyugati szél

Nagy bajnak tartja a megkérdezett amerikai demográfiai szakértő, hogy ideológiai kérdésként, sőt világszemléletek csatájaként, már-már kelet-nyugat összecsapásaként prezentálják újabban egyes politikusok és kormányok a gyermekáldás ügyét. Akárcsak a homoszexualitás és a migráció tematikáját.

Ebből ugyanis, véli Dave Lawler az amerikai Axios nevű egyre befolyásosabb intenetes és tévés média szakmai elemzője, komoly belső feszültségek fognak kialakulni, éppenséggel azokban a társadalmakban, országokban, amelyek így élezik ki, politizálják át az említett kihívásokat.

Zentai Péter: Sűrűbben látok terhes lányokat, asszonyokat. Több, azt hiszem – bár ez nem tudományos megfigyelés – a kisbaba, mint néhány éve. Legalábbis itt Magyarországon, de – ahogy figyeltem – a német városokban is. Másutt nem jártam a járvány ideje alatt. Olvasom, hogy a covid vírus okozta általános életmódváltás következményei közül a lélekszámok alakulását kell leginkább figyelni. Önök, Amerikában szakszerűen figyelik. Sikerült már megállapítani valamit?

Dave Lawler: Még nem. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy nagy megrázkódtatások – legyen szó háborúkról vagy a hírhedt spanyolnátha járványról – eddig csak negatívan hatottak, hathattak a népességi számok alakulására. Annál a nyilvánvaló oknál fogva, hogy többen halnak meg, mint ahányan születnek. Ezek mindig közvetlen, rövid távra szóló hatások. A katasztrófák hosszabb távú következménye viszont a kiegyensúlyozódás, a veszteségek pótlása. A Világháborút követő két-három, pláne öt-tíz évben óriási mértékben nőttek a születés számok, mindenütt Európában és Amerikában.

Itt és most – szerencsére – a helyzet nem hasonlítható valamiféle szuper-katasztrófához. Ebből is következhet, hogy ezúttal – a „lockdown”, a közéleti, gazdasági tevékenységek részleges leállítása – segít a családok szaporodásában, lehet, hogy szakszerűen kimutathatóvá válik – szerte a fejlett világban – a szülések számának komoly növekedése. Még itt nem tartunk, csak tapasztalatokról beszélhetünk. De az is – sajnos, erősen gyaníthatóan – tudományosan megállapíthatóvá válhat, hogy, mindent egybevéve, mégsem növekszik a közeljövőben a lakosságszám, mert láthatóan egyre többen halnak meg, éppenséggel konkrétan a vírus, illetve annak egyéb következményei nyomán.

A vírustól függetlenül, Ön írt nemrég arról, hogy – idézem – „Kelet-Európa a szemünk láttára zsugorodik”. Mire fel állítja ezt?

Azért, mert a világon sehol sem várható akkora – abszolút értékben kifejezhető – lakosságszám csökkenés, mint Kelet-Európában. Az ENSZ prognózisa szerint Bulgáriában 2050-ben 23 százalékkal, Ukrajnában 18, Oroszországban lényegében ugyanennyivel, Lengyelországban, Magyarországon 15 százalékkal lesznek kevesebben, mint ma. Ezek a folyamatok társadalmi katasztrófák eljövetelét sejtetik, a dinamikájuk okán. Bulgária, Szerbia, Moldova évről évre „üresedik ki” – nagyon látványosan, politikailag nagyon rosszat sejtetően…

Ez utóbbin mit ért?

Kelet-Európa országaiban már most is erőteljes a populista-nacionalizmus. Az ilyen rendszerek, az ilyen gondolkodás természete, hogy a bajokat „másokra kenik”. Kelet-Európában egyébként is, mintha erőteljesebb tradíciója lenne a bűnbak képzésnek, mint Nyugat-Európában. De – elismerem – ez nem bizonyított.

Minden esetre, ha gyorsul az elvándorlás, márpedig ez történik, ha nem születik elég gyerek – márpedig Kelet-Európában általában – relatíve sokkal kevesebben születnek, mint Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, akkor ebből – a jelenlegi konstellációban – durva kampányok következhetnek az úgynevezett nyugati életmód, a liberális szellemi felfogások ellen. Ezek a rendszerek vélhetőleg minden értelemben zárulni fognak és természetüknél fogva akarnak egyre inkább beavatkozni családok magánéletébe: az abortusz totális tiltásával, aztán a gyerektelenek – szintén nem kizárható – büntetésével, netán a kivándorlás akadályozásával. Végső soron robbanás veszélyes társadalmi szituációk alakulhatnak ki azokban az országokban, ahol már most dívik a populizmus és erősödik az ahhoz kapcsolódó ideológiai bezárkózás.

Nálunk azt mondják hivatalosan, és egyre erőteljesebben, hogy „azért nem kérünk a nyugati életfelfogásból, a nyugati fő politikai áramlatok liberalizmusából, mert annak dekadenciája a családok és a népességszaporulat ellen irányul.”

