Trump

Donald Trump – a „megváltó”

Donald Trump utóbbi napokban mutatott cselekedetei és szavai jó eséllyel hozzájárulnak egy nemzetközileg veszélyes rendszer végzetes meggyengítéséhez. Ha ez bekövetkezik, az nagyban növeli Trump újjáválasztásának esélyeit- mondja Leon Levy az Eurasia Group világgazdasági szakértője. Az interjúból kiderül, hogy az „Irán sztori” valójában arról szól, hogy az Egyesült Államok elnöke és tanácsadói rendszerváltást akarnak elérni. Az iráni belső politikai és gazdasági fejleménysorozat, amelyről részletesen szó van a beszélgetésben, arra enged következtetni, hogy Trumpék nem irreális célt tűztek ki maguk elé.

Zentai Péter: A globális politikatörténet egyik katasztrófájának feltételeztem Donald Trump hatalomra jutását. 2020 elejére viszont odáig jutottam, hogy azt gondolom, Trump a világpolitikának és a világgazdaságnak jó irányú lendületet adott, szememben kezd egy globális reformernek látszani.

Leon Levy: Abszurditás történelmi jelentőséggel bíró ítéleteket kimondani egy mindössze három évvel ezelőtt a Fehér Házba beköltözött személyről.  Hiszen Ön is, mint mondja, három-négy évvel ezelőtt egészen másként tekintett az elnökre, mint az idei év kezdetén. Ebből következik, hogy egy év múlva akár megint ugyanoda juthat vissza gondolkodásában, ahol 2016-ban tartott.

De azt el kell ismernünk, hogy bátran és hatékonyan kezelte a világgazdasági ügyeket, egyetlen általa nyitott fronton – Kína, Mexikó, Európa, Közel-Kelet – sem szenvedett vereséget. Az előzetes és szinte egybehangzó prognózisokra – miszerint ennyi konfrontációból általános globális konfrontáció kerekedik – sorra rácáfolt. Amerika erősödött elnöksége alatt, az iráni tábornok kilövése pedig nem csekély eséllyel egy olyan országban vezethet rendszerváltáshoz, amelynek tevékenysége szisztematikusan akadályozta a közel-keleti béke érdekében tett erőfeszítéseket és hozzájárult a nemzetközi terrorizmus eszkalálódásához.

Komoly, súlyos, tudományos igényű megközelítések, ítéletek kimondására épeszű ember nem vállalkozhat Donald Trump eddigi tevékenységének megítélését illetően.

Kína és Amerika között olyan mélységes és sokoldalú a konfliktus, hogy aligha születhet olyan megoldás belátható időn belül, amelynek eredményeként Amerika kimondhatja, hogy „győzött”.

Az azonban tényleg figyelemreméltó, hogy a Donald Trump által – már a választási kampányában – konkrétan megnevezett, súlyos kihívásnak nyilvánított témákban szisztematikusan offenzívát folytat, és – Kína esetében ez egyelőre távolról sem igaz – valóban minden egyéb „fronton” jó pozíciót harcolt ki magának, illetőleg az amerikai gazdaságnak. Tette ezt alapvetően a fenyegető, támadó vagy – Észak-Korea esetében – az ellenfélből hülyét csináló retorikájával. Azzal sikerül mindenkit elbizonytalanítania, hogy sosem tudni, blöfföl-e, hülyéskedik-e vagy éppen komolyan beszél.

Mexikó és részben Kanada, tulajdonképpen megadta magát a velük folytatott konfliktusokban. Mexikó esetében elképesztő, hogy az Egyesült Államoknak, ahogy Trump megjósolta, tényleg nem került pénzébe és mégis néhány hónap alatt felére csökkent azok száma, akik illegálisan jutnak be délről az Egyesült Államokba. Ez semmi egyébbel nem magyarázható, mint hogy amerikai nyomásra a mexikói hatóságok csináltak rendet a határtérségben. Komolyan vették ugyanis, hogy Trump olyan gazdasági szankciókat léptet életbe ellenük, amelyek összehasonlíthatatlanul nagyobb károkat okoznának Mexikónak, mint az USA-nak.

