Dollár vs euró

(egyik se jobb a másiknál)

Önmaga alatt vágja a fát mind Amerika, mind Európa, ha hagyja, hogy értelmetlen globális, részben öncélú spekulációs harc színterévé váljanak a devizapiacok a dollár vagy az euró trónra ültetése céljából. Desmond Lachman volt sikeres befektetési bankár, az IMF egyik exvezetője erősen aggódik az euró esetleges túlzott erősödése miatt. Szerinte egyenesen dráma az euróban szuper módon eladósodott Spanyolország és Olaszország számára az, ami a devizapiacokon történik, tudniillik tendenciózusan és sebesen erősödik az euró. Mindent egybevetve objektíve kevés érv szól amellett, hogy a dollár elveszítheti meghatározó kulcsvaluta szerepét, s helyét az euró foglalhatja el – mondja.

Zentai Péter: A világ nagy része soha nem volt annyira eladósodott, mint manapság. Az adósság hegyek leginkább dollárból épültek. A világnak tehát az a jó, ha a dollár veszít az értékéből, mert ezáltal tulajdonképpen csökkennek a kibírhatatlanul súlyos adósságterhek, különösképpen a legszegényebb országokban.  A tekintélyes szakértők közül egyedül Öntől olvasni kétkedő szavakat. Egyet ért vagy sem azzal, hogy itt a dollár-korszak alkonya?

Desmond Lachman: Csak azért, mert most ez az általános, ez a – mondjam így- divatos vélemény a vezető kommentátorok körében, semmiféle bizonyosságunk sincs, hogy milyen sors vár az amerikai dollárra. Elvégre az utóbbi öt évben folyamatosan erősödő tendenciát mutatott. Most hirtelen az ellenkezőjébe csapott át a dollár-trend, de ez a néhány hete érvényesülő gyengülés senkit sem lenne szabad, hogy meggyőzzön arról, hogy itt a „dollár-világvége”. Ha tényleg itt van, akkor az viszont akár igazi „világvégét” is magával hozhat. Amíg nincs reális alternatíva, addig – mindenki, beleértve a dollárban eladósodott országokat is – jobban jár a stabil dollárral, mint egy ultra gyorsan hanyatlóval.

Az euró felemelkedni látszik és úgy tűnik az válhat igazi alternatívává.

Ezt sokan látják úgy, ahogy Ön, de számomra homályos, hogy mire fel? Milyen alapon jelenthető ki, hogy az euró globális tekintélye stabilabb, mint a dolláré, miben jobb az európai gazdaság állapota az amerikaihoz képest? Alig több, mint három hónappal ezelőtt még világszerte a dollárt sztárolták, arról beszéltek komoly elemzők és befektetők, hogy a dollár és az euró között paritás jön létre: hamarosan egy az egyben váltjuk a két nagy nyugati valutát. E tekintetben szinte egyhangúság alakult ki – tényleg még nem is oly régen. Most pedig mindenki szembefordult a dollárral és ugyanúgy kezdi sztárolni az eurót, mint hónapokkal ezelőtt a dollárt.

De hát azért rendkívüli dolgok mégiscsak történtek az elmúlt három-négy hónapban. Tudniillik kiderült, hogy Amerikát radikálisan gyengíti a Covid-válság, valamint az, hogy a krízis hatására amerikaiak tízmilliói válnak munkanélkülivé és sok milliónyi vállalkozás mond csődöt…

Így van, sőt azt is hozzátehetjük, hogy egyidejűleg sújtja az Egyesült Államokat nemcsak gazdasági, hanem egészségügyi és politikai válság is.  Világos és logikus, sőt helyes is, hogy a dollár körüli bizalmat megingatja egy ilyen helyzet, amelyhez hozzájárul még az elnökválasztás körüli bizonytalanság is. Az amerikai gazdaságnak és a kifizethetetlen adóssághegyekkel küszködő szegényebb országok gazdaságainak kétségtelenül javára válik, ha gyengül a dollár. 10 százalékot esett is az euróhoz képest.

