„Ég a város, ég a ház is, nem is egy ház, hanem száz is, tűz-tűz”

Egyidejűleg és szám szerint, állítólag soha korábban nem tört ki annyi tömeglázadás a Föld legkülönbözőbb helyein, mint most. A „forradalmi hullám” most először érinti egyszerre Ázsiát, Latin-Amerikát, Európát, Afrikát. Minden helyszín nagyváros, a főszereplők, szervezők mindenütt a nagyon fiatalok. Henry F. Carey, a Georgia-i Állami Egyetem emberi jogokkal, migrációval, az aktuális társadalmi lázadások okaival foglakozó professzora egyebek között arra hívja fel a figyelmet, hogy a városi, különösen a szuper nagyvárosi lakosság többsége tizen-és huszonéves, a városokat a politikai hatalom mindenütt egyfajta ellenségként kezeli. A  fiatalok a legfőbb áldozatai a politikai és gazdasági hatalmi összefonódásokból származó korrupcióknak, az azok fedezését szolgáló manipulációknak. A fiatalság eközben természetes erővel globalizálódik, a technológiai fejlődésnek köszönhetően kialakítja saját hatékony fegyvertárát. 

Zentai Péter: Egyszerre, egyidejűleg alakultak ki egymástól sok száz vagy sok ezer kilométernyire található országokban, városokban lázadások: ég Hongkong, ég Santiago de Chile, La Paz, Quito, gyújtogatás, több százezres tüntetések, sőt lázadások Barcelonában, Párizsban, Prágában, véres demonstrációk Indonéziában. Soha annyian és ennyire hosszú időn át nem demonstráltak tömegek Moszkvában, sőt Teheránban, Kairóban, Tuniszban, Algírban, Addis Abebában, Monroviában. A bolygó legkülönbözőbb pontjain, rendszeresen, szisztematikusan, percnyi pontossággal egy időben özönlenek utcára  tizenévesek, a „Greta Thunbergisták”. Tévedek, amikor azt mondom, hogy ez egy világ forradalom kezdete? Ha a technológiai, tudományos fejlemények, a politikák, a gazdaságok, a bűnök  globalizáltak, miért is ne lenne logikus, hogy a tömeglázadás is globalizált, globális?

Henry Carey: Ezeknek a lázadásoknak az átfogó minősítéséhez egyszerűen még nem érett meg az idő. Viszont már kitapinthatók azok a pontok, jellegzetességek, amelyek közösek bennük. Függetlenül a földrajzi helytől,  függetlenül az adott, érintett társadalom, nemzet, gazdaság fejlettségi fokától, mindenütt fellelhető az egyenlőtlenségekkel és a hatalmasok korrupciójával, visszaéléseivel, hazudozásaival, szervezett agymosásaival  szembeni elkeseredett felháborodás….

Korábban elképzelhetetlen volt, hogy elmaradott afrikai országokban vagy muszlimista szélsőséges, feudalisztikus rendszerekben a népek ugyanúgy megérthessék, hogy átverés áldozatai, mint sokkal fejlettebb, jobb módú latin-amerikai országokban, lásd Chile, vagy akár Oroszországban, Franciaországról és Hongkongról nem is szólva….

Ez tényleg bizonyítéka annak, hogy az internet jelképezte technológiai forradalom, potenciálisan, társadalmi forradalmakat is képes elősegíteni, nem kizárhatóan győzelemre segíteni. Csakhogy- éppenséggel a jelenlegi „világforradalmi hullám” küszöbén – érhető tetten megint, hogy az informatikai, digitális technológia non-stop forradalmi fejlődése egyformán segíti a „forradalmárokat” és az „ellenforradalmárokat”, a lázadások leverésében érdekelt hatalmasságokat, kormányokat. Amik drámák, horrorisztikus jelenetek, a Föld legkülönbözőbb pontjain szédületes eszkalálódással lejátszódnak, azokról – real time – facebookos élő adások, twitteres, whatsapp-os és más közösségi média, sőt professzionális tévéhíradós tolmácsolások alapján nem tudható egyértelműen, hogy mekkora arányt képviselnek bennük a manipulációk, a hamisítások, ferdítések, kik, a Föld mely pontján, milyen szándékkal készítik őket.

Akkor árnyaltabban fejezem ki magam: a kérdésem az, hogy vajon nem globális, globalizált forradalom és vele egyidejűleg globalizált káosz eszkalálódik-e Földünkön?