És a legnagyobbnak tetsző eredmény: Irán.  Egyrészt a gazdasági szankciók, másrészt az egyik legmagasabb rangú vezető távirányításos kivégzése nyomán már nem túlzás rendszer ellenes felkelés lehetőségéről beszélni, miközben – amint tapasztalni egyelőre – az iráni vezetés behúzza „fülét-farkát”.

Irán esetében valóban nagy, de nem gigantikus kockázatot vállalt fel az elnök. Mi – az Eurasia Group elemzői – kezdettől fogva jeleztük, hogy az „Irán rizikó” reálisan sokkal kisebb annál, mint amit a világsajtóban megjelent elemzések többségében olvasni. Irán rendszerének hangadói – függetlenül a beszédeik vallási, az áldozatvállalást szent kötelességnek feltüntető szövegkörnyezetétől – nem öngyilkosok. Az ország valós belső helyzete nem engedi meg számukra, hogy közvetlen háborúkba bonyolódjanak. Számukra ma már a hatalmon maradás az egyetlen elérhető cél, csak ezért képesek küzdeni.

Trump és tanácsadói ezt értették meg. …

Ha szabad értékelnem a helyzetet: szerintem Trumpék célja éppenséggel az iráni rendszer megbuktatása.

Ez valószínűleg így is van. Ugyanis, az iráni rendszer lételeme a nemzetközi terjeszkedés: a politizáló hatalom vallási köntösbe öltözteti, isteni küldetésként prezentálja ország-világ előtt mindazt az agressziót, amit gárdistái, ügynökei, zsoldosai, általuk létrehozott hatalomra juttatott politikai erők évek óta folytatnak Irakban, Libanonban, Szíriában, Jemenben, részben és célzottan korábban Nyugat-Európában, később és mindmáig Dél-Amerikában. Izrael a térképről való lesöprésének szándékát pedig egy történelmi igazságszolgáltatásként tüntetik fel.

Miközben az iráni zsidókat nem bántják, sőt parlamenti helyet biztosítanak a számukra és az iráni városokban szabadon gyakorolják hitüket az izraeliták.

Ez is igaz, ez egy paradoxon. Az uralkodó vallási vezetés megsemmisítendő ellenségeként tekint a zsidó államra, tízezreket vezényelnek az utcákra rendszeresen azzal a jelszóval, hogy „halál a cionista államra, halál az USA-ra”. Ugyanakkor a rendszer ideológusai mégis „testvérükként”,  a perzsák történelmi társainak nevezik a zsidókat, az iráni nép is nagyjából így kezeli őket.

Minden esetre jól kiolvasható Trump politikájából, hogy alapvetően Izraelt védelmezi, midőn aktívan beszáll az iráni rendszer végzetes gyengítését célzó műveletekbe.

Ez nyilvánvaló, hiszen az iráni nemzetközi terjeszkedés elsősorban Izrael ellen irányul.  Libanonban, Szíriában, Irakban, Gaza-ban, olyan terror-és politikai szervezeteket hozott létre az iráni rezsim, amelyek együttesen képesek lehetnek sikeresen is háborút folytatni Izrael ellen.

Szóval, igazam van-e, hogy Trumpék viszont már most képesek arra, hogy háború nélkül legyőzzék az iráni rendszert?

Az utóbbi idők fejleményei ebbe az irányba mutatnak. Bizonyítható, nem cáfolható, hogy az amerikai gazdasági szankciók egy év alatt 10 százalékkal vetették vissza az iráni gazdaságot. Odáig fajult a helyzet, hogy tavaly Irán egyetlen hordónyi olajat sem tudott exportálni, legalábbis legális keretek között! 40 százalékos az infláció.

Optimális politikai környezet, hogy a hatalom és médiája megállás nélkül üzenje a népnek: „minden baj forrása Amerika és Izrael, népünk kötelessége, hogy szent háborút folytassunk a Gonoszok ellen”.

