Dél-Korea nagyszabású lakásépítésbe kezd

Dél-Korea nagyszabású lakásépítésbe kezd, hogy lehűtse az egekbe kilőtt ingatlanárakat – persze választások jönnek. Az államoknak nyilván valamit kezdeni kéne a lakhatási problémával, ami a politikusok népszerűségét fenyegeti, és ami persze örök és megoldhatatlan.

Dióhéjban: a nulla/negatív kamatok összeeresztve a soha nem látott mennyiségű globális megtakarítással eszelősen felverik a lakásárakat főleg a nagyvárosokban, amikor a tőke pl. Ázsiában már megelégszik akár 1-2% éves ingatlanhozammal. Emiatt rengetegen kiszorulnak a lakáspiacról, egyszerűen nem tudják megfizetni se a tulajdont, se a bérletet. Ha egy 50 milliós lakást 2 millióért lehet évente kiadni, az 4% hozam. De ha jön egy befektető, aki 2% hozammal is megelégszik, akkor, változatlan bérleti díj mellett, az ár felmehet 100 millióra, amit hajlandó kifizetni érte. És ha jön egy olyan, aki 1%-kal is, akkor 200-ra. Szóval az alacsony kamatkörnyezet, amihez azért az államoknak jelentős köze van, meghatározó a problémában, tőke meg akad rengeteg.

A lakosságnak támogatások adása nem megoldás, mert azok csak tovább verik fel az árakat, a kereslet erősítésével, és ezért a támogatások csak a meglévő tulajdonosokat meg a fejlesztőket gazdagítják. Lásd CSOK, hiába adtak akármennyi lóvét, annyival fel is mentek az árak. Semmi értelme az egésznek, az adóforintok égetése, nem megoldás. Ráadásul pont nem a legrászorultabbakon segít, hanem a vagyonosabbaknak adott támogatások miatti árfelveréssel még üt is rajtuk. Klasszikus pszichopata szocpol: annak adjunk, akinek van, aki szegény, dögöljön meg.

Az árak vagy a bérleti díjakra vonatkozó hatósági ár megszabása, befagyasztása, ami például Berlinben van, nem megoldás, mert hiányt generál, aztán gyengíti a lakásépítési kedvet. Csökken a kínálat, ergo az árak még jobban fel fognak majd menni tőle. A hatósági árnak mindig ellenkező eredménye lesz.

Egy módozat lehet, ami valamit segít, amit most Korea csinál, ahol igencsak elszálltak az árak. Szöulban majd 1 millió dollár egy apartman a belvárosban: az állam piaci szereplőként pár év alatt 600 000 lakást épít, bővítve a kínálati oldalt. Persze kérdés, mennyi közpénz fog elégni közben, mert az állam béna befektető, de ez tűnik az egyetlen hathatós megoldásnak. Nem a vevőket támogatni, a keresletet szítani, hanem a kínálatot növelni. Ami például Bécsben van, hogy a város tulajdona a lakásállomány jó harmada, és nyomott áron kiadja bérbe, alacsony megtérüléssel. Igaz, a bécsi lakásépítési kampány 100 éve tart, az alatt lett ekkora… Budapesten például elenyésző hányadú ilyen, olcsón bérelhető lakás van, de még ennyi is segíthet, hogy valaki ne kerüljön az utcára vagy onnan visszakerüljön a normális lakhatásba. Kevés példa van, de akad. Egy is nagy szó.

Szóval nem 1-2 év alatt megoldható probléma, ha egyáltalán, és nem is pár sorban megoldható, pláne nem itt és most. De létező, nagyon is, rengeteg embernek nagy nehézséget jelent. Rontani viszont jól tudnak rajta az államok, abban marha ügyesek. A keresleti oldal támogatása, árbefagyasztás, ami kínálat szűkítés, piactorzítás, ilyen rontások, a koreai ötlet, a részletek ördögeit nem vizslatva, elvileg ezeknél sokkal jobb.

Forrás: Vakmajom a Facebookon