Ami fenntart(hat)ja a tőzsdei árszinteket

Az utóbbi évek piaci mozgásait érdemben befolyásolták a tőzsdei cégek sajátrészvény visszavásárlásai.

Az alábbi infografika négy ábrán keresztül mutatja be a jelenséget.

Courtesy of: Visual Capitalist

Az első ábrán azt láthatjuk, hogy az utóbbi két évben mennyire megnőtt a téma súlya a tőzsdei hírekben.

A második diagram mutatja a tőke saját részvényekbe áramlásának döbbenetes mértékét. És hogy egyértelmű legyen: a „$1,000 B” jelölés a diagram jobb skálájának tetején 1000 MILLIÁRD dollárt jelent… (Az ábrába illesztett 2018. júliusi CNBC idézet szerint ez az egyedüli dolog, ami fenntartja a tőzsdei árak emelkedését.)
Az amerikai elnök által megvalósított adócsökkentés hatására (Tax Cuts and Jobs Act of 2017) a (nagyrészt tőzsdei) cégek 2600 milliárd dollárt vittek haza (többnyire az addig kedvezőbb adópozíciójú külföldi cégeikből), és ezt az elképesztő mértékű tőkebeáramlást nagyrészt sajátrészvény visszavásárlásra fordították.
Az „A CLEAR ADVANTAGE” című ábra azt mutatja, hogy a teljes S&P 500 indexnél mennyivel jobban teljesít a sajátrészvény visszavásárlást végző cégek által alkotott S&P 500 „részindex”.
(Mondjuk, ez a „részindex” azért nagyjából lefedi a teljes S&P 500-at, ha elhisszük a Schumer és Sanders USA szenátorok által nyilatkozott számokat: 2008 és 2017 között az S&P 500 indexet alkotó 500 cégből 466 cég kb. 4000 milliárd dollárt költött sajátrészvény visszavásárlásra.)
Az utolsó ábrán pedig az látható, hogy míg az adócsökkentés hatásaiból messze legnagyobb mértékben (61%) a részvénytulajdonosok részesültek, addig üzleti és gazdaságfejlesztő célokra arányaiban kevés jutott.
A folyamat mellett és ellen is lehet érveket felhozni (ezeket az ábrák alatti részen olvashatják), én azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy az adócsökkentéssel keletkezett forrásokat sokkal nagyobb mértékben kellett volna munkaerő fejlesztésére és kutatás-fejlesztésre fordítani, ami így tényleges értéket állított volna elő a cégekben (a „valódi” tulajdonosként viselkedő részvénytulajdonosok számára).
Ha a részvénytulajdonosok az így megnyert összegeket (kifizetés után) például csak ténylegesen „elfogyasztották” volna, akkor annak is nagy és közvetlen gazdaságélénkítő hatása lett volna (egy egyébként már így is elég élénk gazdaságban). Így viszont tovább fújták a tőzsdei lufit, ami, ha kidurran (kidurran?), gyorsan elégeti majd ezt a hatalmas, könnyen megszerezett, egyszeri „ajándéknak” tekinthető (és valószínűleg pont ezért) „rulett asztalon” (vagy inkább piramisjátékban) befektetett tőkét.