Mély ellentmondást takar ez a szemlélet. Ha a nyugati fővonalbeli életmód káros, akkor – ahányszor csak Kelet-Európában járok mindig megállapítom – a helyi, az orosz, a bolgár, a szerb politikai elit miért él látványosabban pazarlóan és pazarabbul, mint általánosságban a nyugati elit? Miért a nagy fogyasztású nyugati luxusautókkal és egyre inkább magánrepülőkkel járnak a kelet-európai országok vezetői és leggazdagabbjai, akik sokkal inkább állnak közel a politikához, mint nyugati társaik? De legfőképpen: miért lényegesen jobb a születési arány Norvégiában, Franciaországban, Amerikában, Nagy-Britanniában, egész Skandináviában, mint bárhol Kelet-Európában?  A kelet-európai népességfogyás egyik legfőbb oka, hogy a fiatalok óriási számban hagyják el hazájukat. Miért nyugat felé?

No, azért a vallásosság, mint hagyományos érték, mégiscsak segít a születésszámok emelésében. Az erősen katolikus Írország példának okáért, igencsak elől jár e tekintetben.

Írországban valóban ez a helyzet. De Olaszországban, Lengyelországban, Spanyolországban nagyon nem. Legalább annyira vallásos helyek ezek, mint Írország. Ez utóbbiban azonban senkinek sem jut eszébe, hogy mondjuk, az ugyancsak magas születésszámmal bíró Nagy Britanniát ideológiai alapon ítélje meg népességpolitikai ügyekben.

Aki ideológiai ügyet csinál a népességpolitikából, az rossz úton jár, ezt a történelem bebizonyította. A huszadik század elnyomó rendszerei – kivétel nélkül – rendkívüli politikai, ideológiai súlyt helyeztek a születésszámokra, azokat központilag erőltették, a végén azonban mind elbuktak, nem is akármilyen drámai körülmények között. Egyebek között – közvetetten – azért, mert élesen szembeállították egymással saját népük különböző rétegeit és ebből ezen rendszerek de facto „öngyilkossága” következik.

Amit nálunk – Kelet-Európa több országában, de Olaszországban is – a nyugati liberális hozzáállás káros voltának tartanak, hogy úgymond az támogatja a homoszexualitást. Márpedig nyilvánvaló, hogy a homoszexualitás terjedésének vélt vagy valós bátorítása a gyerek-központú családmodell relativizálását hordozza magában….

Skandináviában, Franciaországban, Kanadában, az USA-ban, sőt Írországban is minden téren – alapvetően – a liberális felfogás az uralkodó tendencia. Ez egyértelmű a homoszexualitás megítélése kapcsán.  Ezekben az országokban mégis nagyobbak a családok, és szembetűnően több gyerek születik, mint Kelet-Európában, pláne azokban az országokban, lásd a nyugat-balkániakat, Ukrajnát, Oroszországot, Lengyelországot, ahol azt mondják, hogy a homoszexualitás bűnös aberráció. S mi több, Amerikában ezt szabályosan kimutattuk:  azokban az államokban, ahol engedik a melegek házasságát, azért növekszik a gyerekáldás, mert – jóllehet nem a természetesnek számító módon – a melegek körében igazán nagy a szaporodás. Ez persze nem a melegek számának szaporítását jelenti, hanem azt, hogy alig vannak már olyan meleg házaspárok, akik ne vállalnának gyereket és nem ám örökbefogadás, hanem szülés útján.

Nyugat-Európa – állítják rosszallóan nálunk – nem a szülést, a családot, hanem a migrációt választja a népszaporulat emelése érdekében. Ez – azt hiszem – nagyon is igaz.

A migráció nélkül Európa egésze, hosszú távon, gazdaságilag, politikailag – a jobb és a rosszabb demográfiai trendek alapján – ellehetetlenülne.  Nyugat-Európának, különösen a legliberálisabb északi államoknak, nemcsak természetes alapon jobb a demográfiai helyzete, mint Kelet-Európának, hanem a migráció liberális felfogásával kimondottan javít is ezen.

De: Németországban, Amerikában, a Benelux államokban és főként Norvégiában minden kutatás bizonyítja, hogy az új bevándorlók, a migráns fiatalok éppenséggel kevesebb gyereket hoznak világra, mint a befogadó ország eredeti lakóinak fiatalsága. Míg Németországban például egyre több eredendően német párnak születik gyereke, addig az arab, a török, az afrikai és a kelet-európai származású párok esetében stagnálás mutatkozik. És ez mindig és mindenütt így volt migrációs hullámok nyomán. Az új életbe vágó, idegen kultúrákba beépülni szándékozó fiatalok először csak a saját személyes dolgaikra fókuszálnak, és sokáig nem is mernek családot alapítani, később házasodnak vagy hátrahagyott házastársukat csak jó sokára merik kihozni maguk mellé az új hazába.