Egy Holdrakéta reinkarnációja aszteroidaként…

Aszteroidák jönnek és ha meteorként nem csapódnak be a Földbe, akkor mennek is. De mi köze van a 2020 SO jelzésű objektumnak a Holdhoz? Ismereteink szerint a 2020 SO jelzésű, a Föld felé tartó 10 méteres aszteroida nem más, mint egy 1966-ban a Holdhoz küldött szonda utolsó rakétafokozata, amely a Hold mellett elhaladva Nap körüli pályára állt, és most újra felénk tart…

Van pár dolog, amiről az ember úgy gondolja, hogy soha nem fogja újra látni, és meglepődik, ha mégis újra a szeme elé kerül. Így van ezzel az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) bolygókutató intézetének, a Jet Propulsion Laboratorynek munkatársa, Paul Chodas is, aki 1966-ban az űrkutatás iránt érdeklődő tinédzserként figyelemmel követte a Holdhoz kilőtt Surveyor-2 szonda indítását. Bár a szondának egy fékezőrakéta meghibásodása miatt nem sikerült sima leszállást végrehajtania a Holdon, a szondát a Holdhoz eljuttató Centaur rakéta utolsó fokozata a tervek szerint elhaladt a Hold mellett és Nap körüli pályára állt. Chodas rendkívül izgatott lett, amikor munkája során rájött, hogy a Föld felé tartó 2020 SA objektum az 54 évvel ezelőtt szem elől tévesztett rakéta lehet.

A Föld felé tartó aszteroidákat úgy keresik, hogy éjszakáról éjszakára fényképezik a csillagos égboltot, és ha egy olyan fényes pontot találnak az egymást követő felvételeken, amely a csillagokhoz képest elmozdul (és nem egy ismert bolygó), akkor az nagy valószínűséggel egy aszteroida. Az elmozdulásokból ki lehet számolni az aszteroida pályáját, és ki lehet számolni, hogy az aszteroida össze fog-e ütközni a Földdel. A 2020 SO aszteroida pályája egy csaknem kör alakú, Nap körüli pálya, a mérete is nagyon hasonlít a Föld pályájához, és a két pálya síkja is egybe esik. Ezek a tények valószínűsítik, hogy nem természetes aszteroidáról van szó, mivel egy ilyen pályán keringő kőszikla az évmilliók során már szinte biztosan belecsapódott volna a Földbe. A bolygók ugyanis – a csillagászok szavaival élve – „kisöprik” a pályájukat azzal, hogy magukhoz vonzzák az útjukba kerülő kisebb égi objektumokat. Újabb gyanús tény, hogy az objektum, egy aszteroidától szokatlan módon, kis sebességgel közelít a Földhöz, – bár ez a sebesség földi léptékkel mérve még mindig hatalmas. Novemberre az objektum már annyira megközelíti a Földet, hogy az befogja, saját holdjává teszi, és a szimulációk szerint majd csak márciusban engedi el. Ez alatt az idő alatt bőséges alkalom nyílik majd azokra a megfigyelésekre, amelyek további bizonyítékokkal szolgálhatnak a földi eredetre. Bár nem lesz annyira közel, hogy egy távcsővel elolvashassuk az oldalán a feliratot, vagy pontosan kivegyük az alakját, azonban mégis van lehetőség, hogy igazoljuk a földi eredetet. Ha tényleg egy üres rakétafokozatról van szó, akkor nagy a felülete, de ehhez képest kicsi a tömege, ezért a Nap fényének nyomása és a Napból kiáramló részecskék (a Napszél) által együttesen kifejtett nyomóerő „elfújják” az objektumot, ennek hatására módosul az aszteroida pályája. Ez a hatás a nagy távolság miatt egyelőre nem mutatható ki, de ha földközelbe ér, akkor már kimutathatóvá válik a pálya módosulása.  Ha így bebizonyosodik, hogy tényleg a Centaus rakétáról van szó, akkor kijelenthetjük, hogy a szemetelés immár nem csak globális, hanem interplanetáris probléma…