Ha valamikor, akkor most: induljon végre a pénzszórás EKB helikopterekről!

Az euróövezet minden egyes polgára – kisbabáktól az idősotthonok lakóiig– kapjon ezer eurót az Európai Központi Banktól. Az EKB finanszírozta – tervezett – „össznépi” pénzszórás sejthetően kulcsfontossággal bírna, hogy a fogyasztás újra beinduljon a világ újbóli megnyitásának napján.
Ezt gondolja és indítványozza egy sor nagy tekintélyű európai vállalkozó, közgazdász, bankár, köztük volt jegybanki elnökök nevében a brüsszeli-és londoni székhelyű pán-európai lobbiszervezet, a Positive Money is. Egyik irányítója, Stanislas Jourdan igyekszik az Alapblognak adott interjúban olyan kérdésekre felelni, hogy miért csak az Övezet és nem az egész EU polgársága lenne jogosult a helikopterpénzre, miért kapjanak ilyesfajta rendkívüli, példátlan támogatást a gazdagok is, milyen gazdasági és összeurópai gazdasági-politikai-pénzügyi hatás várható, miért nem tartják megfelelőnek a folyamatosan hozott nemzeti és európai pénzügyi-gazdasági támogatási csomagokat.  

Zentai Péter: Komolyan veszik javaslatukat, egyáltalán foglalkoznak vele az EKB irányítói? 

Stanislas Jourdan: A tény, hogy a legfelsőbb döntéshozókkal tárgyalunk és nemcsak az EKB, hanem az Európai Parlament és a Bizottság irányítóival is konzultálunk, önmagáért beszél. Mielőtt rákérdezne, közlöm: igen, komoly támogatókkal rendelkezünk, olyanokkal, akiket nem lehet nem komolyan venni. Nobel-díjas közgazdászoktól néhány volt jegybank elnökig, rangos és széles az a szakértői csoport, amely mögöttünk áll.

Ez azt jelenti, hogy – először a történelemben – tényleg van esély egy központilag szervezett közvetlen pénzosztásra, pénzajándékozásra európai polgárok tíz-talán százmilliói számára.

Az úgynevezett helikopter pénzről beszélünk, amelynek gondolata már sok évvel ezelőtt felmerült különböző pénzügyi műhelyekben, tudósok agyában. Nem forradalmi gondolat tehát, aminek alapján beindultunk. Az viszont valóban példátlan, hogy szervezetten, intézményesítetten tettük ezt, bevonva a „helikopter-pénz” néven futó projekt kitalálóit, annak irányt mutató fejlesztőit. Végül is professzionális, de nonprofit lobbiszervezetet alkotunk a helikopter pénz azonnali bevetése érdekében.

Azonnali? Még nemzeti kormányok és jegybankok sem képesek azonnal cselekedni, jóformán azt sem tudják, hogy mihez nyúljanak legelőbb, nem tudják még, mikor és milyen ütemben indítható újra a gazdaság.

 Az „összeurópai helikopteres” pénzszórás projekt önök által javasolt főszereplője, az EKB márpedig éppenséggel a részben impotens nemzeti kormányoktól függ.

Ez egyrészt nem igaz, mert az EKB meglehetősen szuverén módon és nagyon gyorsan tudott dönteni 2008-ban, majd az azt követő években is a QE-kről, ráadásul azok a mennyiségi könnyítések, államkötvény-, majd egyéb kötvényvásárlások is összeurópai méretekben zajlottak.

Amit javasolnak, az tulajdonképpen mutációja a tíz évvel ezelőtti QE-knek?

Így is nevezhetjük, de nem az elnevezés a lényeg, hanem az, hogy az EKB nem kormányoknak, nem euróövezetbeli tagállamoknak, hanem az euróövezet összes lakójának, pontosabban polgárának közvetlenül kell, hogy pénzt juttasson. Zsebbe!

Miért is? Miért nem megfelelő az, hogy az övezet pénzügyminiszterei a napokban fél ezer milliárd euró szétosztásáról döntöttek, eközben néhány kormány máris euró tíz -és százmilliárdos csomagokat tett le az asztalra a várható válság súlyosságának enyhítésére?  Ezek a pénzek lényegében, ha nem is formálisan, nem is közvetlenül, de szintén a polgárok zsebébe jutnak.