Csakhogy csupán azért, mert itt és most gyengül a dollár – Trump összevisszaságai, esetleges bukása, illetőleg az egészségügyi és a gazdasági problémák okán – miért zárjuk ki, hogy az elnökválasztás remélhetőleg nyugodt lezajlása és a vírus elleni hatékony vakcina tömeges gyártása/elérhetősége nyomán nem fog mégiscsak stabilizálódni az Egyesült Államok, ráadásul mindenki másnál erőteljesebben? Akárhogyan is, nem tartunk ott, hogy bármilyen bizonyosságot érezzünk, ha a hosszú távra fogadunk a dollár ellen.

Minden esetre – még ha a hét elején történt is pici korrekció a dollár mellett – a tőkepiaci mozgásokba beárazottnak látszó trend mégiscsak az, hogy a dollár hosszú távon veszít, az euró viszont nyer. E mögött az EU iránti bizalom emelkedése és az Amerikával szembeni negatív előítéletek mélyülése húzódik meg. Ezzel Ön nem ért egyet?

Nem lehet egyetérteni azzal, hogy Amerikát pregnánsan alulértékeljük Európával szemben. Hasonlítsuk csak össze az amerikai és az európai pénzügyi-gazdasági helyzetet. Az USA nemzetgazdasága valóban példátlanul sokat gyengült, a második negyedév 9,5 százalékos visszaesést hozott. Csakhogy eközben az egyik európai kulcs nemzetgazdaság, az olasz 12,5, a szintén vezetőnek számító Spanyolország pedig majdnem 20 százalékkal gyengült ugyanezen időn belül. Visszakérdezek: vajon az amerikai vagy a dél-európai gazdaságnak nagyobb az ellenálló képessége? Az Egyesült Államok a világ legerősebbje, amelynek piacai és pénzügyi stratégiai intézményei mindig simán veszik az ilyesfajta megrázkódtatásokat. Amerika azdasága nem szenved komolyabb reális károkat az óriási költségvetési deficitjei miatt. Ez azonban nem igaz a spanyolra vagy az olaszra. Gondoljunk bele: mindkettő esetében két számjegyű hiány várható a GDP-jükhöz képest.

Mennyiben lényeges mindez a dollár és az euró közötti viszony kapcsán?

Dráma Olaszországnak, dráma Spanyolországnak, de ugyancsak dráma Közép-Kelet Európa számára, ha tartósan erősödik az euró. A dél-európaiak adósságszolgálati terhei az idei esztendő végére 120-160 százalékos nagyságúra kúsznak – GDP arányosan. Az euróban eladósodott országok nem fogják kibírni, ha nem áll le az euró éles erősödése…

Azt viszont Afrika, Ázsia, Latin-Amerika országainak a többsége nem bírja elviselni, ha a dollár megmarad olyan robusztusnak, mint amilyenné az utóbbi években vált…

Új stabil egyensúlyra van szüksége a világgazdaságnak a legfontosabb valuták között.

Egyelőre akadálytalanul nyomtat újabb és újabb ezer milliárdokat a Fed, eközben az EKB visszafogja az eurót is hígító államkötvény vásárlásait. Pénznyomtatás tekintetében sokkal inkább meg van kötve a keze, mint az amerikai jegybanké. Ebből következően egyelőre minden jel valóban az euró erősödésének és a dollár vele szemben való gyengülésének kedvez. De ez nem fenntartható állapot, erősen változtatni kell!

Az EU csúcs óriási költekezés programot írt elő. Ez is már óriási vívmány….

Nem elég.  Az euróban való adósság kibocsátás – amit helyesen elhatároztak – az csak stabil, de nem túl erős euró révén válhat sikersztorivá. Ha végül netán kudarcnak bizonyul, akkor abból mélységes gazdasági és pénzügyi krízis, akár az euró övezet szétesése következne be. Az európai központi banknak egy ilyen kritikus helyzetben fel kellene újítania a quantitative easing programokat (mennyiségi könnyítés) és a bajban lévő déli országok állampapírjainak, esetleg vállalati papírjainak felvásárlásait. Egyúttal hozzá kell járulnia az összes – az éppen egyebek között a dollár erősödés miatt is meggyengülni látszó – olasz, spanyol, görög, portugál bank és az őket körülvevő bankrendszerek stabilizálásához.

Az egész nyugati világ önmaga alatt vágja a fát, ha hagyja, hogy értelmetlen globális, részben öncélú spekulációs harc színterévé váljanak a devizapiacok a dollár vagy az euró trónra ültetése céljából.