Egészségtelen egészségügyi helyzet. Van kiút?

A koronavírus talán mindennél jobban rávilágít arra, hogy a 21. századi ember számára egyre fontosabb az egészsége. Néhány évszázaddal ezelőtt, az emberek egy hasonló halálozási számokkal jelentkező járványról még lehet tudomást sem vettek volna, addig most leginkább a pánikhangulat a jellemző. Természetesen minden kornak megvannak a saját nehézségei, de talán egy fejlett országban élő átlagember most élvezi a legjobban az életét, ezért teljesen racionális hozzáállás, ha félünk mindentől, ami ezeket az éveket elveheti tőlünk. A cikkben egy általános kórképet olvashat a magyar egészségügyi helyzetről közgazdasági és üzleti szempontból. Mik a strukturális problémák, a negatív ösztönzők, keresleti, kínálati problémák, amelyek a koronavírus válság előtt is velünk voltak, és utána is velünk lesznek.

Növekvő kereslet

Egészségtudatosabban élünk

Mivel az egészségünk megőrzése egyre fontosabb a számunkra, erre hajlandóak vagyunk időt és pénzt is áldozni, ezzel megnövelve az egészségügyi szolgáltatások felé irányuló keresletet.

Összetétel hatás

Egy idősebb ember több egészségügyi szolgáltatást vesz igénybe. Egy elöregedő társadalomban ez különösen nehéz helyzetet teremt, ugyanis egyrészt nő a kereslet a több idős ember miatt, másrészt ez a kereslet az elöregedés miatt kevesebb dolgozóra oszlik el.

Nem tart lépést a kínálat

Mindeközben a kínálat nagyrészét kitevő állami egészségügy erősen forráshiányos, ezért az ellátás színvonala romlik. Az infláció nem a szolgáltatás árában, hanem minőségében jelentkezik. Az állam, ha nem hajlandó többet költeni a megnövekedett keresletre, akkor alacsonyabb színvonalon tudja csak ezt megtenni.

Emellett az állami rendszer képtelen legális versenyképes alternatívát nyújtani az ambíciókkal rendelkező szakemberek számára. A hálapénz manapság elveszíti „hála” jellegét. A betegek a szűkös erőforrásokhoz próbálnak pénzzel hozzájutni, amivel az egyenlő ellátás alapelve sérül. Ez a már normálissá vált mindennapos korrupció, nem jó se a kiszolgáltatott betegnek, se a becsületes orvosnak. A kialakult helyzet a magánrendelők előretörésének kedvez, de mint mindenhol, itt is egyre égetőbb a munkaerőhiány. Egy jó orvoshoz, gyógytornászhoz egyre nehezebb időpontot kapni.

A mai világban általában kevésbé kell azon aggódni, hogy egy felmerülő kereslethez, idővel nem zárkózik fel hamarosan a kínálat. A valódi kérdés, hogy milyen áron vehetjük igénybe a szolgáltatást. A magánegészségügy rohamosan fejlődik, ugyanis aki teheti egyre inkább magánszolgáltatót választ. Ha már a „hálapénzt” mindenképp meg kell fizetni bizonyos szolgáltatásoknál, vannak, akik inkább előre lefektetett árakat és szabályokat választják, ami még sokszor nem is kerül többe a nap végén. Arról nem is beszélve, hogy vannak olyan szolgáltatások, amelyek nem is érhetőek el az állami rendszerben, csak sokkal alacsonyabb szinten. A szűkös erőforrások és a túlterheltség az egészségügyi dolgozókat is választási lehetőség elé állítja, ugyanis sokszor nincs idő a szakmailag helyesnek vélt panaszokat kielemezni, kezeléseket lefolytatni. Az eszközhiány pedig ezen kezelések elvégzését is megakadályozhatja. A forráshiányos, túlterhelt, rosszul működtetett rendszer a szakmai fejlődés útjába is állhat. Egy konkrét példát említve, egy gyógytornász ismerősöm hiába tanult az egyetemen bizonyos kezelésekről és betegségekről, ha azt a kórházban a gyakorlatban az idő hiányában nem tudta alkalmazni. A leterheltség miatt sokszor csak átmozgatni volt idő a betegeket, ezért ténylegesen egy magánklinikán és továbbképzésekkel tanulta meg a szakmát.

Mi lehet a megoldás?

Az egészségügyi szolgáltatáshoz szükséges erőforrásokat bontsuk két részre: egészségügyi dolgozókra (szakképzett munkaerőre) és eszközökre/épületekre (tőkére). Az egészségügyi dolgozók száma hosszú távon úgy tud nőni, ha több fiatal választja ezt az életpályát, ezért többen végeznek egészségtudományi karokon, illetve ha kevesebb egészségügyi dolgozó hagyja el az országot. Ez a pálya vonzóbbá tételével érhető el. A világ országainak többségében az egészségügyi dolgozók teljes népességben betöltött aránya a keresletre reagálva növekszik is. A lenti ábrán az OECD statisztikája a háziorvosok számának alakulását mutatja be, amelyen egy általános növekedés figyelhető meg.