Senki nem tudja egyelőre a választ. Az vitán felül áll, hogy alapvetően az  összes „forradalmi” helyszínen egyediek és könnyen kitapinthatóak a fő kiváltó okok, és az események mindenütt a hely szelleméhez, fejlettségéhez, sajátosságaihoz kötődő dinamikával zajlanak. A dél-amerikai és az ázsiai társadalmi „tűzfészkekben” mindenütt látszólag picinyke megszorításos intézkedések nyomán – túlzással szólva – borulnak lángba országok. Chilében például a metrójegyek árát emelték. Arab országokban és Iránban a benzinét és közben a látszólag szabadon megválasztott valójában autokrata, diktatorikus rezsimek ilyen-olyan internet adók kivetésével készülnek nyomorítani a fiatalok közti kommunikációt. Így vagy úgy, de a hatalom első „blikkre” csekélykének tetsző friss „csínjei” a jelek szerint valójában, világszerte, az utolsó cseppet jelentik a pohárban, a népharag az egész rendszert veszi célba, az egész rendszer megdöntését tűzi ki célul. Bolíviában, amióta világ a világ, mindig akadtak csalások az elnökválasztásokon, de a legutóbbi választáson lelepleződő szavazat számlálási csalás mégis szabályos forradalmi zendülést tudott kiváltani, menekülésre késztették az államfőt.

Ugye, az is észlelhető, hogy minden helyszínen a zendülést kiváltó intézkedések után szinte pillanatok alatt indul be a nép…szóval elképesztő a mozgósítás üteme…

Valóban, hiszen Libériában, még Szudánban is, de Egyiptomban, Etiópiában, La Pazban, Santiagóban, Indonéziában is, hihetetlen, amit a közösségi média révén el lehetett érni tömeg mozgósításban, annak gyorsaságában. Hongkong-ban egymással futnak versenyt eközben a hatalom és a lázadók egymástól elkülönített kommunikációs rendszerei. Minden nap újít mindkét oldal a technológiáján és próbálja beelőzni az ellenfelet. Fantasztikus, hogy egy Kínához tartozó nagyvárosban a fiatalság tömegei találékonyabbnak bizonyult mostanában, mint a kínai hatalom.

Meghökkentő, hogy a hatalmas és ultra fejlettségű kínai hatalmi struktúra rafinált propagandagépezete mindez idáig nem volt képes meggyőzni a hongkongi polgárságot, hogy a fiatal „anarchisták” azok, akik tönkre teszik Hongkong gazdaságát, kényelmes életét. Hiábavalónak bizonyult mindeddig a kínai hatalom részéről a hongkongi társadalom megosztására irányuló kísérletsorozat.

Amiről beszél, az nem más, mint a minden napok részévé tett informatikai haladás politizálódása….

Amiről azonban a legszívesebben beszélnék a téma kapcsán a következő: minden aktuális és potenciális tűzfészek nagyváros, sőt megacity, tehát óriásváros.  És mindenütt a fiatalság a főszereplő.
Lassan de biztosan rajzolódik ki világszerte- Párizstól Moszkváig, Hongkongtól Mexikó City-ig, Barcelonától Kairóig, New Yorktól Santiagóig – hogy a nagyvárosokban sűrűsödnek a legnyilvánvalóbban a társadalmakon belüli hallatlan igazságtalanságok, egyenlőtlenségek. A korrupció, ami a legsúlyosabb közös „tárgya” jelenleg az összes lázadásnak.
Ugyanakkor, ugyancsak közös jelenség, hogy a belső és határokon átnyúló  migráció meghatározó célpontjai a városok. Azok növekedése, terebélyesedése megállíthatatlan. A tehetséges, feltörekvő új generációk zöme nem akar vidéken élni, lehetőségeinek kibontakozását nagyvárosokban képzelni el.
A politikai hatalom – világszerte – eközben egyáltalán nem foglalkozik ezzel a generációval, jellemzően elhanyagolja a „city”-t,  sőt egyre inkább valamiféle ellenségeként tekint rá. Nem gondoskodik, szinte tudatosan, a városi fiatalság lakhatási gondjainak megoldásáról, munkafeltételeinek javításáról, általában nem segíti az ifjú emberek munkához juttatását, színvonalas tanítását, nem egyengeti az egyetemisták jövőjét nem egyengeti.
Jóllehet, a világ lakóinak immár 55 százaléka, 4,2 milliárd ember nagyvárosokban lakik. Az emberiség nagy része tehát „urbánus”. Az urbánus ember márpedig tradicionálisan lázadó, különösen, ha fiatal.
Márpedig minden kontinens jellegzetessége, hogy a fiatalság egyre jelentősebb hányada költözik városba vidékről,
Európa kivételével mindenütt: Afrikában, a Közel-és Közép Keleten, Ázsia egészében, Dél-Amerikában a 24 éven aluliak aránya a lakosságon belül 50 százalékos. Globálisan 41 százalékos.
Város és fiatalság elegye most már nem egyéb, mint gyúanyag.
Annál inkább, minthogy a megállás nélkül fejlődő kommunikációs, informatikai lehetőségeik révén közös „urbánus rendszert” képesek kialakítani – város és fiatalság együttesen! Képessé váltak  szisztematikusan  mélyíteni   politikai jellegű együttműködésüket a Föld különböző nagyvárosai és azok ifjú lakói. .
Globális forradalmat robbanthatnak ki.
Mindez egyelőre elmélet. A szemünk előtt lejátszódó friss fejlemények a gyakorlati megvalósulás irányába mutatnak.