A kormányzati és a helyi jegybanki beavatkozások legfőbb célközönsége alapvetően és helyeselhetően a vállalati szféra, közvetítő szerepre pedig a kereskedelmi bankokat kérik fel. Ha hatékonyan és transzparensen működik is az új, az élénkítést célzó elfogadott kormányzati illetőleg jegybanki csomagokban megjelölt pénzösszegek- amelyek nem csekély részben persze kedvezményes hitelek csupán – kiközvetítése, ez a mostani helyzetben akkor sem elegendő.

Nem hiszem, hogy számos olyan szakértőt tudna említeni, aki cáfolná, hogy példátlan mélységbe rendkívüli kínok közepette fog belezuhanni az európai nemzetgazdaságok többsége.

Persze alapvető jelentősége van annak, hogy – ha külön-külön is, de mégis nagyjából azonos módszerek mentén – nemcsak az európai, hanem a világ más országai is előbb a vírus megfékezésére, hátráltatására és elszigetelésére fókuszálnak most és közben egyre szisztematikusabban készítik elő vagy részben már be is vetik a nemzeti alapon működtetendő szociális támogatási és a vállalati gazdálkodás beindítását célzó eszközöket.

Csakhogy hiányzik az a plusz, ami a vírus miatti karantén-gazdálkodás befejeztével azonnali lökést tudna adni a gazdaságoknak.

Ez lenne a helikopter-pénz….

Pontosan. Ugyanis a kormányok, nemzeti jegybankok egyszerűen nem képesek, nem is mernek -félvén későbbi eladósodási sokkhatások, hitelkrízisek bekövetkeztétől – a lehető legszélesebb tömegek zsebébe pénzt dugni.

Nem alaptalanul tartanak attól, a bankok különösen nem, hogy csak az euróövezeten belül – ki tudja mennyi időre – munka, általánosságban biztos jövedelem nélkül maradó tíz milliók nem lesznek képesek visszafizetni kintlévőségeiket. Ennek a várható válságnak egyik leglényegesebb prognosztizálható jellemzője a lakosságok adósságainak megsokszorozódása, ezzel párhuzamosan a fogyasztás radikális visszaesése, ami által a kínálati oldal egyre szélesebb szegmensei is egyre mélyebb krízisbe süllyednek.

Minden egyes polgárnak, kisbabának, idősotthonok minden lakójának adnának – éljenek Észtországban vagy Portugáliában, Szlovákiában vagy Németországban – mindenki, de mindenki kapna ezer eurót a zsebébe. A pénz feladója pedig nem más, mint az EKB.
 Erről szól a javaslatuk.
 Hogy számoltak?

Több pénzügyi műhely, tudós, bankár közösen végzett számításának eredményéről van szó: az EKB 341 ezer milliárd eurót, azaz az eurózóna által előállított GDP 3 százalékát, úgymond odaajándékozná a zóna polgárainak. Valóban mindenkinek. És valóban minden egyes polgár 1000 eurót kapna. E pénzt mindenütt a nemzeti kormányok, jegybankok, kereskedelmi bankok helyileg koordináltan tennék a polgárok számláira. A pénzátutalásért nem kérhetnek pénzt, az díjmentes kell, hogy legyen!

Az EKB eközben a nemzeti költségvetésekhez juttatná az összességében csaknem 350 ezer milliárd eurót.

Mikortól kellene lebonyolítani ezt a grandiózus pénzügyi transzakciót?

Abban a pillanatban, amint érdemben beindulnak a zónán belüli nemzetgazdaságok. Átvitt értelemben: „nem ma, de nem is holnapután: hanem holnap”.

A válság alakulásának szemszögéből meghatározó jelentősége van azonban a tömegek „mai hangulatának”, annak, hogy miként számolnak saját és családjaik közeli jövőjével, mennyiben „gyávulnak el”, illetve mekkora lelkierejük lesz bátran újra nekimenni a valós életnek. Már most, lelki állapotukat – mindannyiunk, az egész világ és minden egyes nemzetgazdaság, minden ország közös érdekéből – mindenképpen, sőt mindenáron fel kell spannolni. De nem „holnap”, hanem már „ma” és nem hamis illúziókat keltve, hanem tényekkel alátámasztottan.

A pénzosztási akciót a lehető legrövidebb időn belül kell eldönteni, és rögvest hivatalosan be kell jelenteni!