Ez jelenthet magasabb, kiszámíthatóbb fizetést, fejlődési lehetőségeket és jobb munkakörülményeket. Az állam egészségügyre szánt forrása nem tud lépést tartani a növekvő kereslettel, ezért egyre több a magánklinika, mivel a betegek hajlandóak megfinanszírozni a munkakörülmények javításához szükséges költségeket. Ez egy lassú és hosszadalmas folyamat, ahol a korábban állami rendszerben ellátott rétegek saját maguknak fizetik az egészségügyi kiadásaikat, vagy egy részét. Az állami rendszer ezzel tehermentesül, ahol az alulfinanszírozottság és a túlterhelés csökken, javul a szolgáltatás. A probléma megoldása azonban nem ilyen egyszerű. A magánegészségügyi szolgáltatók ugyanis rövid távon elszívják az egészségügyi dolgozókat, ezzel mélyítve a problémát. Enyhítő körülmény, hogy a magánszektorban zajló verseny hatására a produktivitás nagyobb, mint a versenyt nélkülöző állami rendszerben, de mivel a szolgáltatás minősége magasabb, arra lehet, hogy több munkaidőt szánnak, így mégis kevesebb embert tud kiszolgálni a magánegészségügy, még akkor is, ha ez jobb színvonalon történik.

A technológiában reménykedhetünk

Korábbi cikkemben már fejtegettem a technológiai fejlődés előnyeit, ami nem csak az elöregedés okozta demográfia problémára nyújt megoldást. A technológiai forradalom az egészségügyben is zajlik, ezzel elérhető, hogy egy egészségügyi szakember magasabb színvonalon és több embert gyógyítson.

Integrált okos, digitális egészségügyi nyilvántartó rendszerek

A minden szakember által elérhető integrált elektronikus rendszerek lehetővé teszik, hogy ne kelljen felesleges vizsgálatokat elvégezni. A feltöltött adatokból a mesterséges intelligencia javasolhat kezeléseket is. Egy gyógytornász házi feladatot tud kiírni a páciensének, aki számára egy videó segít a gyakorlatok elvégzésében. A teljes kezelést és főleg a diagnózist valószínűleg, mivel mindenkinek kicsit más a helyzete, problémája, még sokáig nem váltja ki a technológia, de az egészségfenntartás, vagy a kisebb hozzáadott értékű kezeléseket segít megoldani.

Mi a jelenlegi folyamatok hátránya?

Az eltárolt részletes egészségügyi adataink biztonsága és védelme kulcskérdés lesz a jövőben. Az egészségügyi biztosítónk tudomására jutott súlyos betegségünk azt is eredményezheti, hogy drámaian megdrágul a havi befizetés.

Rossz ösztönzők

A gyógyszeripart és a magánegészségügyet is éri gyakran az a kritika, hogy rövid távon abban érdekelt, hogy csak kezelje és ne megoldja a beteg problémáját. Az információs aszimmetria miatt a beteg kiszolgáltatott helyzetben van, ugyanis sokszor csak az orvos becsületességén múlik, hogy milyen kezelést és mennyi ideig ír elő. Hosszú távon remélhetőleg nem feltétlen éri ezt meg látványosan kihasználni, mert egy jó orvosnak a hírneve a tét, ami később visszaüthet.

A nehézségek ellenére úgy tűnik, nincs más megoldás. Egy egészséges versenyen alapuló magánegészségügy, ebben a folyamatos innováción, fejlesztésen és továbbképzéseken alapuló iparágban messze felülmúlja hatékonyságban az államit. Az egy meglehetősen nehéz kérdés, hogy a szociális szempontok, hogy tudnak érvényesülni egy kapitalizmuson alapuló magánegészségügyre támaszkodó rendszerben. Az állami rendszer ugyan levegőhöz jut, ha a betegek jelentős részét már nem kell ellátnia, ezért azoknak a helyzete is javul, akik nem tudják megfizetni a magánszolgáltatásokat.

Az alapjövedelemhez hasonlóan, az egészségügyi szolgáltatásokra lehetne egy keretet szabni, hogy ezt az összeget a magánegészségügyi szolgáltatóknál el lehessen költeni. Továbbmenve, felmerül annak a kérdése, hogy vannak, akik önhibájukon kívül sokkal több ellátásra szorulnak, mint amit ez az összeg lehetővé tenne számukra. Ebben az esetben egy biztosítási rendszer lehetne a megoldás. A biztosítottak szabadon választhatnának a magánszolgáltatók közül, ezzel a félállami megoldással a verseny is megmaradhatna.

Ezek a kérdések már nagyon komoly politikai döntéseket, vitát generálnak, de a jelenlegi halódó helyzetnél véleményem szerint mindenképp van jobb megoldás. A folyamat már ma is, lassan, fájdalmasan, de megállíthatatlanul zajlik. A kérdés csak az, hogy az állam mennyire partner a helyzet felszámolásában. Erre a megoldásra, ahogy az egészségügyre is, egyre nagyobb lenne a kereslet.