Az iráni népnek az elmaradott vidékeken élő hányada biztos elfogadja ezt a narratívát. Ám a zsúfolt városokban, különösen Teheránban – ahol a társadalmi igazságtalanságok kirívók, a rendszer kegyeltjei luxus életet élnek, ahol lelepleződik, hogy minden álszent amit az a rendszer mond és csinál -, szóval a városokban ezt a szöveget már ezerszer hallották, mindenkinek a könyökén jön ki és nagyon kevesen hisznek benne.  A fiatalok túlnyomó többsége – ezt bárki tanúsíthatja, aki Iránban járt – gyűlölik a korrupt, öncélú, őket a világ többi részétől mesterségesen leválasztani szándékozó vallási vezetőket. Kétségtelen tény viszont, hogy az utcákon milliók gyászolták – vagy szívből vagy mert kivezényelték őket – a meggyilkolt tábornokot. De annak temetése hatalmas tragikus kudarcba fulladt. Mindent rosszul szerveztek meg, az eredmény harminckét, az utcákon eltiport ember halála.

Szolejmani kilövésének híréhez képest e harminckét halott jobban fájt az irániaknak. De az egész Szolejmani história az irániak körében, jelentőségében egyenesen eltörpült ahhoz képest, ahogy az iráni propagandagépezet központilag, szervezetten három napon át tudatosan hazugságokat terjesztve, amerikai, izraeli mesterkedéssekkel, külföldi ügynökök aknamunkájával magyarázta az ukrán utasszállító gép megsemmisülését.

A mindenki számára nyilvánvaló hazugság propaganda erőteljesebben verte ki a biztosítékot, mint Szolejmani, egy egyébként milliónyi irániban félelmet keltő és gyűlölt tábornok meggyilkolása.

Iránban – ahogy a világ többi részén – nem volt egy pillanatra sem kétség afelől, hogy a gépet az iráni erők lőtték le.  Az ártatlanul áldozattá vált 174 ember túlnyomó többsége az utóbbi években külföldre menekült, külföldre költözött iráni. A következmények Iránon belül zavarosak, miközben Trump bejelentette, hogy tovább szigorít a szankciókon.

Ebből ugyanúgy következhet az Amerika-ellenesség fokozódása, mint ennek az ellenkezője.

Egyelőre azt láttuk, hogy a rendszer ellen tüntetők száma folyamatosan növekszik, a katonák és a rendőrök pedig nem mernek a szokásos brutalitással fellépni. A tüntető egyetemisták – most először az utóbbi negyven évben – nem Amerikára, Izraelre, hanem Irán vallási vezetőire követeltek halált. Eközben egyre kaotikusabbá válik a mindennapok gazdasági helyzete: áruhiány, sorban állás alapvető cikkekért a boltok előtt. Óhatatlanul pörög fel az infláció, a helyi pénz évek óta nem tapasztalt gyorsuló ütemben értéktelenedik, szinte óráról órára. A jómódúak, a rendszer kegyeltjei menekítik – ahogy tudják – vagyonukat külföldre, közülük egyre többen lelépnek az országból, gyerekeiket eleve nem taníttatják már otthon.

Ami évtizedeken keresztül elképzelhetetlen volt, most megtörtént: nők ezrei tüntetőleg tépik le fejükről a kendőt, jóllehet a törvények ezt szigorúan büntetik. Ismert tévés személyiségek nem hajlandók dolgozni, nem hajlandók részt venni a hazugság propaganda folytatásában. És tudjuk, hogy már ünnepelt, népszerű élsportolók fejezik ki felháborodásukat, vállalják fel rendszer-ellenességüket.

Válaszom a kérdésére a következő: az iráni vezetésen belül megkezdődhetett a harc. Egyik oldalon azok, akik szerint minél rosszabb az irániak élete, minél több a gazdasági baj, annál jobb a rezsimnek, mert az indulatok Amerika ellen fognak irányulni. A másik oldalon azok, akik inkább népfelkeléstől tartanak. Rettegnek a népharagtól, nem megalapozatlanul véres bosszútól tartanak. Egyelőre mintha ez utóbbiak uralnák a rendszer mozgását. Visszahúzódás, a hazai és a nemzetközi konfrontáció tudatos kerülése figyelhető meg inkább.

 Donald Trump utóbbi napokban mutatott cselekedetei és szavai minden esetre jó eséllyel hozzájárulnak egy nemzetközileg veszélyes rendszer végzetes meggyengítéséhez. Ha ez bekövetkezik, az nagyban növeli Trump újraválasztásának esélyeit.