Azért, hogy a magukat valahol nagyon nagy bajban érző európai tízmilliókba lelket öntsünk, és amint kitárulkozik megint a valós világ, még ha munkahelyük bizonytalan is, mégis azonnal merjenek pici optimizmussal elindulni. Ha zsebükben és hozzátartozóik kezében valóságosan ott lapul az EKB-tól származó pénz, akkor a beléjük „injekciózott” optimizmus nem fog elillanni, mert az egész akció tartós javulást képes előidézni.

Amennyiben?

Amennyiben nagyon gyors hatásként – amint ezt kiszámoltuk – másfél százalékot tesz hozzá az euróövezeti GDP-hez a mindenkinek járó egyszeri 1000 eurós juttatás. A másfél százalék – hangsúlyozandó – biztosra vehető közvetlen hatás. A költségvetési multiplikátor- és egyéb, konkrétan a gazdaságot érintő hatások, illetve az áttételes társadalmi, szociális impulzusok GDP-t erősítő mechanizmusokat nem számszerűsítettük, de bátran prognosztizálhatunk 2-2,5 százalékos összhatást.

Azt sem értem, miért nem csak az egyszerű embereknek, a valóban veszélyben lévőknek kellene kapniuk az EKB ingyen pénzét? És miért csak az euró tagállamok polgárai részesüljenek belőle? Miért kellene diszkriminálni a többi EU államot?

Az EKB alapfunkcióit, aktivitási lehetőségeit, jogállását tekintve nem az egész EU, hanem az euróövezet központi bankja. Senki nem akadályozza azonban a nem az övezetbe tartozó országok jegybankjait, hogy speciális szerződést kössenek a projekt kiegészítéséről az EKB-val. A Övezet tagállamai éppenséggel egyebek közt azért mondtak le egy sor pénzügyi-politikai szuverenitásról, vállaltak nemzetpolitikai áldozatokat, hogy sürgősségi helyzetekben, például az általunk javasolt és abszolút jogszerű, közös akciókat elvégezhessék illetve elvégeztessék az EKB-val.  Miközben az övezeti tagállamok nem tudják befolyásolni saját nemzeti valutájuk mozgásait saját előnyükre, hisz lemondtak a saját nemzeti valutáról, addig az EU-nak az övezethez önkényesen nem csatlakozó államai ezt simán megtehetik, némelyek meg is teszik….

Értem. De miért kell 1000 eurót juttatni olyanoknak, akiknek ez az összeg napi zsebpénzüknél is kisebb?

A nemzeti adózási rendszerek nem számolódnak fel, a tagállamok kormányai megadóztathatják az EKB-tól származó jövedelmet, ennél fogva a gazdagabbak egészen biztos, hogy vissza fogják fizetni ezt az 1000 eurót. De nem a rászorultak. Számukra tiszta jövedelem, amit elkölthetnek, félre tehetnek, gyerekeik, házastársuk, minden hasonló sorsú rokonuk úgyszintén. Egyébként pedig, azt kell megérteni, hogy sürgősségi és egyszeri helyzetről van szó, a projekt megvalósulása nem várhat arra, hogy különböző tagállamok saját számításokat végezzenek arra vonatkozóan, hol húzzák meg a jogosultak jövedelmi határát. Nem engedhető meg, hogy bürokratikus okok, esetleg hibák miatt bárhol is megrendüljön a bizalom az EKB ígéretében, kétség merüljön fel, hogy esetleg mégsem érkezik időben vagy egyáltalán nem is fog megérkezni egy olyan segítség a polgároknak, amely máskülönben egész nemzetgazdaságok és az egész euróövezet gazdasági gyors-startját hivatott elősegíteni.

Az érintett európai államok többszörösen járnak jól, mert az EKB ajándék pénze nem növeli adósságterheiket és nem jelent költségvetési pluszkiadást, ugyanakkor jelentős mértékben aktivizálja a polgárok fogyasztását, adalékos szuverén állami- kormányzati áldozatvállalás nélkül is pezsdíti a gazdaságot.

Infláció okozásról nem beszél, miért nem? Itt teljesítményi háttér nélküli pénznyomtatás kell történjen jelentős nagyságrendben.

A számítások igazolják, hogy a prognosztizált krízis olyan durván gyengíti a vásárlói, fogyasztói erőt, azzal párhuzamosan, következményként a kínálati oldalt is, hogy ha inflációs hatás is bekövetkezik, akkor az már-már jótéteménynek minősül. Egy ekkora és ilyen természetű pénzinjekció nyomán – csak remélhetőleg – másfélről esetleg két százalékosra kúszhat fel az átlagos infláció az eurózónában.